Egy Csobáncra néző szauna, egy erdőbeli kis ház és egy meditációs tér – ezek a helyszínei annak a különleges, és csupán egy estére szóló kiállításnak, ami szeptember 4-én nyílik a Balaton-felvidéken.
Pakosz Anna, festőművész Szabadon nő címet viselő, első önálló, experimentális kiállítása nemcsak a helyszín, de az egy estébe sűrített, audiovizuális elemekkel és művésztársakkal is kiegészített, megnyitókoncepció miatt is rendhagyó.
"A kép és a kiállítás csak egy apropó arra, hogy összegyűljünk, hogy megfoghatóvá váljon a művészet" – mondja első önálló kiállításáról Pakosz Anna. A közgazdászként végzett, majd négy évig Tel-Avivban kurátorasszisztensként dolgozó és mozgásművészetet tanuló fiatal alkotó Izraelben kezdett festeni, tavaly pedig már Bukta Imrével, drMáriással, ef Zámbó Istvánnal és Nemes Anitával együtt foglalhatta össze egy alkotásban a 2020-as évet a Lobenwein Galéria felkérésére.
Anna hat évvel ezelőtt fordult a képzőművészet felé, akkor még kollázsokat készített, aztán összművészeti táborokat szervezett Egyiptomba, közösségi alkotóteret hozott létre a testvérével Atelier Pakosz néven, most pedig – párizsi, barcelonai és londoni kitérők után – egy olyan kiállítás megnyitóra várja a művészetkedvelőket, ami azontúl, hogy rendhagyó, elsősorban élményeken, tapasztalásokon keresztül akarja közel hozni a festményeket a befogadóhoz. Az esemény megalkotásában Anna olyan tehetséges fiatal női alkotókkal dolgozik együtt, mint Kállay Eszter és Ferencz Móni költők, Pátkai Rozina előadóművész, Bedécs Lola operatőr, Horváth Réka táncos és Hrotkó Csenge fuvolaművész.
"Szeretném megmutatni, engem mi inspirál egy-egy kép születésekor, meg akarom osztani, hogy mik indítanak el gondolatokat, érzéseket bennem. A festményeket kísérő zene és szöveg támogató eszköz lehet a képet néző befogadónak az értelmezéshez, vagy éppen ahhoz, hogy benne is megfogalmazódjon valami személyes – mondja a kiállítás koncepciójáról Anna. – Amikor mély öröm- és szépségérzet söpör végig rajtam, akkor tudom, hogy festenem kell. Számomra ezeket a megéléseket leginkább a tánc és a saját testemmel való kapcsolódás idézi elő. Szeretném a bennem rejlő inspirációt megosztani másokkal. Úgy érzem a mai világban ezeket a tapasztalatokat kevesen engedjük meg magunknak. Szeretek más műfajokból inspirálódni, az esemény szervezése közben Marina Abramovic és Pina Bausch munkásságához sokszor nyúlok vissza."
Figurális festményeiben Anna utazásai során átélt érzelmeiből, benyomásaiból és tapasztalataiból merítkezik, amiket élénk színekkel és allegorikus jegyekkel ötvöz. A kiállításon bemutatott festmények vezérmotívuma az egyén útkeresése ebben a vibráló világban. Az identitás kérdéskörét a belső és testi szabadság megjelenítésével ragadja meg. Olyan egyszerű, mindennapi helyzetekben ábrázolja karaktereit, amelyeket mindannyian átélünk, de nem feltétlenül éljük meg őket teljességükben.
A kiállítás kapcsán megkértük Annát, hogy meséljen nekünk önmagáról és legfrissebb prjektjéről.
– Mit kell tudnunk rólad, hogyan találtál rá a festészetre?
– Az alkotás élménye először kollázsolás közben ragadott magával. A színes papírok harmonikus összeillesztése által olyan szabadságot éltem át, amelyet azelőtt még nem éreztem. Ezzel egy időben egyre erősebbé vált bennem a vágy, hogy találjak egy olyan közeget, ahol ki tudok bontakozni. 2015-ben elindultam világot látni, éltem Barcelonában, Londonban és Svájcban. Végül Tel-Avivban leltem valódi inspirációra, itt négy évig dolgoztam, alkottam és éltem. Az új környezet új lehetőségeket tárt fel előttem: egy helyi magángyűjteménynél helyezkedtem el kurátorasszisztensi pozícióban. Ezáltal megismerkedtem az izraeli művészeti szcénával, és tehetséges alkotókkal találkoztam, akiktől lehetőségem volt tanulni is. Mestereim a Jerusalem Studio School végzettjei, Ronit Goldschmidt és Marina Malamud lettek. Később független kurátorként szerveztem kiállításokat Tel-Avivban, amely még jobban megerősített abban, hogy a művészettel mint alkotó szeretnék foglalkozni.
– Négy évet éltél Tel-Avivban, most Budapesten élsz. Mit ad hozzá ez a háttér a művészetedhez?
– Amióta az eszemet tudom, utazom. Több országban tanultam és dolgoztam, az elmúlt négy évben pedig Tel-Avivban éltem és alkottam. A festészet egy olyan önkifejezési eszköz számomra, amellyel egyfajta egyensúlyt teremtek az általam létrehozott káoszban.
Munkáimban utazásaim során átélt érzelmeimből merítkezek.
Izraelben csatlakoztam egy mozgásszínház-társulathoz. Az itt megszerzett tapasztalataim hatással voltak a művészetemre, és egyben legfontosabb motívumaivá váltak.
– Hogyan élted meg művészként az elmúlt másfél évet? Nehéz volt a pandémia alatti időszak, vagy éppen ellenkezőleg: alkalmat nyújtott a munkában való elmélyülésre?
– Sok változást hozott az életembe az elmúlt év. Hazaköltöztem, nyitottunk egy stúdiót a bátyámmal, most pedig az első kiállításomra készülök. Visszagondolva segítették az elmélyülést az utazási korlátok.
– Ez az első önálló kiállításod Magyarországon. Milyen munkáidat láthatják az érdeklődők?
– A Szabadon nő kiállításon olyan válogatott munkáimat mutatom meg, melyekben a nőiesség reprezentációjával foglalkozom.
Szeretném a bennem rejlő inspirációt megosztani másokkal.
Az Izraelben tanult összművészeti elemeket használva szervezem első, magyarországi kiállításom megnyitóját is.
Egy megismételhetetlen esemény
Az a szerencsés harminc fő, aki részt vesz a megnyitón, kis csoportokban járja majd végig a helyszíneket, a Balaton-felvidék egyik kivételes pontján, a Bács-hegyen található Hi-Hekatéban. Egy Csobáncra néző szauna, egy meditációs tér és egy üvegfalú erdei lak ad teret az egynapos – ebben a formában megismételhetetlen – eseménynek.
csobanc | kiállítás | nagy sztori | pakosz anna | hi-hekate
Hét dolog, amit ki kell próbálnod a legszebb horvát nemzeti parkban
Nagyvárosi kalandor a Volvótól
Hawaiitól Tanzániáig, az egyik legjobb magyar sommeliertől a belga csúcsdizájnerig, az új Rolls-Royce-tól Horvátország titkos gyöngyszemeiig, a Roadster magazin új lapszáma ismét a világ izgalmas, kreatív és hedonistán lüktető ŕétegeibe viszi el olvasóit. Elmegyünk a bécsi három Michelin-csillagos Amadorba, ahol találkozunk Bencze Ádám sommeiler-vel, beszélgetünk Havancsák Terézzel, aki a közelmúltban kezdett el dolgozni az amerikai outerwear brand AETHERnél, Portugáliában kipróbáljuk, milyen a tengerparton száguldozni az új Ferrarival – egész kellemes –, a kortárs irodalom kedvelőinek pedig egy olyan Roadsternek írt Parti Nagy Lajos írással jelentkezünk, ami szerintünk a legjobbjai közé tartozik. Az aktuális számban lesz egy 20 oldalas mellékletünk is, amelynek főszereplője a még mindig rengeteg újdonságot rejtő Horvátország. Ezen kívül is sok színes történetünk van még, úgyhogy ezúttal is érdemes elmerülni a Roadster gazdag és kalandokkal teli világában!
Megnézem, mert érdekel!