Close
Sprezzatura – Az olasz titkosfegyver, amivel elegánsabbak lehetünk, mint valaha

Sprezzatura – Az olasz titkosfegyver, amivel elegánsabbak lehetünk, mint valaha

Nem minden sprezzatura, ami annak hestegeli magát, avagy a kimódolatlanul kimódolt olasz elegancia nyomába vetjük magunkat, hogy megpróbáljuk megfejteni a titkot.

A reneszánsz nonchalance megszületése

Stílusblogokon, divatmagazinokban sokat hallani manapság a sprezzatura kifejezésről, ami azt feltételezi, hogy egy új jelenségről beszélünk, holott a kifejezés több száz éves. Voltak idők, amikor az európai udvari etikettet nem a franciák, hanem az olaszok diktálták, és ennek megfelelően az olasz számított minden tökéletesség mércéjének – boldog világ lehetett, sóhajthat ma fel minden italofón. A kifejezés a 16. században, 1528-ban tűnt fel először az Baldassare Castioglione Il Cortegiano (Az udvaronc) című könyvében, amely a reneszánsz udvartartások etikettjéről szól. Ebben a szerző meghatározta a tökéletes udvaronc ismérveit, ennek volt fő jellemvonása a sprezzatura. Ebben a könyvben hangzik el a kulcsmondat, amely közel öt évszázad elteltével is meghatároz egy bizonyos fajta, nehezen körbehatárolható stílust.

„Egyfajta nonchalance, amelynek célja eltüntetni a szándékosságot, hogy minden, amit egy ember tesz vagy mond olyannak tűnjön, ami erőlködés nélkülinek és spontánnak hat”.

Castiglione természetesen nemcsak az öltözködésre értette ezeket a szavakat, ezzel a gondolattal az udvaroncok teljes viselkedését meghatározta. Szándékosan könnyednek tűnni úgy, hogy az ne tűnjön szándékosnak, valószínűleg a reneszánsz idején ugyanolyan nehéz lehetett, mint a 21. században.

Az Instagramon a #sprezzatura kifejezésre keresve 861 ezer találatot kapunk, ami olyan szám, ami minden bizonnyal meglepné Castiglione urat. A 21. századi definíció szerint a kifejezést az öltözködés és viselkedés együttesére használjuk, és röviden hanyag eleganciának lehetne nevezni. Az hestegelheti fel magát jogosan ezzel a főnévvel, aki úgy tud stílusosnak hatni, hogy közben nem hisszük el róla, hogy órákat dolgozott a kinézetén a tükör előtt – vagyis a mit visel kérdésnél fontosabb a hogyan viseli kérdés. Roger Angell, a The New Yorker újságírója szerint a sprezzaturának semmi köze a ruhákhoz, mert az egy kvalitás, class – ahogy az angol mondja, ami vagy megvan az emberben vagy nincs, és ha megvan, akkor hordhat rózsaszín frottír fürdőköpenyt, akkor is coolabb lesz, mint David Bowie a legjobb napján.

A sprezzatura több mint a hordott ruhadarabok összessége, az eredmény akkor teljes, ha a viselője a megfelelő attitűddel párosítja.

Az Instagramot végigkövetve kiderül, hogy nem minden sprezzatura, ami annak hestegeli magát. De mi az, ami megfelel a kritériumnak? Az egy kép felér ezer szóval mottó jegyében legépelt karakterek helyett jöjjenek a képek.

A modern sprezzatura keresztapja

Akadnak vélemények, amelyek szerint a szándékolt hanyagság a sprezzatura legfontosabb ismertetőjegye. Példaként Gianni Agnellit, az olasz dandy prototípusát szokás felhozni, aki rendszeresen ingujjra csatolta a karórát, és olyan blődségeket is megengedhetett magának, mint hogy túrabakancsot vegyen fel a méret után készült öltönyéhez. Amit azonban szabad volt a legnagyobb olasz mogulnak és playboynak, azt nem szabad hétköznapi halandóknak. Nekik – nekünk –, kevesebbel kell beérnünk, ha nem akarunk nevetségessé válni. Talán könnyebb onnan indulni, ha megemlítünk pár példát, mi nem sprezzatura.

Klasszik fogások: 1.) a nyakkendő hátsó szára hosszabb, mint az első. 2.I A derékszíj hosszú és lóg

A meglazított nyakkendő és kigombolt ingnyak a filmek miatt már a nyolcvanas években lejáratott közhelynek számított, a pólóingeken a felhajtott gallért csak dél-olasz lakótelepi srácok erőltetik („aki a diszkóban éjjel napszemüveget visel, az csak nápolyi lehet.”) A sprezzatura nem az irodai alkalmazottak, közszolgák, bankárok, politikusok, titkosügynökök szabályos öltönyviselete. A Kingsman Galahadje lehet hibátlan bespoke öltönyében, de nem felel meg az olasz kimódolt nemtörődömségnek, ahhoz nem elég szabálytalan, nem elég laza, nem elég könnyed.

Túltolni a sprezzaturaszekeret

A 861 ezer találat is jelzi, hogy a sprezzatura globális jelenséggé vált, és mint sok mindent az internet világában, az a veszély fenyegeti, hogy agyonhasználják. A világban, ahol mindenki hanyagan elegáns, ott már senki sem az. Ha uniformissá válik az attitűd, és már nem lehet kitűnni vele, elveszíti eredeti célját, és egyszerűen feloldódik az érdektelenségben. Éppen ezért érdemes betartani néhány szabályt:

1.) A stílusnak megvan a helye és ideje. Ahogy nem lehet mindig üveghangon gitározni, úgy nem kell mindig dísz zsebkendővel, kigombolt inggel megjelenni társaságban.

2.) Nem ajánlott túltolni a stílust. A Pitti Uomo bespoke szabászati eseményen megjelenő „Pitti pávák” sokszor már operai túlzásokba esnek és a hordhatóság határát súrolják, illetve olyan extrovertáltaknak szólnak, akik szeretnek feltűnést kelteni, a figyelem középpontjában lenni. Rosszul sült el a kínai George Wang egyik stílushackje is. A pekingi luxus férfidivatház, a Brio Beijing tulajdonosa egy fotózáson próbálkozott be egy sprezzaturázással: az egyik inggallérját felfelé hajtotta. A hanyagság azonban kommentelők szerint nagyon is kimunkált volt, így a dolog fordítva sült el, aminek két tanulsága is van: nem könnyű a divattrollokat kielégíteni, másrészt óvatosan az ilyen erős húzásokkal.

3.) Legyünk eredetiek és magabiztosak! A sprezzatura kultúra egyre népszerűbbé válásával a jelenség uniformizálódik, és ha nem akarunk olyanok lenni, mint mindenki más, akkor ki kell tűnni. És ne felejtsük, a sprezzatura nem csak a ruhadarabokról szól, hanem arról, ahogyan hordjuk őket.

I woke up like this

Azaz: így keltem fel. Beyonce dala nagyjából összefoglalja, mi lenne a lényeg: úgy glamúrosan stílusosnak és fineszesen lenyűgözőnek lenni, mintha nem lenne mögötte semmiféle erőfeszítés.

Nem tehetek róla, hogy véletlenül pont jól van kigombolva az ingem, és pont ezt a színben hozzá passzoló csodálatos gyapjúöltönyt kaptam elő a szekrényből. A frizurám is olyan, mintha éppen most másztam ki volna az ágyból, holott fél óráig rendezgettem a tincseket. Véletlenül alakult így, ez van.

Ennek megfelelően a sprezzatura természetesen póz, mesterséges természetesség, egy hazugság, ha úgy tetszik, de a divatban szeretjük a hazugságokat, kívánatos dolognak számít, sőt, elvárás. A sprezzatura olyan tünékeny szivárvány, amit nem lehet egyszerűen magunkra venni, mint egy kabátot. Vannak irányelvek, útmutatások, de nincs pontos formula, ami nem is baj, sőt. Bár a kifejezés útban van a teljes kiüresedés felé, azért nem esünk kétségbe, mert már sorba állnak az újabb öltözködési trendek, amelyeket felkaphatnak a stílusmagazinok, blogok, honlapok, a közösségi média, ahová a trendek és a coolság meghalni mennek. Kezdetnek ott van a spanyol duende, ami ugyanazt jelenti, mint a sprezzatura, csak kicsit másképp, vagy a japán shibui, ami szintén majdnem ugyanez, csak szintén kicsit másképp.

(Fotó: Getty Images, Unsplash) 

Close