Ha elgondolkozunk, mit kezdenénk százmillió forinttal, ritkán villan be a kép, ahogy a telepakolt aktatáskával a kezünkbe rohanunk az első luxusautó-kereskedésig. De ha ez a tétel csak a töredéke annak, ami a tárcánkba csúsztatott kb. 8x5 centis mágneskártyán hever, nehéz ellenállni egy-egy olyan tárgynak, amit nem az ár-érték aránya vagy a hasznossága miatt vásárolunk – hanem pusztán a vágy miatt, ami újra és újra megkongatja a "birtokolni akarom" harangot a fejünkben.
A tekintélyt parancsoló, már-már nemesi Rolls–Royce-ok iskolapéldák, és ezt az érzést mi is magunkénak tudhatjuk, amióta 2018 májusában egyetlen napig különös viszonyba kerültünk egy Wraith Black Badge-dzsel.
"Ez saját magad és a sikereid története egy négykerekű vagyontárgy formájában" – írtuk akkor az autóról.
Az eufórikus élmény óta terveztük, hogy elmeséljük az egész történetet. A nem mindennapi sztorit, amiben a státusszimbólumot jelentő luxusautók ugyan kulcsszereplők, de ez pont az a mozi, amiben a mellékszereplőknek is osztottak Oscart. Hogy találkozott Henry Royce és Charles Rolls? Mik voltak a gyár ikonikus modelljei? Milyen rekordokat zsebeltek be? Hogy jött képbe a repülőgépmotor-gyártás?
1904. május 4-ét írunk, a helyszín Manchester. Henry Edmund épp egy fontos találkozóra igyekszik: bemutatja egyik jó barátját, a gépészmérnökből lett autókereskedő Charles Stewart Rollst annak a fickónak, aki megépítette saját tíz lóerős autóját, és akinek cégében maga Edmund is részvényes.
A találkozóból az előzmények ismeretében nem is lehetett más, csak sikersztori.
Rolls már az egyetemi évek alatt az autók és a sebesség megszállottja lett, és hogy drága hobbiját finanszírozni tudja, egy barátjával, Claude Johnsonnal Peugeot és Minerva autók importálásába és értékesítésébe kezdett.
Az újságárusból villamosmérnökké vált Royce akkor lett fanatikus, amikor megvette első, kéthengeres Decauville autóját, és úgy érezte, ő maga is tudna ilyet, vagy még jobbat csinálni.
"Szerezd meg a legjobbat, és tedd még jobbá" – azóta ez lett a Rolls–Royce filozófiája.
Végül Royce tényleg megcsinálta a saját négykerekűjét, az első, tíz lóerős Royce-t, és ez kapóra jött Rollsnak, aki folyamatosan aggódott, hogy csak importautókat tud eladni. Az első próbaút után meg is született az egyezség: Rolls–Royce név alatt fogja értékesíteni Rolls a Royce által gyártott kocsikat.
Az autókat imádták az emberek, olyannyira, hogy két évet sem kellett várni, és 1906 márciusában megalapították a Rolls–Royce céget, piacra dobva a hathengeres Silves Ghost modellt, amely minden kétséget kizáróan a világ legjobb autója lett.
Hogy mivel érdemelte ki ezt az elismerést?
Többek között azzal, hogy 27-szer tették meg vele a London–Glasgow utat – amely 14 371 mérföldet jelentett –, és az ikonikus autó ezzel megdöntötte a világrekordot a nonstop-autózásban, miközben bizonyította páratlan megbízhatóságát és kényelmét.
A komoly elismerés ellenére a Silver Ghost 1925-ben megszűnt, és helyébe a Phantom I néven ismert modell került, amelyet az Egyesült Királyságban és az USA-ban gyártottak.
Az első világháború aztán új igényeket szült: 1914-ben más nagy és nívós autógyárhoz hasonlóan Royce-ék is beszálltak a hadiiparba, és repülőgépmotorokat kezdtek gyártani. Rövidesen megszületett az Eagle névre keresztelt motor, amely az első transzatlanti repülést és az első Anglia–Ausztrália utat is sikerrel teljesítette a brit Vickers Vimy nehézbombázókkal.
De még az 1920-as évek is a repülőgépmotorok fejlesztéséről szóltak: különösen az R motorról, amivel a Rolls–Royce beszállt az 1900-as évek első felének híres hidroplánversenyébe, a Schneider Trophyba.
1931-ben aztán világrekordot állítottak fel, amikor a saját fejlesztésű hidroplánjukkal átlépték a 640 km/h sebességet. A komoly fejlesztéseknek hála a sikerek a szárazföldön sem maradtak el – a Phantom III érkezésével megszületett az első Rolls–Royce V12-es motorral, és az R motorral a szárazföldön is egetverő rekordok születtek.
Sir Malcolm Campbell 1933-ban a Bluebirddel állította fel a 450 km/h sebességrekordot, aztán jött George Eyston négy évvel később, és a két Rolls–Royce R motorral hajtott Thunderbolttal átlépte a 499 km/h sebességet.
Mindeközben Sir Henry Segrave a vízen ért el világrekordot 190 km/h sebességgel, majd tragikus módon, néhány pillanattal a rekord után egy vízbe süllyedt rönknek ütközött és meghalt.
Az R motortól már csak egy apró lépés volt a Merlin, a V12-es folyadékhűtéses motor, ami a britek egymotoros, együléses vadászrepülőjének, a Hawker Hurricannek, és a második világháború egyik legtöbbet használt gépének, a Supermarine Spitfire-nek is a lelke volt.
A világháborúban ráadásul annyira megnőtt a Merlin iránti kereslet, hogy a Rolls–Royce kisvállalatból az egyik legjelentősebb piaci szereplő lett, és hamarosan megkezdték az első gázturbinás sugárhajtómű fejlesztését is, immár Sir Frank Whittle kezei alatt.
Nem sokkal később, az ötvenes években megkezdődött a brit királyi család és a Rolls–Royce kapcsolata – Erzsébet hercegnő immár nem Daimlerrel, hanem egy Phantom IV-gyel utazott, amit ezután is csak királyoknak és államfőknek gyártott a vállalat – ezidáig összesen tizennyolc darabot –, megépítve így minden idők egyik legritkább autóját.
A Silver Cloudot 1955-ben dobták piacra. A JP Blatchley által tervezett és 170 km/h sebességre képes autó 4887 köbcentis motorral érkezett – pont mint a Silver Dawn, csak épp egy teljesen új és szép acélkarosszériával. A következő nagy sikert aztán az ötvenes évek végén megjelent Phantom V jelentette, amiből a Beatles-legenda John Lennon is vásárolt magának egyet. Azóta ez a különleges, színes mintákkal telefestett Phantom lett az egyik legértékesebb Rolls, és legkívánatosabb John Lennon-ereklye.
A fejlesztések persze a többi fronton sem álltak meg: a Rolls–Royce által épített Avon motor a világ első sorozatgyártott, sugárhajtású utasszállító gépének az alapja volt, az ezt követő Conway pedig Boeing 707-esekbe szerelt, első, hosszú távokra gyártott motorként írta be magát a történelembe.
Az 1970-es évek komoly kihívást jelentettek a brit gyártó számára, amit két izgalmas, új autót érkezése tört meg: elkészült a stílusos, kétajtós Corniche kemény- és vászontetős verzióban, amit a Silves Shadow padlólemezére épített a Mulliner Park Ward, és megjelent a Camargue a Pininfarina kezei alatt.
1980-ban aztán a brit védelmi vállalat, a Vickers megvásárolta a Rolls–Royce Motors Limitedet, és a Bentley autók mellett elkezdte a Rolls–Royce-ok gyártását.
'83-ban aztán egy új rekord jelezte, hogy a Rollsnál még mindig csúcson a mérnöki teljesítmény: a Rolls–Royce Avon 302-es sugárhajtóművével hajtott, John Ackroyd és Richard Noble építette Thrust 2 átlépte az 1047 km/h sebességhatárt, amit még leírni is libabőr, nemhogy átélni.
Az 1990-es évek aztán új fejezetet nyitottak a márka történetében: a BMW-csoport megvásárolta a Rolls–Royce autók gyártására vonatkozó jogokat.
A 2003-ban bemutatott első új Rolls, a Phantom már így született, majd 2009-ben a Ghost modellel állítottak emléket a száz évvel korábbi Silver Ghostnak.
A luxusautógyárban azóta sem unatkoznak, a Wraith, Dawn és Cullinan modellek is hatalmasat szóltak, és ehhez még csak a legújabb technológiai vívmányok karosszériába zsúfolására sincs szükség.
A Rolls–Royce egy életérzés, ami ha egyszer valakit magával ránt, aligha van visszaút.
Ez is érdekelhet:
Függőleges emelkedését összesen hat propeller és gázturbinás hajtómű segíti, a légi folyosón igen csendesen közlekedik majd.
(Fotók: Rolls-Royce, RM Sotheby's)
luxusautó | Dawn | Nagy-Britannia | wraith | rolls
Ezzel a tíz fantasztikus dizájntárggyal a legmenőbb hellyé teheted az otthonod
10+1 ikonikus és gyönyörű lámpa, ami garantáltan feldobja az otthonod
Beköszöntött a tél, és vele együtt megérkezett a Roadster magazin legfrissebb, 14. száma. Mit találunk benne? Kajakkal bejárjuk Grönland izgalmas és lenyűgöző helyeit, találkozunk a világ egyik leghíresebb párterapeutájával, Esther Perellel, és a Netflix által világhírűvé vált dél-koreai séffel, Jeong Kwannal, motorral részt veszünk a Balkan Rallyn, és beszélgetünk Kelecsényi Milán férfiruha-készítővel is. A Dél-afrikai Köztársaságban teszteljük, milyen az új AUDI Q8, és elbeszélgetünk a zoknik Rolls Royce-át gyártó Iszató Nisigucsival is. Elmegyünk egészen Kenyáig, hogy elefántokat nézzünk, az Őrségben kipróbáljuk, milyen a régió legújabb kabinháza, a Kástu, bemutatjuk a Déryné Kenyeret, a város új pékségét, teszteltjük az új elektromos KIÁt, ezen kívül pedig találkozunk még Berki Blanka topmodellel, Áron Eszter divattervezővel és sokan másokkal. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat, a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!