"Akkora lendület van bennünk, hogy bármi lehet" – Sárközi Ákosnál jártunk a Borkonyhában

Még csak reggel nyolc, de a Sas utca 3.-ban nagy a nyüzsgés. Idén decemberben hétéves a Borkonyha, a családias bisztró, amely 2014-ben itthon harmadikként kapott Michelin-csillagot. Azóta minden este telt házzal dübörög a hely (sőt!), de sok minden változott. "Szép, barna hajam volt és hosszú, most már őszülök és kopaszodom..." – mondja Sárközi Ákos séf.

Aki az elmúlt két évben találkozni akart Ákossal, annak elég volt a bekapcsolni a tévét a kényelmes kanapé előtt. Meg is lepődtünk, amikor azt mondta, nem bírja, ha fotózzák – furcsa paradoxon ez a Konyhafőnök séfjétől.

Aztán persze hamar kiderült, hogy szereplés is csak egy tudatos építkezés egyik lépcsőfoka – és ez nemcsak róla, hanem a csapat többi tagjáról is elmondható.

"Tamásnak és Zolinak (a tulajdonosok – a szerk.) ez az első étterme, és a kezdetektől úgy tekintettek rá, mint családi vállalkozásra – hosszú távban gondolkodtak, ebből akarták eltartani a családjukat, aztán később tovább adni a gyerekeiknek."

Ez nem "pár évig működtetem, és jól megszedem magam" filozófia. Itt a tulajdonosok is együtt élnek és mozognak az étteremmel napi szinten, valószínűleg a siker egyik oka is ez: gazdája van a helynek. De nem csak ők gondolkoznak így, a legtöbben már az indulás óta stabil pontjai a csapatnak.

Hogy mi a lassan egy évtizedes építkezés eredménye, és mi volt a cél a tévészerepléssel?

"Nagyon úgy néz ki, hogy bővülünk – márciusban nyit az új éttermünk. A Borkonyha évek óta úgy működik telt házzal, hogy a maximum ötven férőhelyes étteremben száz-százhúsz ember ül le vacsorázni egy este, mellette elküldünk még százat. Úgy gondoltuk, erre már megéri új vállalkozást építeni."

Jelenleg a bürokrácia akadályaival küzdenek: hol a kéménnyel, hol a műemlékvédelemmel, hol az elektromos hálózattal. Hogy merre lesz az új étterem, még titok, de mint kiderült, nem csak minket izgat a kérdés: a Michelintől is érdeklődtek már többször, mióta szóbeszéd tárgya a nyitás.

De egy új étterem azért jóval több még ilyen esetben is egy zsebre tett sikersztorinál. Ákos már egy éve képzi a csapatát, mit és hogy csináljanak akkor, amikor ő nincs a konyhán. Ez a másik oka, hogy tévészereplést vállalt – így kényszerűen ki volt véve a mindennapokból, jobban lehetett terhelni, fejleszteni a brigádot.

"Már két étteremben fogok dolgozni én is. Ezután is sokat leszek a konyhán, de kibővülnek a feladataim. Az új étteremben már tulajdonos is leszek, úgy gondolom, ez a jövő: a séfek is átlépnek tulajdonosi körbe, még szorosabban a nevéhez kapcsolják az éttermet. Ez a szorosabb együttműködés a tulajdonosoknak is jó, különösen a mai helyzetben."

A koncepcióról Ákos még nem sokat árult el, csak annyit, hogy a Borkonyha gyökereihez nyúlnak vissza. A csapat már megvan, a konyha is kész, és tervből is annyi, mint égen a csillag. Apropó, csillag – nyilván nem hagyhattuk ki a kérdést: hajt-e a másodikra?

"Tervek vannak, talán túl sok is. Nem cél a két csillag, ahhoz nagyon sokat kell még tanulni. Már egy is hatalmas stresszel jár, szép barna hajam volt és hosszú, most már őszülök és kopaszodom, és ez csak az elmúlt négy-öt év. Átalakulsz: mindenkinek meg akarsz felelni, görcsössé válsz. Fél év volt, mire kijöttünk ebből, és ugyanolyan gördülékenyen tudtunk dolgozni, mint előtte."

Pedig Ákosról nem mondható, hogy rosszul viseli a terhelést. Ő nem az a séf, aki évekig pár embert profin kiszolgáló, slow-motion helyeken főzött. A szakközépiskola után Bereznay Tamásnál dolgozott egy Váci utcai késdobálóban, hajnali négyig voltak nyitva. De öt évig egy üzemi konyhán is főzött, ahol megtanult nagyban gondolkozni és dolgozni. Sokáig nem tudta, de végül ennek is szerepe volt abban, hogy ezután az Alabárdosba került.

"Utólag tudtam meg, hogy Bicsár Attilának is volt üzemi konyhás múltja, és ez fontos volt neki az alapanyag-felhasználás és szervezettség szempontjából. Az Alabárdosban születtem meg Attila kezei között, viszonylag későn, huszonhét-huszonnyolc évesen. Utána kezdtem el versenyezni, tanulni, fejlődni. Négy évet voltam ott, aztán jött a Borkonyha."

A viszonylag gyorsan – néhány évvel a nyitás után – jött siker talán Ákost lepte meg legjobban. Emlékszünk még a videóra Jókuti András Világevő blogján, amikor konkrétan viccnek hiszi a csillagot. Pedig a Borkonyha, hiába volt csak egy laza, családias bisztró, a minőség a kezdetektől predesztinálta a sikert. Az étlap mindig a szezonnak megfelelően változik, de vannak aktuális ajánlatok és havonta frissülő degusztációs menü is. Ezekhez jönnek a borok. Régen sok alapanyag érkezett külföldről, ma kilencven százalékban magyar termelőkkel dolgoznak.

"Egyszerűbb lenne mindent egy helyről, de hosszú távban gondolkozunk. Öt hús-, három hal- és négy zöldségbeszállítónk is van, és az egésznek sokkal fontosabb az emberi oldala; dolgozom olyanokkal is, akik még az Alabárdosba szállítottak."

És hogyan tovább?

"Akkora lendület van bennünk, hogy ebből még bármi lehet. Fiatal, ambiciózus csapatom van, őket fogom támogatni, hogy megmutathassák, mit tudnak. Nekem is volt egy-két ember, aki fontos volt. Ha én is fontos leszek akár csak egy-két embernek, akkor már megérte ezt felépíteni. Én is sokat kaptam, ezt próbálom átadni."

Hamarosan mutatunk egy izgalmas receptet is Ákostól, addig pedig érdemes kísérletezni Wolf András krumplinudlijával.

(Fotók: Gergely Vas, Gyana Dániel)

Sárközi Ákos | nagy sztori | Bereznay Tamás | Alabárdos | Borkonyha