Range Rover, a kecses

A Velar nem csak új típus a Land Rover családban: a márkánál eddig ismeretlen stílust hoz.

Amikor már 3D-nyomtatóval is lehet autószerű tárgyat előállítani, amikor már átélték régi, neves autógyártók, milyen pusztítást képesek végezni a piacon a korábban lenézett japán, aztán a lenézett dél-koreai gyártók (és már készülnek a kínaiakra), akkor értékelődik fel igazán a tradíció. Miközben az európaiak és észak-amerikaiak egymás után ünneplik alapításuk nyolcvan-száz-százharmincadik évfordulóját, az autótörténelem későbbi fejezeteiben feltűnő szereplőknek ez csak évtizedek múlva lesz esedékes, értelemszerűen akkor is lemaradva az úttörők mögött.

A tradíció kiemelésének sok módja van a régi típusnevek felélesztésétől az egykori legendás modellek stílusjegyeinek újrafelhasználásán át a jubileumi akcióikig, persze, hogy élnek is vele azok, akik megtehetik. A Range Rovernek is bőven lenne lehetősége.

Lehetne például középre építeni a kormányt, ahogyan az a traktoroknál – és az azoktól alig különböző első, kísérleti Land Rovereknél – volt, lehetnének plexiből az ablakai, és készíthetnék ismét fémből a hűtőmaszkot, hogy lehessen rajta grillezni, mint régen.

Érdemes elképzelni a korábbi és potenciális Range Rover-vevők arcát, amikor az új típus bemutatóján pezsgőspohárral a kezükben értesülnek az újdonságokról…

Valamiért azonban a Velarnál is kihagyták a ziccert. Így is nagyot dobtak: ha van autó, amely nemcsak igazoltan lehet drabális és mai szemmel szögletes, ráadásul még jól is áll neki, az a Land Rover – Range Rover. Ilyen a legnagyobb luxustípusuk, amit simán csak Range Rovernek hívnak, az eggyel kisebb, a Range Rover Sport, és a maga módján valamelyest a leginkább trendi Evoque is. Erre itt a Velar, ami úgy maradt igazi Range, hogy illik rá a jelző, amelyik a márkára még soha: kecses.

A nagy Range Rover mintha inkább elriasztani akarná a menetszelet, a Velar viszont könnyedén elengedi maga mellett, sőt, mintha álló helyzetben is suhanna. (Nem légből kapott gondolat, ez minden idők legáramvonalasabb Land/Range Rovere). Hosszúnak és alacsonynak tűnik, finoman lejt a tetővonala, a szögletek nála inkább domborulatok, a rejtett kilincs pedig a valós légellenállás-csökkentés mellett az oldalnézet egyik legfontosabb dizájnrészlete. Ha a külső tükrök kicsit formabontóbbak volnának, szinte koncepcióautónak tűnne.

Nem az: a Range Rover család negyedik tagja, de nem annyira a nagy Range és a Sport közé érkezett, inkább a Sport alternatívája – elég más karakter, hogy ne a konkurense legyen. Simán elképzelhető, hogy valakinek a Sport túl terepjárós, a Velar viszont éppen jó.

Azért ha úgy adódik, ez is elmegy 65 centi mély vízben.

Valószínűleg nem alakul majd úgy. A Velar ajtaján nem lesz soha Katasztrófavédelem vagy Barlangi Mentőszolgálat felirat, nem fog több időt aszfalttól távolabb tölteni, mint mondjuk az Evoque, csak nála jobban megvan a luxus egyik fontos eleme, a megtehetném-érzés.

Ettől függetlenül a Velar gondoskodik róla, hogy a szinte személyautós belsőben is a szemünk előtt legyen a terepezési lehetőség. Az utastér legfeltűnőbb része, a Touch Pro Duo is félig erről szó. Kicsit érthetőbben: van felül egy képernyő, ahogy az már természetes a középkategóriától felfelé. Alatta pedig van még egy monitor, ami akár túlzás is lehetne – ha nem így oldották volna meg a tervezők:

Az alsó részének finom hajlata és a három tekerő – amelyből a két nagyobb közepén is kilátszik a kijelző – a műszerfal központi dizájnelemévé emeli, ha pedig már így van, miért lenne például a terepválasztó egy kis piktogram, ha lehet egy tízcolos, színes kép is.

Van benne parasztvakítás, persze, de boldogan vállaljuk a paraszt szerepét

– ami pedig a terepfokozatot illeti, életünk nagy részében úgyis tökéletesen elegendő az automata mód, amely normál használatban úgyis úgy emeli és süllyeszti a karosszériát, ahogy kell.

Feltehetően 430 Nm nyomaték is elboldogul a Velarral, de ez csak tipp, mert nekünk a hathengeres, háromliteres dízel jutott, az pedig 300 lóerős és 700 Nm-es. Érzésre mintha inkább nagyon menni akarna, mint nagyon menne, pedig a valóság nem ez: a hat és fél másodperces gyorsulásnál nem kell kevesebb, csak egy ekkora testben másképp észleljük, főleg, ha motorhang sem tolakodik az utastérbe. A váltó egyébként nyolcfokozatú és automata – mindegyik motorhoz ez jár –, és ugyanolyan, gyújtásra kiemelkedő tekerőgombbal lehet fokozatot választani, mint a Jaguarokban is, aminél azért létezik szerencsésebb megoldás.

Épp befért a húszmillió forint alá a Velar ára, de ahogy lenni szokott, nem nagy művészet érezhetően feljebb tornázni, a tesztautót is sikerült 32,6-ra. Ez szinte fillérre a rendes, nagy Range Rover indulóára, de a józanság határain belül nehéz elképzelni olyan helyzetet, ahol a teleextrázott Velarral nem lehetne megjelenni, kevés lenne benne a hely, vagy elakadna. Van helye a Range-típusok között.

(Fotó: Tóth István)

land rover | range rover velar | nagy sztori | range rover | teszt