Close
Range Rover, a kecses

Range Rover, a kecses

A Velar nem csak új típus a Land Rover családban: a márkánál eddig ismeretlen stílust hoz.

Amikor már 3D-nyomtatóval is lehet autószerű tárgyat előállítani, amikor már átélték régi, neves autógyártók, milyen pusztítást képesek végezni a piacon a korábban lenézett japán, aztán a lenézett dél-koreai gyártók (és már készülnek a kínaiakra), akkor értékelődik fel igazán a tradíció. Miközben az európaiak és észak-amerikaiak egymás után ünneplik alapításuk nyolcvan-száz-százharmincadik évfordulóját, az autótörténelem későbbi fejezeteiben feltűnő szereplőknek ez csak évtizedek múlva lesz esedékes, értelemszerűen akkor is lemaradva az úttörők mögött.

A tradíció kiemelésének sok módja van a régi típusnevek felélesztésétől az egykori legendás modellek stílusjegyeinek újrafelhasználásán át a jubileumi akcióikig, persze, hogy élnek is vele azok, akik megtehetik. A Range Rovernek is bőven lenne lehetősége.

Lehetne például középre építeni a kormányt, ahogyan az a traktoroknál – és az azoktól alig különböző első, kísérleti Land Rovereknél – volt, lehetnének plexiből az ablakai, és készíthetnék ismét fémből a hűtőmaszkot, hogy lehessen rajta grillezni, mint régen.

Érdemes elképzelni a korábbi és potenciális Range Rover-vevők arcát, amikor az új típus bemutatóján pezsgőspohárral a kezükben értesülnek az újdonságokról…

Valamiért azonban a Velarnál is kihagyták a ziccert. Így is nagyot dobtak: ha van autó, amely nemcsak igazoltan lehet drabális és mai szemmel szögletes, ráadásul még jól is áll neki, az a Land Rover – Range Rover. Ilyen a legnagyobb luxustípusuk, amit simán csak Range Rovernek hívnak, az eggyel kisebb, a Range Rover Sport, és a maga módján valamelyest a leginkább trendi Evoque is. Erre itt a Velar, ami úgy maradt igazi Range, hogy illik rá a jelző, amelyik a márkára még soha: kecses.

A nagy Range Rover mintha inkább elriasztani akarná a menetszelet, a Velar viszont könnyedén elengedi maga mellett, sőt, mintha álló helyzetben is suhanna. (Nem légből kapott gondolat, ez minden idők legáramvonalasabb Land/Range Rovere). Hosszúnak és alacsonynak tűnik, finoman lejt a tetővonala, a szögletek nála inkább domborulatok, a rejtett kilincs pedig a valós légellenállás-csökkentés mellett az oldalnézet egyik legfontosabb dizájnrészlete. Ha a külső tükrök kicsit formabontóbbak volnának, szinte koncepcióautónak tűnne.

Nem az: a Range Rover család negyedik tagja, de nem annyira a nagy Range és a Sport közé érkezett, inkább a Sport alternatívája – elég más karakter, hogy ne a konkurense legyen. Simán elképzelhető, hogy valakinek a Sport túl terepjárós, a Velar viszont éppen jó.

Azért ha úgy adódik, ez is elmegy 65 centi mély vízben.

Valószínűleg nem alakul majd úgy. A Velar ajtaján nem lesz soha Katasztrófavédelem vagy Barlangi Mentőszolgálat felirat, nem fog több időt aszfalttól távolabb tölteni, mint mondjuk az Evoque, csak nála jobban megvan a luxus egyik fontos eleme, a megtehetném-érzés.

Ettől függetlenül a Velar gondoskodik róla, hogy a szinte személyautós belsőben is a szemünk előtt legyen a terepezési lehetőség. Az utastér legfeltűnőbb része, a Touch Pro Duo is félig erről szó. Kicsit érthetőbben: van felül egy képernyő, ahogy az már természetes a középkategóriától felfelé. Alatta pedig van még egy monitor, ami akár túlzás is lehetne – ha nem így oldották volna meg a tervezők:

Az alsó részének finom hajlata és a három tekerő – amelyből a két nagyobb közepén is kilátszik a kijelző – a műszerfal központi dizájnelemévé emeli, ha pedig már így van, miért lenne például a terepválasztó egy kis piktogram, ha lehet egy tízcolos, színes kép is.

Van benne parasztvakítás, persze, de boldogan vállaljuk a paraszt szerepét

– ami pedig a terepfokozatot illeti, életünk nagy részében úgyis tökéletesen elegendő az automata mód, amely normál használatban úgyis úgy emeli és süllyeszti a karosszériát, ahogy kell.

Feltehetően 430 Nm nyomaték is elboldogul a Velarral, de ez csak tipp, mert nekünk a hathengeres, háromliteres dízel jutott, az pedig 300 lóerős és 700 Nm-es. Érzésre mintha inkább nagyon menni akarna, mint nagyon menne, pedig a valóság nem ez: a hat és fél másodperces gyorsulásnál nem kell kevesebb, csak egy ekkora testben másképp észleljük, főleg, ha motorhang sem tolakodik az utastérbe. A váltó egyébként nyolcfokozatú és automata – mindegyik motorhoz ez jár –, és ugyanolyan, gyújtásra kiemelkedő tekerőgombbal lehet fokozatot választani, mint a Jaguarokban is, aminél azért létezik szerencsésebb megoldás.

Épp befért a húszmillió forint alá a Velar ára, de ahogy lenni szokott, nem nagy művészet érezhetően feljebb tornázni, a tesztautót is sikerült 32,6-ra. Ez szinte fillérre a rendes, nagy Range Rover indulóára, de a józanság határain belül nehéz elképzelni olyan helyzetet, ahol a teleextrázott Velarral nem lehetne megjelenni, kevés lenne benne a hely, vagy elakadna. Van helye a Range-típusok között.

(Fotó: Tóth István)

A kaland folytatódik
Megjelent a Roadster magazin második nyomtatott kiadása, amelyben ismét olyan történeteket gyűjtöttünk össze, amelyek minket is folyamatosan inspirálnak. Szerintünk szebb lett, mint az első szám, reméljük, neked is tetszeni fog. Ha velünk tartanál ezen az utazáson, ezen a linken megrendelheted a magazint.
Close

Iratkozz fel a hírlevelünkre!

Iratkozz fel a Roadster hírlevelére, hogy mindig értesülj a legizgalmasabb hírekről, sztorikról és véleményekről az utazás, a dizájn és a gasztronómia világából!
Feliratkozom