Close
Minden fotókedvelőnek a Műcsarnokban a helye!

Minden fotókedvelőnek a Műcsarnokban a helye!

A fesztivált ezúttal egy olyan kiállítás nyitja meg, amely a képzőművészet és a fotográfia, a képzelet és a valóság határán épült különleges képi világával varázsolja el a látogatókat.

Paolo Ventura Velencéje ismerős, és mégis idegen. Az a benyomásunk, hogy talán csak a képzeletben létezett, pedig minden eleme annyira valóságos. Akárcsak maga a történelem, a közös múltunk. A különös, nyomasztó, félelmetes emlékekről gyakran szeretnénk azt hinni, csak rémálmokban léteznek. Hogy a múltat elszenvedők talán csak egy álomszerű bábszínház kicsiny figurái voltak, nem pedig hús-vér emberek. Az alkotó, Ventura így vall projektjéről:

“A történet minden egyes képe ebben a képzeletbeli Velencében készült, amelyet saját kezűleg építettem fel kicsiben. A sztori egyetlen, valóban megtörtént része a náci hadsereg és az olasz rendőrség bevonulása a gettóba 1943 decemberében.”

Az Automaton Velencében játszódik a második világháború alatt, amikor a német hadsereg bevonult Észak-Olaszországba, hogy megakadályozza korábbi szövetségese elpártolását. Egy olyan történet az alapja, amelyet Paolo Ventura még a gyermekkorában hallott mesekönyv szerző édesapjától. Főszereplője egy idős zsidó órás, aki 1943-ban, a náci megszállás és az olasz történelem talán legsötétebb korszakában igyekszik boldogulni a velencei gettóban.

A történet ebben az elhagyatott, zárt és rettegéssel teli városrészben bontakozik ki.

Az öregúr elhatározza, hogy felépíti az automatont (egy robotfiút), aki társaságot nyújt neki a sötét napokban, és családtagként él vele. Az ember formájú automata gépezetek régóta megmozgatják a művészek képzeletét. Elég csak a népszerű balett, a Coppélia szintén órásmester hőse által teremtett leányra, vagy Offenbach operájának énekes robotjára gondolnunk. De az olasz mese életre kelt bábja, Pinokkió is eszünkbe juthat. A robotokat életre hívókat bár csodálták, de félték és gúnyolták is. A tágabb közösség gyakran kizárta őket. S az emberi robotok – legyenek csodálni- vagy félnivalók – arra is emlékeztettek, hogy az emberiség talán nem képes boldogulni a saját maga teremtette világban.

Ötszáz éve, 1516-ban jelölték ki a gettónak nevezett kis városrészt a zsidók lakhelyéül. Maga a gettó szó is velencei eredetű, s itt játszódik Shakespeare Velencei kalmárja is. Az évszázadok alatt sokféle zsidó kultúra találkozott és hatott egymásra a zsúfolt és szűk utcákon meg az öt zsinagógában. A gettó falainak lerombolója a modern Európa szimbolikus hőse, Napóleon volt. A náci megszállás alatt – az addigra már megfogyatkozott közösségből – több száz zsidót hurcoltak el, és közülük csak alig néhányan élték túl a trieszti és auschwitzi táborokat.

A Műcsarnokban június hetedikéig látható kiállítás kurátora Szarka Klára volt

Ez is érdekelhet:

A kaland folytatódik
Megjelent a Roadster magazin második nyomtatott kiadása, amelyben ismét olyan történeteket gyűjtöttünk össze, amelyek minket is folyamatosan inspirálnak. Szerintünk szebb lett, mint az első szám, reméljük, neked is tetszeni fog. Ha velünk tartanál ezen az utazáson, ezen a linken megrendelheted a magazint.
Close

Iratkozz fel a hírlevelünkre!

Iratkozz fel a Roadster hírlevelére, hogy mindig értesülj a legizgalmasabb hírekről, sztorikról és véleményekről az utazás, a dizájn és a gasztronómia világából!
Feliratkozom