Oh, hát ez a könyv nagyon vastag! Mennyi időbe telt kiolvasni? Igazából, ha élvezetes, akkor pár nap is lehet, ha nem az igazi, akkor egy örökkévalóság, mert fel-felveszed, de nincs haladás, és a végén talán mégis úgy döntesz, elfecsérelt idő lenne. A sorozatokkal másként bánunk. Sokan dafkéből is végignézik, még akkor is, ha nehezükre esik. De látni "kell", erről megy a csevej mostanság. Pedig mehetne másról is, például regényekről. Oké, de nem nagyon van időm olvasni... Rossz kifogás!
Mondják, hogy az introvertált gyerekekre jellemzőbb, hogy a könyvek lesznek a legjobb barátaik, míg az extrovertáltabbak inkább a jelenben élnek, és a kézzelfogható világot tartják elsődleges információgyűjtő közegüknek. Ők azok, akik lehet, hogy a regények helyett az enciklopédiákat, ismeretterjesztő kiadványokat kedvelik jobban. Boldogabbak egy őslényes albumtól, mint Harry Pottertől, és a jelenlegi oktatási rendszer sem segít rá arra, hogy tényleg átérezzék az olvasás örömét és megtapasztalják pozitív hatásait.
Sokszor rossz időpontokban olvastatnak velünk rossz könyveket (ugyanez igaz a versekre is!), a kötelező szó eleve fájdalmasan hasít a gyermeki lélekbe.
Ha valami kötelező, az már eleve rossz, még akkor is, ha valójában még neki sem látott a gyerek. A kötelező az "mentes" – mentes a játéktól, a szabad akarattól, az önálló döntéstől és a szabadságtól. Emiatt a szó miatt és a gyatrán, elavultan válogatott olvasmányok miatt nagyon sok fiatalnál rögzül, hogy a könyv egyféle ellenség, vagy ha nem is az, de valami furcsán kezelendő dolog, ami túlságosan felnőttes, és sok vele a munka is. Pláne ma, amikor három gombnyomásra a kezünkben tarthatjuk az egyetemes filmtörténetet, vagy kicsit eltúlozva, az egész világot.
Szóval finoman szólva, gyermekkorban rossz a könyvek marketingje, ezen pedig csak egy elhivatott és ügyes pedagógus vagy könyvmoly szülő/rokon segíthet.
Nagyobb rá az esély, hogy a csemete elalvás előtt könyvet fog lapozgatni, ha a szüleitől is ezt látja. Így nem lesz idegen az érzés... ha az anyuka az Instagram helyett inkább Vonnegutot, Grecsót fogyasztja. Rögzül a kicsinek is, hogy ez valami jó dolog, ami kikapcsol és elvarázsol.
És akkor itt vagyunk felnőttek: millió kötelezettséggel, teendővel, felelősséggel, feladattal. Folyamatosan háborgó és megoldásokat kereső-kutató szellemünket aligha sikerül csendre inteni. Azt hisszük, jó szórakozás a kézben nyugvó eszköz maximális kihasználása, az esztétikum keresgélése, és erre a legtöbször mindig jut idő. A jelen másik hihetetlenül durva függést okozó szórakozásai a sorozatok. Ezt kár is túlmagyarázni, a filmkedvelők értik, miről van szó.
Egyrészt jó, ha a hamar kultikussá váló sorozatokkal tisztában vagyunk, mert meghatározó popkulturális tényezők, sűrűn feltűnnek a beszélgetésekben. Másrészt egyre fantasztikusabbak: forgatókönyvben, rendezésben, képi világban kiemelkedő darabokkal rukkolnak elő, már nem is lehet lépést tartani a jobbnál jobb sorozatokkal. Szubjektív műfaj, de a legtöbbünknek megvannak a kedvenceik, sokan várjuk az újabb évadok megjelentét, mások pedig darálnak. Vagyis megvárják, hogy egy-egy sorozat véget érjen, és úgy vetik bele magukat.
Ez ad valamiféle eufórikus érzést, mintha miénk lenne egy csokibolt, és csak ránk várna az egész készlet felfalása.
Ezek a darálós időszakok eldurvulhatnak: sérül a szociális élet, a munkakedv, a normális mindennapok ritmusa. Nem beszélve a rengeteg időről... Persze ez az egész építhet, abban az esetben, ha egy tartalmas és értékteremtő sorozatról van szó. Amennyiben viszont egy gyengébb dologról beszélünk, lehet, hogy erős kijelentés, de tényleg puszta időpocsékolás az egész.
Nem úgy, ha a sorozatok helyett inkább úgy döntünk: újraolvasunk egy régi kedvencet, nekifutunk egy gyerekkorban utált regénynek, új témákban fogunk olvasni, kikérdezzük a jóízlésű ismerőseinket, ők miket választottak mostanában, vagy hozzálátunk akár egy film/sorozat eredetijéhez.
És mondjuk csak annyit szánunk az aktivitásra, amennyit sorozatozással, közösségi médiában való scrollozással töltenénk. Elég hamar kiderül, hogy a "nincs rá időm" teljesen béna és irreleváns kifogás, ráadásul több fontos dologtól fosztjuk meg magunkat.
Saját fantáziavilágunk megdolgoztatásától, a vizualizálás művészetétől, a nyelvünk legszebb fordulataitól, olyan általános műveltségtől, amit a Trónok harca csak csekély mértékben ad át a nézőjének. Nincs szabály, hogy milyen gyorsan kell végezni vele, milyen tempóban kell haladni. Könnyed olvasmányoknál csak úgy átszökkenhetünk százötven oldalon, míg egy keményebb témánál húsz oldalak is napokig tartó émésztést igényelnek. Nincs vele baj, ha úgy döntesz, ez nem a te könyved, és akkor sem tűnsz megszállottnak, ha két hónap múlva újraolvasol egy számodra fontos kötetet. Jelölgetős vagy? Vannak gondolatok, amiket szívesen elő-elővennél? Csináld csak! Post-it, ceruza és egy jegyzetfüzet is segíthet.
Otthon, a kanapén fekve, minden teendőt letudva? Netán vonatos ingázás során esik a legjobban? Szereted bekötni a borítót, hogy mások ne lássák, ha megosztó témában olvasol? Vagy a legnagyobb örömmel kémleled a metrón utastársaid, mit szólnak hozzá, hogy éppen véresen komoly politikai könyvet lapozol? Annyiféleképpen olvasunk, annyifélét, és még mindig vannak, akiknek beakadt a kötelező és a könyvek elutasítása.
Pedig kreatívabb, tájékozottabb, érdeklődőbb, nyitottabb, élénkebb fantáziájú és minőségibb felnőttek vagyunk, ha jó kapcsolatot alakítunk ki velük.
Ez pedig sosem késő. Sosem késő megszeretni Kosztolányit, hahotázni Rejtőn, megdöbbenni Orwellen, rettegni King miatt, ámulni Asimovon, sodródni Fleminggel, sírni Asiman főhősei miatt.
Ez is érdekelhet:
Hygge, lagom, sisu, fika: most akkor melyiket válasszam?
olvasás | vélemény | szabadidő | mindfullness | lagom
Ezzel a tíz fantasztikus dizájntárggyal a legmenőbb hellyé teheted az otthonod
10+1 ikonikus és gyönyörű lámpa, ami garantáltan feldobja az otthonod
Beköszöntött a tél, és vele együtt megérkezett a Roadster magazin legfrissebb, 14. száma. Mit találunk benne? Kajakkal bejárjuk Grönland izgalmas és lenyűgöző helyeit, találkozunk a világ egyik leghíresebb párterapeutájával, Esther Perellel, és a Netflix által világhírűvé vált dél-koreai séffel, Jeong Kwannal, motorral részt veszünk a Balkan Rallyn, és beszélgetünk Kelecsényi Milán férfiruha-készítővel is. A Dél-afrikai Köztársaságban teszteljük, milyen az új AUDI Q8, és elbeszélgetünk a zoknik Rolls Royce-át gyártó Iszató Nisigucsival is. Elmegyünk egészen Kenyáig, hogy elefántokat nézzünk, az Őrségben kipróbáljuk, milyen a régió legújabb kabinháza, a Kástu, bemutatjuk a Déryné Kenyeret, a város új pékségét, teszteltjük az új elektromos KIÁt, ezen kívül pedig találkozunk még Berki Blanka topmodellel, Áron Eszter divattervezővel és sokan másokkal. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat, a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!