Így győzhetjük le a koronavírus okozta apátiát

Rengeteg cikk és podcast született már arról, hogyan éljük túl a járványhelyzet okozta állapot, amely nem csupán a mindennapi életünket borította fel, de a mentális egészségünknek sem volt barátja. Sokan nemcsak olvastak a motivációvesztésről, apátiáról, szorongásról, de testközelből, saját bőrükön tapasztalhatták meg azokat. Farkas Flóra transzformatív coach írása.

Nem is gyarapítanám tovább a szép számmal tobzódó Covidról és home office-ról szóló cikkek listáját, így álljon most itt egy írás a pozitivizmus jegyében, hogy ne csak arról legyen szó, ami van, hanem arról is, ami lehetne. No meg a hogyanokról.

Megállt az élet?

Mondják, lelassult az élet, vagy talán meg is állt, mégis annál több változást hozott magával. A kezdeti időszakban – valljuk be – egy kicsit mindenkinek jólesett megpihenni, egy kicsit semmit tenni. Egy év elteltével viszont már egyre jobban szorít a beszűkült élettér, egyre jobban várjuk a végét, és egyre elégedetlenebbé válunk a helyzetünkkel.

A negatívabb társaikkal szemben voltak azonban, akik kivirágoztak, és képesek voltak hasznukra fordítani a történteket. Vajon a sikerük titka mindössze abban áll, hogy számukra a pohár mindig félig tele van, vagy valamilyen extra trükköt rejtegetnek tarsolyukban, amit a borúlátóbbak elleshetnének?

Kovács Kristóf, a Déryné Bisztró tulajdonosa és vezetője a bezárások idejét – amely a vendéglátóágazat mélypontjának bizonyult – arra használta, hogy az éttermet tetőtőtől talpig új köntösbe bújtassa egy nagyszabású felújítás keretein belül. Elmondása szerint számított rá, hogy hamarosan globális válsággal kell szembenéznünk, hiszen visszatekintve láthatjuk azt a nyolc-tíz évente ismétlődő sémát, amely megjósolhatta a jelen helyzetünket. Az okosabbak tehát tartalékoltak, és ezt a szünetet kihasználhatták olyan projektek létrehozására, amelyekre máskor nem lett volna idő.

Bár az anyagi helyzetünk már adott, vannak azért bizonyos lehetőségek, amelyek mindannyiunk számára elérhetők, és amelyek segíthetnek, hogy kihozzuk a maximumot magunkból ebben az időszakban is. Mielőtt azonban rátérnénk ezekre, felmerül a kérdés:

mi szükségeltetik ahhoz, hogy ezen lehetőségeket észrevegyük, és miért van, hogy valaki meglátja őket, míg mások nem?

A fő különbség – ahogyan általában lenni szokott – most is a fejünkben keresendő. Illetve a hozzáállásunkban.

Az állandó negativitás és elégedetlenkedés olyan ellenállást szül bennünk, amely felemészti minden energiánkat. Ha ellenállunk annak, ami van, azzal olyan harcba bocsátkozunk, amely teljesen egyoldalú, és felesleges, hiszen soha nem nyerhetünk. Ez pont olyan, mintha az esőt próbálnánk rábírni, hogy ne essen, és amikor nem sikerül, panaszkodnánk, amiért esik. És sokan vannak, akik így is tesznek.

A másik csoport pedig – maradva a példánál – az, aki konstatálja, hogy esik, majd bemegy a házba, és elolvassa a könyvet, amire eddig nem volt ideje.

A különbség az ellenállás. Amikor többé nem harcolunk az ellen, ami van, teret nyerhetnek olyan lehetőségek, amelyeket eddig talán észre sem vettünk.

Eckhart Tolle, író és spirituális tanító, így fogalmazott: “Változtass a helyzeteden tettel, vagy szükség esetén mondd el a véleményed, és lépj ki a helyzetből! Ha egyikre sincs lehetőséged, fogadd el azt, mintha magad választottad volna! Minden más őrültség.”

1. Elfogadjuk jelen helyzetünket

Ha ezt sikerül megtenni, már jó alapokra építkezünk, és elkezdhetünk a következő lépcsőfok felé kacsintgatni, amely nem más, mint a motivációnk megtalálása.

Elfogadtam, de hol a motivációm?

Sajnos az ellenállás vége még nem feltétlenül egyenlő a cselekvés kezdetével. A cselekvésre való hajlandóság, azaz a motivációnk ugyanis szoros összefüggésben áll a hangulatunkkal, amely pedig kiszámíthatatlan, mint a tavaszi időjárás. Egyik percben még jó kedvünk van, aztán kapunk egy rossz hírt, és hirtelen feszültté, idegessé válunk. Nem is volna elvárható, hogy az ember folyamatos jókedvűen élje az életét, hiszen ez a negatív érzelmek elnyomását, kikerülését jelentené, amely még káros is az egészségre. Minden érzelemnek, a negatívakat is beleértve, haszna van, és fejlődünk általuk.

Tehát ahelyett, hogy a szüntelen jókedvet és boldogságot próbálnánk magunkra erőltetni, célravezetőbb a pozitív optimizmus szemléletének elsajátítása, amellyel meg is érkezünk a második lépéshez.

Mi az a pozitív optimizmus?

A pozitív optimista személy a legmegrázóbb események közepette is képes elfogadni és megélni a negatív érzelmeket, miközben tudja, hogy ez egy átmeneti állapot, így a jövőt képes bizakodóan látni a legszomorúbb helyzetekben is. Vishen Lakhiani, aki korunk egyik legmeghatározóbb alakja az önfejlesztés területén, legújabb könyvében felidézi barátjával, Michael Beckwith-szel való beszélgetését. Michael, spirituális tanító, mindössze két héttel édesapja elvesztése után így fogalmazott:

"Én boldogság vagyok. Öröm vagyok. Tudom, hogy ez a valódi természetem. De most szomorúságot érzek. Nem söpröm félre, nem tagadom. Úgy tekintek erre a szomorúságra, mint útitársra. Nem tudom, mennyi ideig lesz velem. Talán egy hónapig, talán évekig. De tiszteletben tartom, és megértem, miért van itt."

(részlet Vishen Lakhiani A Buddha És A Fenegyerek c. könyvéből)

Bármilyen körülmények közepette tudni, hogy rendben lesz az életünk, ez a pozitív optimizmus lényege.

A jó hangulat egy állapot. A pozitív optimizmus egy szintlépés, egy bölcsebb világszemlélet. Bármennyire is legyen nyomasztó, ijesztő a jelen helyzetünk, mindig fel kell tenni a kérdést: képes vagyok a jövőt bizakodóan látni? Ha nem, akkor érdemes a múltban leküzdött akadályokat fel-idézni, amelyeket már megoldottunk, és ezekből erőt meríteni.

Ez a szemlélet rendkívül hasznosnak bizonyul, amikor az érzelmi állapotunk javítása a cél, hiszen a hangulatunkat az érzelmeink befolyásolják, az érzelmeinket pedig a gondolataink.
Ez egy pozitív optimista ember esetében a következőképpen alakul:

pozitív gondolatok → pozitív érzelmek → jó hangulat → motiváció → cselekvés

Míg egy negatívabban gondolkodó, pesszimista embernél így:

negatív gondolatok → negatív érzelmek → rosszkedv → motivációvesztés → apátia

2. A pozitív optimizmus elsajátítása

Ne keseredjünk el, ha első látásra távol áll tőlünk ez a szemlélet. Szerencsére egy kis gyakorlással elsajátítható gondolkodásmódról van szó, amelyet ha elkezdünk alkalmazni, akkor olyan pozitív spirált hozunk létre a gondolataink és tetteink között, amely némi odafigyeléssel akár hosszabb ideig is képes fennmaradni. Az egyik technika, amely segíthet elindulni a gyakorlatban, az úgynevezett átkeretezés.

Mi fán terem az átkeretezés?

Az átkeretezés gyakran használt fogalom, mégis sokak fejében úgy él – tévesen –, mint a “dolgok szőnyeg alá söprése”. Valójában azonban a félig üres/félig tele pohár elméletéről van szó, amikor tudatosságunkat eszközként használva képesek vagyunk kiszakadni a berögzült álláspontunkból, és új perspektívába helyezkedve meglátni az adott helyzet sokszor pozitívabb oldalát.

Például, ha rossz helyen parkolunk és megbüntetnek, ahelyett, hogy átengednénk magunkat a bosszankodásnak, át is keretezhetjük a történteket. “Megbüntettek, de legalább már tudom, hogy itt nem szabad parkolni, így legközelebb már nem fordulhat elő ugyanez.”

Ez egy könnyű, hétköznapi példa, és közel sem ilyen egyszerű a dolgunk, amikor valós, nagy horderejű problémákkal kell szembenéznünk. Néha annyira rossznak tűnhet a helyzetünk onnan, ahol vagyunk, hogy nem tudjuk elhinni, hogy ez valahogyan a javunkat is szolgálhatja. Ebben az esetben érdemes a gyakorlást múltbéli eseményekkel kezdeni.

Idézzünk fel az életünkben egy olyan eseményt, amely rendkívül negatív volt, és amelyet teljesen kilátástalannak éltünk meg! Most pedig vizsgáljuk meg, hogy ennyi év távlatából nézve, milyen pozitívumokat hozott az életünkbe!

Minden átélt negatív esemény a javunkat szolgálja, mert fejlődünk általuk, csiszolják a személyiségünket. A nehézségek által váltunk olyanná, amilyenek vagyunk, és nélkülük csak tapasztalatlan tévelygők volnánk. Ha más pozitívumot nem is tudunk találni a nehéz időszakokban, ez akkor is ott van.

Így hát minden rosszban biztosan van valami jó. Ezért működik az átkeretezés.

Ha leküzdöttük a negatív gondolatainkat, és a rosszkedvet egy optimistább szemléletre cseréltük, elkezdhetünk a következő lépésre koncentrálni, amely a cselekvés.

3. A cselekvés – Hogy csináljunk is valamit

Attól függően, hogy a világmegváltó terveinkről, vagy a napi feladataink elvégzéséről van-e szó, érdemes külön-külön megvizsgálni a témakört.

Nézzük először a hétköznapi kötelezettségeinket!

Ha a fenti lépéseket betartottuk, de még mindig nem érzünk kellő motivációt a mosogatásra, ne ijedjünk meg, ez teljesen normális. Vannak teendők, amelyeket muszáj elvégeznünk, mivel a hétköznapi élethez tartoznak. Ezeknek a feladatoknak a halogatása, el nem végzése nem más, mint lustaság. A lustaság leküzdésére pedig akad néhány mezei megoldás:

1. Írjuk fel a teendőt a naptárba, akárcsak egy orvosi időpontot, és ennek megfelelően kezeljük a programot! Ahogyan egy orvosi időpontot sem mondunk le, éppúgy nem halaszthatjuk el ezt a teendőt sem.
2. A nemkívánatos feladatot időzítsük reggelre! Így hamar túl leszünk rajta, míg ha délutánra halasztjuk, könnyebben adunk felmentést magunknak fáradtságra hivatkozva, és toljuk át másnapra a teendőt.
3. Használhatjuk az önjutalmazás módszerét. Például csak akkor ülhetünk le olvasgatni, ha már elvégeztük az aznapi feladatokat. Amikor készen vagyunk, a jutalmunk egy kényelmes takaró és a kedvenc könyvünk.
4. Ne gondolkozzunk, csak csináljuk! Minél többet elmélkedünk arról, mennyire nincs kedvünk az adott feladat elvégzéséhez, annál több időt hagyunk az agyunknak, hogy kitaláljon valami szuper felmentést a számunkra, egy indokot, hogy miért ne csináljuk meg azt az adott dolgot.

Ha világmegváltó céljainkról van szó, a nem-cselekvés mögött meghúzódó okok a következők lehetnek:

• Valójában nem is akarjuk

Ha a hangulatunk és a gondolkodásmódunk rendben van, még sincs kedvünk cselekedni, akkor érdemes megvizsgálni, hogy az adott cél valóban a mi célunk-e? Intő jel lehet például, amikor az ember a céljairól beszélve a "kéne" kifejezést használja. Ilyenkor mindig felmerül a kérdés: ki szerint kéne megtennünk azt az adott dolgot? Gyakran a környezetünk elvárására reagálva olyan célokat tűzünk ki magunk elé, amely nem is a sajátunk, ugyanakkor hajlamosak vagyunk ideig-óráig magunkénak érezni azt. Tipikus példa erre, amikor a gyerek szülői nyomásra olyan pályát választ magának, amilyenre valójában nem is vágyik.

• Nincs miértünk

Amikor kitűzünk egy adott célt, fontos megvizsgálni, hogy miért szeretnénk elérni azt. Ha van egy nyomós indokunk, akkor a legnehezebb helyzetekben is képesek leszünk kitartani mellette. Amikor egy ügyfél felvázolja előttem a jövőképét, mindig megkérdezem tőle: mi történne, ha nem változna semmi, és minden úgy maradna, ahogyan most van? Ha erre a válasz az, hogy “Azt nem lehet! Muszáj változnia!”, akkor tudom, hogy jó célt tűztünk ki. Keressük meg tehát a miértünket, mert a nehezebb napokon, ha visszaemlékszünk rá, az lesz a hajtóerőnk!

• Túl nagy falat

A harmadik oka, hogy az emberek nem tesznek semmit a céljaik eléréséért, az, hogy túl ijesztőnek és elérhetetlennek látják azt. Fontos, hogy legyenek hosszú távú terveink, nem szabad azonban elfelejtenünk ezeket lépésekre, részcélokra bontani. A jó részcél elég távoli ahhoz, hogy kihívást jelentsen és motiváljon, de nem annyira távoli, hogy ne tudjuk megugrani, esetleg kontraproduktívan félelmet keltsen bennünk.

 

Ez a néhány támpont segítségünkre lehet, hogy a járványhelyzet okozta lelassulást kihasználjuk egy kis önvizsgálatra. A fenti útmutatásokkal és némi önreflexióval sikerülhet elcsípni a levertségünk, tétlenségünk okozóját, és felülkerekedni rajta. Ugyanakkor, ha úgy érezzük, egyedül nem megy, egy coach vagy pszichológus remek társunk lehet abban, hogy megtaláljuk saját válaszainkat.

Bármennyire is ijesztőnek vagy kényelmetlennek tűnik a cselekvés, nincs annál ijesztőbb és kényelmetlenebb, mint beleragadni a jelenlegi állapotba, amellyel elégedetlenek vagyunk. Fogadjuk el, amire nincs ráhatásunk, és változtassunk azon, amin tudunk! Minden más őrültség.

Olvasd el a szerzővel, Farkas Flórával készült interjúnkat is!

pozitív gondolkodás | nagy sztori | coach | járvány | pandémia