Close
Itt egy komoly ok, hogy könyvet tegyünk a karácsonyfa alá

Itt egy komoly ok, hogy könyvet tegyünk a karácsonyfa alá

Harminchárom évesen megkapta az Európai Unió Irodalmi Díját, két évvel később a József Attila-díjat, a regényei pedig megjelentek angol, lengyel, olasz és amerikai kiadásban is. Szécsi Noémi napjaink egyik, ha nem a legizgalmasabb szerzője, aki írt már regényt finnugor vámpírról, kommunista Monte Christóról, a blogja pedig a világháborúk közötti és előtti magyar társadalom színes és izgalmas virtuális naplója. Mivel nemrégiben megjelent legújabb könyve, fogtuk magunkat és megkértük, mesélje el nekünk, milyen is volt megírni.

Szécsi Noémi:

Hogyan készült az Egyformák vagytok

1. Szóval állok a fikusz tövében és fülelek. „Ebben a szar kis országban”– kezdi valaki bal felől, „hivatásos rettegők”– mondja valaki jobb felől, „kifogyott a vörös” – szólal meg valaki hátul. Lötyögtetem a pohár alján a maradékot, és a pohár üvegén át eltorzul a lakásétterem vendégeinek alakja, ahogyan esznek, isznak, nevetnek, de főképpen aggódnak. Nálam jobban persze senki sem aggódhat. Két nőt fürkészek, ahogy elréved a tekintetük. Tegnap még, vagy pláne tegnapelőtt, másról beszéltek.

Akkor én is másról beszéltem, most fejben már ez a két nő vagyok. Egyikük negyvenen innen, a másik azon túl. De ettől függetlenül éppen annyi mindenben egyformák, mint amiben mások.

Az Em és Elza által a fiatal koruk óta játszott hasonlítgatás-játék fontos tétje, hogy ne hasonlítsanak az öregnek látott, zsémbes, keserű, betegeskedő középkorú nőkre, majd borzadva fedezik fel, hogy kezdenek ugyanúgy viselkedni. Em számára megrendítő a munkája révén megismert, mindig kicsit lenézett „őrült nővel” való hasonlóság. Elza mindenben teljesen más akar lenni, mint az apja hatalma által megfélemlített anyja.

2. A filmhez a külső felvételeket veszik fel. A Filmalap pénzéből forgatnak, abból úgy 70 forint már az én markomban van, egy fél üveg ásványvíz, nagyot kortyolok belőle, amíg még hideg. Pedig csak bámészkodni jöttem, kifigyelni a művészet születését, vagy ha azt nem, legalább megnézem munka közben a színészeket. Odaképzelem Florence-et, ez lesz a regény kerete. Még 2011-ben, a Nyughatatlanok megírását megelőző kutatás közben ismertem meg Florence Baker valóban megtörtént esetét, és elhatároztam, hogy valamilyen formában megírom majd. A Bárdy család trilógián végigkígyózó meséjén mindig rongáltam, hogy ne legyen olyan kerek és csattanós, mint egy Jókai-regény – például azzal, hogy a második regény, az egyik családtag, a siketnek született Fülöp monológja volt, a végén pedig teljesen elvettem a fókuszt a családról.

Ezzel azt is sugallni akartam, hogy teljesen esetleges, mi marad fenn a múltból, és ezáltal mire emlékezünk, a távolság, a kor viszonyulása az adott korszak eseményeihez mind torzítanak.

Em történészként mindennél jobban vágyik arra, hogy összekapcsolja a szálakat, de amire rádöbben, azt tudományos módszerekkel talán sosem tudja bizonyítani, mindig fikció marad.

3. Megnyitom a levelet, pedig inkább ki kellene törölni a Facebook-üzenetek közül. Megnyitom az újságcikket, pedig inkább törölnöm kellene a linket. Mindet egy nagy file-ba másolom, ahová a nagy felzúdulások idején keletkezett szenvedélyes vitacikkeket szoktam. Mintha indulatból tennék el befőttet télire. Ha már nincs szezon, csak felpattintom a fedőt és élvezem a friss ízüket. Valódi és mégis bármeddig eláll. Olyan régóta várok már a nőgyógyászati osztály kopár folyosóján, hogy el is felejtettem, mire. Gyerek született a családunkban? Gólyahírnek örülünk? Vagy szomorú bejelentést tesz majd az orvos? Ha kinyílik valamelyik ajtó, úgyis eszembe jut majd, addig századszorra olvasom újra vészharangot kongató cikket a nemzetről, ahol nem lesznek majd unokák. De a kórházi italautomata legalább kínál alternatívákat.

Van presszókávé meg hosszúkávé, tejjel és tej nélkül, meg cappuccino, és az önmagát „citromos teának” kiadó szélhámos. Utóbbi valami aromával és színezékkel gyanússá tett, habzó langyos víz, valamiért mégis ezt hiszem a legkisebb rossznak.

Borzongva lehajtom a barnás löttyöt, szétfut bennem a rossz érzés valami miatt. Elzát a csecsemőosztály felé látom haladni a kezében egy kosárral, Emet a műtőből tolják ki.

4. Aztán a végén állok a konyhában éjjel tizenegykor és azon dilemmázom, hogy ihat-e az ember ilyenkor még fekete teát. Kávét hármat ittam ma, egyet reggel, mert nem bírtam felkelni, a másikat, hogy lássam a monitort, a harmadikat, hogy ne aludjak el a billentyűzet felett.

A kávé kesernyés ízének már a gondolatára is émelygek. Ez pont jó lesz, gondolom, mindkét narrátor gyomra kavarog a lakásétteremben.

Ez jó lesz, ülök le a számítógép elé pizsamanadrágban, és elképzelem, ahogy beszűkül a tudatom a harmadik pohár bortól a romkocsmában, elképzelem, ahogy a filmforgatáson a fejem felett lábak dobognak…

Szécsi Noémi: Egyformák vagytok
Magvető Könyvkiadó, 240 oldal. Itt megvásárolható.  

(Fotó: Hartyányi Norbert)

szécsi noémi | egyformák vagytok | könyv

FOLYTASD EZZEL

Egy új, virtuális túrán fedezhetjük fel Egyiptom titkait

Megnéznéd az életedet egy időgépen át? A Ludwigban most becsatolhatod az időgép-övet!

Rendeld meg a Roadster magazin 10. számát!
Izgalmas, színes és gazdag. Ha három szóval kellene jellemeznünk legújabb, jubileumi kiadásunkat, akkor ezeket a szavakat választanánk. Miért mondjuk ezt? Mert megjártuk Kappadókiát, Valenciát és Kelet-Tirolt. Találkoztunk a háromszoros olimpiai bajnok Szilágyi Áronnal, a világ egyik legérdekesebb újságírójával, Malcolm Gladwell-lel, a provokatív, magyar származású fotóssal, Pol Kuruczzal, plusz összehoztunk az eddigi legvidámabb borítónkat, amivel Budapestet ünnepeljük. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat, a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet. Megnézem, mert érdekel!
Instagram