Close
Ha valami hiányzik az életedből, ez a módszer segíthet

Ha valami hiányzik az életedből, ez a módszer segíthet

A high tech kor modern világát éljük, ahol furcsa kettősség jellemzi a társadalmunkat, amelyet a pszichológia társas magányként definiál. Miközben soha nem voltunk még ennyire elszigetelődve, a social mediának köszönhetően mégis közelebb vagyunk egymáshoz, mint valaha. 

Rengeteg kutatás szól az elmagányosodás folyamatáról ebből az aspektusból, amely egyértelműen köthető az okoseszközeink megjelenéséhez. Miközben a tanulmányok megannyi negatív hatásról számolnak be, én szívesebben beszélnék a dolog pozitív oldaláról, és arról, hogyan járulhatunk egyénként hozzá egy szebb társadalmi jövőképhez, ahol a high tech vívmányok platformként szolgálhatnak egy boldogabb szervezet megteremtéséhez.

A Maslow hiányzó csúcsa

Abraham Maslow amerikai pszichológus a „szükséglet hierarchia” elméletével vált világhírűvé, amelyet 1954-ben publikált. Az emberi szükségletek öt szintjét különbözteti meg, és piramis formában, egymásra épülve ábrázolja őket. Maslow szerint a motivációnk mindig az egyel magasabb szint elérésére koncentrálódik, vagyis, ha a fiziológiai szükségleteink (evés, alvás stb.) teljesülnek, akkor a biztonság megteremtésére kezdünk törekedni.

Ha van otthonunk, és biztonságban érezzük magunkat, akkor jelentkezik a társas kapcsolatokra való igényünk, amikor pedig ezek is kielégülnek, megmutatkozik az elismerésre való törekvésünk. Vágyunk rá, hogy mások elismerjék a teljesítményünket, hogy önbizalomra és önbecsülésre tehessünk szert.

A piramis legfelső foka az akkori elmélet szerint az önmegvalósítás. Ha az alsóbb szinten lévő igényeink kielégülnek, elkezdünk saját terveinkkel foglalkozni, kreativitásunkat kibontakoztatva megteremteni saját jövőképünket.

Maslow halála előtt azonban felfedezte, hogy a piramis hiányos. Késői éveiben rájött, hogy a legmagasabb állapotnak vélt önmegvalósítás felett van még egy szint. Az Öntranszcendencia, vagyis az Önmeghaladás állapota. Mivel felfedezése után nem sokkal meghalt, ma keveset hallunk elméletének kibővített változatáról.

Mi az az Öntranszcendencia?

Az öntranszcendencia az az emelkedett tudati állapot, amelyben az egyén képes saját magára az univerzum szerves részeként tekinteni, és ebben a szellemiségben működni.

Vagyis túllát önös érdekein, problémáin, és a kollektív előrehaladást tűzi ki céljául, így cselekedeteivel nap, mint nap hozzájárul a társadalom jólétéhez, ezzel szemben elhatárolódik az olyan tevékenységektől, szakmai- vagy privát együttműködésektől, és minden olyan cselekedettől, amelyek a világra romboló hatással volnának.

Ha megvizsgáljuk a fent leírtakat, rájöhetünk, hogy világunknak most égetőbb szüksége van ezekre az emberekre, mint valaha. Akár tetszik akár nem, az életünk már nem csak önmagunkról szól, és talán soha nem is volt így. Minden, amit teszünk valamilyen hatással lesz a környezetünkre (amely az internet által jócskán kibővült), és ezért felelősséggel tartozunk. Valahányszor leadjuk a szavazatunkat egy választáson, valahányszor kiposztolunk valamit a közösségi médiában, vagy akár csak munkába megyünk, az mások életére is hatással lesz. Szorosabb kapcsolatban állunk egymással, mint gondolnánk.

Tim Urban, a Wait But Why elnevezésű blog szerzője az így létrejövő szervezetet, amelyben mindannyian hatással vagyunk egymásra, és a világra, Emberi Kolosszusnak nevezi.

Vishen Lakhiani, a Mindvalley alapítója maga is ír Urban megközelítéséről. Felteszi a kérdést, hogy ha Urban elmélete igaz, és mindannyian az Emberi Kolosszus egy-egy sejtje vagyunk, akkor te az egészséges, vagy rákos sejtek közé tartozol?

Vishen kérdése csontig hatoló, és az ember valóban elgondolkodik a válaszon, ezzel együtt saját életén, és azon, hová helyezi önmagát ebben az új perspektívában.

Te milyen sejt vagy?

Ha életed területeit ebből a nézőpontból vizsgálod meg, mit válaszolnál? Vegyük például a munkádat. Ha cégtulajdonos vagy a céged olyan értékeket képvisel, amelyek hozzáadnak ehhez a világhoz, vagy éppen elvesznek belőle? Ha termékeket gyártasz, azok jótékonyan hatnak a társadalomra, vagy esetleg környezetszennyezők és egészségkárosítók? Ha alkalmazottként egy cégnek dolgozol, milyen értékeket képvisel az a szervezet? Azzal, hogy nekik dolgozol, állást foglalsz amellett, amit megtestesítenek. Ha vállalkozó vagy, ugyanezeket a kérdéseket teheted fel magadnak.

Természetesen vannak helyzetek, amikor nem ennyire fekete vagy fehér a dolog.

Mielőtt coach lettem, egy óriási multivállalatnak dolgoztam, akik rettentően nagy mértékben hozzájárultak a Föld szennyezéséhez. Eleinte nem zavart, ám idővel, ahogy egyre tudatosabbá váltam, a környezetvédelem is az életem része lett, és többé már nem tudtam elmenni amellett, amit nap mint nap láttam a munkahelyemen. Úgy éreztem, azzal, hogy nekik dolgozom, én is hozzájárulok mindehhez. A legideálisabb végkimenetel a cégkultúra megváltoztatása lett volna, ugyanakkor tudtam, hogy nem lehetek hatással egy ekkora multi működésére. Túl kis csepp voltam a tengerben. A felmondás lehetősége is adott volt, de ezt szintén nem tehettem meg, hiszen felépített egzisztenciával rendelkeztem, jó sok év tapasztalattal a hátam mögött, és ugye valamiből meg kell élni. Teljesen érthető tehát, hogyha az ember nem hagyhatja ott a munkaadóját egyik napról a másikra, de ne gondoljuk, hogy az ilyen megélések hosszú távon nincsenek hatással a hozzáállásunkra, a munkával való viszonyunkra és ránk.

Bár akkor még nem tudtam, ma már látom, hogy ez is nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy rövid időn belül kiábrándultam a munkámból, a munkaadómból, és megjelent az érzés, hogy amit csinálok az „túl kevés”. Hiányzott a vízió, hiányzott, hogy valamit létrehozzak, ami igazán hozzáad ehhez a világhoz, hogy érezzem, amit teszek annak van értelme és jelentősége. Később a coachingban találtam rá minderre, de ez egy másik történet…

Ha te is éppen alkalmazottként olyan cégnek dolgozol, akiknek a működésével, elveivel, alapértékeivel, vagy a világra gyakorolt hatásával nem tudsz azonosulni, ugyanakkor a felmondás lehetősége mégsem adott, nem baj. Még ha most azonnal nem is tudsz lépni, már ma elkezdhetsz gondolkodni a saját értékrendszereden. Azon, milyen lábnyomot szeretnél magad mögött hagyni, és milyen víziókkal tudnál te magad is azonosulni, amely hozzáad a világhoz. Próbálj lépésről lépésre haladva, egyre közelebb kerülni ehhez az életstílushoz. Állj ki az elveid mellett, adj hangot annak, amiben hiszel. Ne csak a munka területén törekedj minderre, hanem a magánéletedben is. Amikor az ember képes saját problémáin felülkerekedve egy kollektív jóért cselekedni, az élete szinte új értelmet nyer.

Ha cégvezető, vállalkozó, vagy bárkinek a munkaadója vagy, esetleg saját projekten dolgozol, ne feledd: Mindig legyen egy víziód! Olyan, amellyel hozzájárulsz egy szebb jövőhöz. Olyan, amellyel értéket hozol létre, és az embereid büszkék lehetnek, amiért neked dolgoznak. Adj célt a munkavállalóidnak, amelyben hihetnek, és amely motiválja őket.

Ha a szervezetnél, amelyet vezetsz, magas a fluktuáció, érdemes ezeket a kérdéseket is megvizsgálni. Meglepő, de a cégek túlnyomó részének nincsenek nagyra törő terveik (kivéve a profitnövelést), pláne nem olyanok, amelyek egy nagyobb jó elérésére hivatottak.

Szerencsére vannak ellenpéldák is. Egy magyar cég, A Geofy a környezetvédelem mellett kiállva harcol a Föld megmentéséért. 2021-re az egyik nagyszabású tervük, hogy egy magyar faültető szervezettel, a MyForesttel karöltve a bejövő profitból ezer fát ültetnek el az év végéig. A Geofy megosztotta célját a nagyközönséggel, így bárki hozzájárulhat ehhez a nemes ügyhöz. „Az eredmény már az első hetekben megdöbbentő volt” – mondta Steindl Máté, a Geofy tulajdonosa – „Fantasztikus volt látni, hogy rengeteg ember szívén viseli az ügyet, és szeretnének hozzájárulni a küldetésünkhöz. Sok köszönetnyilvánítást és gratulációt kaptunk mióta elindítottuk a projektet.”

Nagyszerű ehhez hasonló történetekről hallani, olvasni, és az embernek valóban kedve támad, hogy részt vegyen egy ilyen projektben, vagy megalkossa a saját nagyszabású tervét. Kétségkívül azonban rengeteg munkát, önismeretet és nem utolsó sorban empátiát igényel a folyamat, amelynek gyümölcseként rálelhetünk saját belső indíttatásunkra és víziónkra.

Megéri? Igen. Az öntranszcendencia mindig megéri. Íme néhány példa, hogy miért.

1.

Amikor a célunk elérését nem önös szándék vezéreli, hanem egy kollektív jóhoz való hozzájárulás, a motivációnk mérhetően megugrik.
Andy Hertzfeld, aki az Apple mérnöki csapatában dolgozott, 1983-ban publikált egy cikket, amelyben elmesélt egy történetet arról, hogyan motiválta őket Steve Jobs, amikor a korai Macet szerette volna gyorsabbá tenni.

Steve-nek nem tetszett, hogy a bootolási idő hosszú perceket vett igénybe, így arra kérte a csapatot, hogy gyorsítsák fel a folyamatot. Ők magyarázni kezdték azokat a pontokat, amelyeken esetleg lehetne javítani, egy optimálisabb működés érdekében, de Steve-et ez nem érdekelte. Így folytatta:

„Tudod, min gondolkodtam? Hány ember fogja a Macintosht használni? Fogadni mernék, hogy néhány éven belül ötmillió ember legalább naponta egyszer beindítja a Macintoshát. Tételezzük fel, hogy sikerül tíz másodperccel lerövidítenünk a bootolási időt. Szorozd be öt-millió felhasználóval, és az ötven millió másodperc, minden egyes nap. Egy év alatt az tucatnyi emberéletnek megfelelő idő. Szóval, ha sikerül tíz másodperccel gyorsabbá tenni, azzal megmentünk egy tucatnyi életet. Ezért igazán megéri, nem gondolod?”

A mérnökök megoldották a problémát, ráadásul sokkal rövidebb idő alatt, mint ahogyan eredetileg tervezték. Azzal, hogy Steve nem csak egy feladatot adott a csapatának, de egy küldetést is egyben, sikeresen motiválta őket, hogy extrém teljesítményt hozzanak ki magukból. Egy nagyszabású nemes ügyön ugyanis sokkal izgalmasabb és egyben motiválóbb is dolgozni.

2.

Kielégülhetnek olyan alapvető igényeink, mint a valahova tartozás, a szeretet, és hogy fontosnak érezhetjük magunkat, tehát amit teszünk, az jelentőséggel bír.

Az előző cikkemben már írtam arról, milyen hatással van ránk, ha önmagunkat nem tudjuk fontosnak, jelentőségteljesnek megélni. Máté Gábor pszichológus szerint ez az egyik fő eredője a motivációvesztésnek, kiégésnek és a depressziónak.

Az ember társas lény és a DNS-ünkbe van kódolva a valahová tartozás és a másokon való segítés igénye. Ha az ember egy nemes ügyön dolgozik, egy kollektív jóért, azzal leteszi a voksát valami mellett. Az álláspontfoglalás pedig lehetőséget ad a környezetünknek, hogy csatlakozzanak hozzánk, ha osztoznak a nézeteinkben.

3.

Egy szebb jövőért megéri

Biztosan volt már olyan alkalom életed során, amikor úgy segítettél valakin, hogy cserébe semmit sem vártál viszonzásul. Milyen érzés volt? Most gondolj bele, hogy minden reggel úgy ébredsz fel, és úgy töltöd el a napjaidat, hogy tudod, minden, amit teszel az egy jobb jövőt eredményez. Ez milyen érzés volna?

Legyen szó környezetszennyezésről, állatkínzásról, edukációról, politikáról, rasszizmusról, nacionalizmusról vagy bármely egyéb korunkat érintő világméretű problémáról, szerencsére világszerte akadnak cégek, befolyással bíró emberek és magánszemélyek egyaránt, akik a saját szintjükön kiállnak egy-egy jó ügyért. Talán sokan, akik olvassák ezt a cikket, azt gondolják, hogy ilyen világméretű problémák megoldásához ők kevesek, még ha szeretnének is tenni érte. A jó hír, hogy nem kell megváltani a világot egyszemélyes hadseregként, mégis rengeteg dolog van, amit megtehetünk. Ha mindenki a maga szintjén tevékenykedne, elképesztő méretű változás mehetne végbe a világban.

Mit tehetünk?

Leonardo DiCaprio kihasználva hírnevét már hosszú évek óta környezetvédelmi aktivistaként tevékenykedik, és 2019-ben Steve Jobs lányával, Laurene Powell Jobs-szal közösen létrehoztak egy nonprofit környezetvédelmi világszervezetet is, amely a klímaváltozás ellen harcol.

Ez csak egy példa a nagyvilágból, de itthon is szép számmal akadnak olyan cégek és személyek, akik kihasználva befolyásukat hangot adnak álláspontjuknak, mint például a már említett Geofy.

Szintén remek példa Antal Éva esete, aki úgy döntött, többé nem járul hozzá a fogyasztói társadalom szeméttermeléséhez, így zero waste életmódra váltott. Ma már saját youtube csatornája van, és többezer ember követi a tippjeit, tanácsait a zero waste életmóddal kapcsolatban. Ő a „Vászonzsákoslány”.

„Kicsi vagyok, székre állok,
onnét jó nagyon kiálltok,
hogy mindnyájan meghalljátok!”

Ha megvan a saját elveidre és hitrendszeredre rímelő víziód, vagy találtál olyan személyt, akinek az álmai téged is inspirálnak és szívesen részt vennél a megvalósításában, akkor nincs más dolgod, mint használni a modern világ nyújtotta lehetőségeket.

Régen csak a híres és befolyásos emberek, cégek, szervezetek kiváltsága volt, hogy hangot adhattak nézeteiknek. Ma már azonban a social media és az influencerek korát éljük, ahol bárki felszólalhat, így a nagy követőszámmal rendelkezők kezében komoly eszköz van. A legtöbben azonban nem építő jelleggel használják a befolyásukat, sokkal inkább a fogyasztói társadalom gyengeségét kihasználva próbálják rábírni az embereket az értelmetlen vásárlásra. Ez jó példája annak, amikor valaki önös érdekből olyat tesz, ami globálisan negatív hatást gyakorol az emberekre, a környezetre és ezáltal a bolygóra is.

Mivel ezek a platformok bárki számára elérhetők, így számodra is adott a lehetőség, hogy az Emberi Kolosszus hasznos tagjává válj. Kezdj el kommunikálni magadról, arról, amiben hiszel, az elveidről és hogy mit szeretnél létrehozni. Ha kiállsz a víziód mellett, fennáll a lehetősége, hogy sokan a környezetedből nem fognak megérteni, vagy komolyan venni. Szép lassan azonban rád találhatnak azok az emberek, akik osztoznak a nézeteidben és hasonló törekvéseik vannak, mint neked. Ezzel teret adsz olyan találkozásoknak, esetleg együttműködéseknek, amelyek sohasem valósulhatnának meg, ha a láthatatlan, passzív oldalon maradsz. Így volt ez az én esetemben is.

Amikor elkezdtem önfejlesztésről és coachingról írni, és ezzel együtt felvállalni illetve kommunikálni azt, amiben hiszek, és aki vagyok, szép számmal jöttek a negatív vélemények, még a közvetlen környezetemből is. Ugyanakkor, ha az ember mindezek ellenére képes kitartani amellett, amiben hisz, lassan pozitív irányt vesz a folyamat.

Coachként a vízióm az, hogy minél több ember sikertörténetének legyek a szereplője, így hozzásegítve őket egy teljesebb, tudatosabb és boldogabb élethez. Azáltal, hogy „láthatóvá” tettem magam, egyre több ember talált rám, akik azonosulni tudtak velem, akiknek segíthettem, és ezáltal közelebb kerülhettem a terveim megvalósításához.

Természetesen túl idealista gondolat volna azt hinni, hogy minden ember így működik, és egy cikk elég ahhoz, hogy átértékeljék eddigi életüket. Ugyanakkor ezzel az írással most én is kiállok és hangot adok annak, amiben hiszek, ami nem más, mint, hogy az ember természeténél fogva jó, és képes változást hozni a világba. Szeretném felhívni a figyelmet arra is, hogy mindannyian felelősséggel tartozunk, nem csak magunkért, de mindenkiért, akivel kapcsolatba kerülünk, hiszen ma nagyobb hatással lehetünk egymásra, mint valaha. Éljünk vele, használjuk ki, fordítsuk jóra a hangunkat.

Zárásként pedig álljon itt egy idézet Nale Donald Walsch-tól, a Beszélgetések Istennel című sikerkönyv szerzőjétől:

„Az életed nem rólad szól. Hanem minden egyes embernek az életéről, akivel kapcsolatba kerülsz.”

farkas flóra | coach | boldogság | nagy sztori | önmegvalósítás

FOLYTASD EZZEL

Róma új múzeumát minden régészetrajongónak látnia kell

A természet erejét szólaltatja meg az évad művésze – Interjú Baráth Emőkével

Rendeld meg a Roadster magazin 8. számát!
Friss, 200 oldalas lapszámunkat ezúttal egy színes és izgalmas melléklettel egészítettük ki, amelyben 33 kihagyhatatlan hazai élményt ajánlunk a nyárra. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat, a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet. Megnézem, mert érdekel!
Close
Iratkozz fel a hírlevelünkre!
Iratkozz fel a Roadster hírlevelére, hogy mindig értesülj a legizgalmasabb hírekről, sztorikról és véleményekről az utazás, a dizájn és a gasztronómia világából!
Feliratkozom