Close
Ijesztő a mai technológia, de a jövőhöz képest ez semmi

Ijesztő a mai technológia, de a jövőhöz képest ez semmi

Naponta hallani híreket, hogy a gépesítés, az egymással is kommunikáló okoskütyük, az embernél jóval nagyobb adatmennyiségeket kezelni képes szoftverek milyen munkaköröket tehetnek feleslegessé. Az extrém eseteket hallva sokszor úgy tűnik, hamarosan csak egy maréknyi szerencsés túlélő marad talpon a munkaerőpiacon, de Martis István, a Profession.hu ügyvezető igazgatója inkább gép és ember újfajta együttműködésére számít, ráadásul korántsem tapasztal olyan gyors változásokat, mint azt a kósza hírek alapján gondolnánk. Interjú.

Felsorolni sem könnyű a hétköznapjainkat alapvetően átalakító technológiákat, néhány év múlva pedig még sokkal nehezebb lesz. Talán az autónk letesz a ház előtt, aztán keres magának parkolóhelyet, a hűtő újat rendel a fogyó tej és tojás helyett, a farmon pedig a lajtorja beszélget majd a tyúkollal. A munkaadók számára is logikus lépés automatizálni folyamatokat, gyorsabbá, egyszerűbbé és hatékonyabbá tenni, főleg olyan területeken, ahol minél több ember munkáját válthatja ki egy-egy szoftver. Hallottunk híreket a megrendeléseket hatékonyan előrejelző mesterséges intelligenciáról, sőt még fociedzőket leváltó algoritmusokról is, ám a munkahelyek tömeges megszűnésétől mégsem kell tartani – ez derült ki a folyamatokat közelről figyelő Martis Istvánnal való beszélgetéskor.

– Két alapkérdés azonnal adódik a jövővel kapcsolatban: milyen munkakörök vannak a legnagyobb veszélyben, és milyenek a legkevésbé?

– A könyvelő rendre megjelenik az elemzésekben, mint egyértelmű szabályok alapján működő, programokkal könnyen kiváltható munka, és várhatóan jelentősen átalakulnak az ügyfélszolgálati területek is. A Microsoft esettanulmánya szerint az ügyfélszolgálati feladatok jól meghatározható százalékát néhány típusprobléma viszi el, amire könnyen lehet programot írni.

Például legutóbb az amszterdami reptéren a KLM küldött egy push értesítést, hogy melyik szalagra érkezik majd a poggyászom.

Eddig valószínűleg évente sok ezerszer megkérdezték az ügyfélszolgálatot, hogy hová jön a csomag, mire elkérték a beszállókártyát, az ügyfélszolgálatos megnézte, aztán megmondta. Ennél sokkal egyszerűbb ez az automatika, ami mellesleg egy kedves üdvözletet és néhány hasznos plusz infót is ad a landolás helyszínéről.

Erre nem kell humán erőforrást alkalmazni, nem kell toborozni, betegségekkel számolni, viszont pontosan lehet tudni, mennyi kapacitást visz el, amit aztán lehet másra költeni. Az ilyen területek, ahol nincs igazán hozzáadott érték, egyértelműen kiválthatóak gépesítéssel.

– Kinek kell a legkevésbé féltenie a munkáját?

– Legutóbb egy tanulmány azt mondta, csőszerelő, fodrász, pincér nem lesz a robotokból, de bármilyen irányból közelítjük meg a témát, találunk ötszáz tanulmányt, ami alátámasztja az igazunkat. Sok a szélsőséges vélemény, én inkább azt gondolom, meg kell nézni, hogyan tud az ember és a robot együtt dolgozni. Bár az éttermek világába is betört a technológia, ettől még nincs minden asztalon tablet, amibe beírjuk, hogy mit szeretnénk enni, hanem a pincér egy tablet segítségével veszi fel a rendelést.

Az ipari forradalom idején sem szűntek meg az állások, kellettek gépkezelők, karbantartók. Arra mindenképp jó lesz a technológia, hogy kiszűri az emberi ügyetlenkedéseket, nincs jó napja, meg rossz napja, amikor nem kedves, nem kell betanítani.

– A chatbotokra gondol?

– Igen, nemrég foglalkoztunk velük külön, és van, amiben nagyon hatékonyak. Ha egy cégnél hatszázszor megkérdezik az alkalmazottak, hogy hol kell szabadságot igényelni, akkor a hr-esek hatszázszor egymás után megválaszolják ugyanazt az információt, valószínűleg mert senki nem foglalkozik a kérdéssel, mígnem szabadságra nem megy. Ezzel szemben egy bolondbiztosra megírt chatbot nagyon jól végig tudja vinni ezt a kérdéskört, ráadásul mindig kedves, türelmes és udvarias lesz, teljesen mindegy, hogy negyven vagy negyvenezer alkalmazottja van a cégnek. Ilyen repetitív feladatokra tökéletesek a programok.

– Milyen extrém példák vannak? Hallottunk híreket író robotról és földművelő drónról is.

– A földművelő drón nem is annyira extrém. A mezőgazdaságban hamar előkerültek a drónok, mert mire egy több hektáros területen észreveszed, hogy egy betegség felütötte a fejét, addigra általában jelentősebb mennyiségű növény fertőződik meg. Ezzel szemben

egy drónt beprogramoznak egy adott terület feletti járőrözésre, megtanítják a kamerájának a betegséget jelző mintázatot, így sokkal kisebb területen, sokkal előbb megtalálja a betegséget, amit nem csak jelezni tud, de permetezni is.

– Van önvezető traktor is, és remekül össze is tudnak dolgozni.

– A probléma csak akkor van, ha hajnalban az előző esti falunapról ott marad egy delíriumban heverő ember. Jobb esetben a drón lepermetezi, de mi van, ha a traktor jár arra?

– De ha a földművelő drón nem extrém, akkor mit nevezne annak?

– Például a robotok által elvégzett műtéteket, vagy amikor egy rutinműtétet teljesen önállóan végez el egy robot. De jó kérdés, mi számít extrémnek, mert tíz éve még a vezető nélkül közlekedő kettes metró tűnt volna annak, pedig alapvetően ez egy könnyen szabályozható feladat.

– Az újságírók mikor lesznek nélkülözhetőek?

– Vannak már erre példák, de elsősorban híríró szoftverek formájában, illetve tipizálható feladatokra, mint az időjárás-jelentés, a sportesemények jegyzőkönyve. Bizonyos munkafázisok programozhatóak, például bizonyos tageket automatikusan betehet egy program.

Számomra nagyon érdekes az exponencialitás: minden, ami most gyorsnak tűnik, semmi ahhoz képest, ami jön. Még öt éve is jókat nevettünk a Google Translate fordításain, ma viszont már nagyon jól működik, és minden bizonnyal ez lesz majd az összes gépi tanuláson, mesterséges intelligencián alapuló szoftverrel.

Nem abban kell gondolkodni, hogy mondjuk a Siri pár év múlva kétszer vagy háromszor lesz jobb, hanem ezerszer. Most még könnyű nevetni, ha a Siri nem ért valamit, de néhány év alatt radikálisan megváltozhat a helyzet.

Néha szóba kerül a kollégáknál a hang alapú szövegbevitel, és akinek néhány évvel ezelőtti impulzusa van, azt mondja rá, hogy az ócska. Erre megmutatom neki, hogy ha a hangfelismerőnek bemondod, hogy „azt a fűzfán fütyülő rézangyalát”, leírja tökéletes magyarsággal, és ezt már két éve működik. Amikor valami már ezt tudja, mindenkinek leesik a tantusz, hogy ezzel foglalkozni kellene. A kézműves termékeknek mindig lesz hozzáadott értékük, így lesznek újságírók is.

– Magyarországon mennyire előrehaladottak ezek a folyamatok?

– Még brutálisan messze vagyunk attól, hogy tömegesen elvegyék a munkákat a gépek. Chatbotok például évtizedek óta léteznek, nem is túl bonyolult leprogramozni őket, mégis alig van vállalkozás, amelyiknél működik.

– Az ügyfélszolgálatok esetében is ilyen hosszú lesz az idő?

– Mindenki szereti az új irányokat, érdeklődik irántuk, érdekesnek tartja őket, de ha cselekedni kell, akkor inkább keresnek és felvesznek embereket, mert a technikai fejlesztések jelentős befektetést igényelnek. Inkább olyan változások vannak, amikor egy adott munkafolyamatot gépesítenek, és bár kevesebben kezdenek ott dolgozni, viszont szükség lesz gépkezelőkre és karbantartókra.

Lassan mennek végbe a változások, és általában az ismeretlen, új területeken hódít a gépesítés.

Közben az új adatkezelési törvények, a GDPR-szabályozás visszalökheti az európai netezést egy évekkel ezelőtti állapotba, miközben a felhasználókban már kialakult egy sokkal haladóbb gondolkodás, például már elvárjuk, hogy ha beírunk valamit a Google-be hibásan, akkor javítsa ki, és találja meg, amit keresünk.

– Milyen képességekre van szüksége annak, aki most tanul, esetleg most kerül be az oktatási rendszerbe?

– Mivel van gyerekem, naponta szembesülök az oktatási rendszerrel. Nagyjából ugyanazt tanulják, amit annak idején én is, ami szerintem elmaradott.

Amikor a davosi világgazdasági fórumon megkérdezték a top 500 világvállalat vezetőjét, hogy milyen kompetenciákra lesz szükség a jövőben, a legfontosabbnak a komplex problémák megoldását tartották.

Ilyenre kellene tehát felkészülni, és bár vannak erre jó kezdeményezések, általában nem így működik a hazai oktatás. Mert jó, ha az Árpád-házi királyokat oda-vissza el tudom mondani, de talán fontosabb, hogy mit csinálok, amikor egy ismeretlen helyzettel találom szembe magamat.

Hallottam előadni a Google Translate algoritmusát fejlesztő professzort, aki szerint néhány éven belül tökéletesen fog működni a fordítás. De már most is nagyon jól el tudnék beszélgetni egy kínaival a Translate segítségével, ezért megkérdeztem a professzort: mit gondol, a nyelvtanulási képesség jelentősége hamarosan elhanyagolhatóvá válik? Mire azt mondta,

biztosan más lesz súlya, de a nyelvtanulás nem csak a nyelvismeretről szól, hanem kulturális impulzusokat is ad, fejleszti a személyiséget, szélesíti a látásmódot.

A téma egyik legnagyobb szakértője tehát nem gondolta azt, hogy abba kellene hagyni a nyelvtanulást, sőt felhozta példának Svájcot, ahol mindenki három nyelvet beszél, és nem véletlenül megy oda rengeteg nemzetközi szervezet, mert ott nyitottabb és kooperatívabb az alapbeállítottság.

– Hogyan hat a gépesítés magára az álláskeresésre?

– Számunkra komoly probléma, hogy az álláshirdetések kevésbé strukturált adatként jelennek meg, ha tehát pincért keres, írhatja, hogy „felszolgálót keresek belvárosi étterembe”, de azt is, hogy „pincért keresek ötödik kerületi kávéházba”. Ugyanazt mondta, de mivel nem strukturált az adat, sok pénzt kell ennek a kereshetőségére költeni.

A programnak automatikusnak kell vennie a pincér szót, a felhasználó szót, az összes szinonimájukat, és az elgépeléseket is. Az autós hirdetéseknél például más a helyzet, mert van ugyan szabadszavas leírás, alapvetően azonban strukturált adatokból épül fel (típus, gyártás éve, üzemanyag, futott kilométer), míg mondjuk az ingatlanhirdetések valahol a kettő között vannak. Valamiért az álláshirdetések nem ilyenek, ezért mi a hasznos adatok beírását szorgalmazzuk a cégeknél.

– Gépesítés ide, gépesítés oda, Magyarországon jelenleg éppen munkaerőhiány van. Milyennek látja a helyzetet állásközvetítőként?

– Mindenhová lehet embert találni, persze bizonyos szakmák esetében, például az informatikában ez nehezebb. Sokszor a cégek is ügyetlenkednek, az emberek kiválasztásában és megtartásában sem mindig profik, amikor pedig valaki elmegy húsz százalékért magasabb bérért, gyakran a piacot okolják. Mást sem csinálunk az elmúlt években, mint ezeket magyarázzuk, de a mai napig is tátott szájjal hallgatják a cégeknél. Rengeteg példát tudnék mondani, az egyik legmeghökkentőbb a környékünkön, a IX. kerületben történt, ahol egy művészeti galériára kitettek egy hirdetést: „Eladót keresünk zöldség-gyümölcs üzletbe a Kispesti piacra.” Van tehát baj a targetálással is.

Ez is érdekelhet:

Close