Close
Szocialista sportautók a gyenge kupéktól a sirályszárnyas versenyautóig

Szocialista sportautók a gyenge kupéktól a sirályszárnyas versenyautóig

Aki még emlékszik a jobb híján szocializmusként emlegetett korszak autóhoz jutási lehetőségeire, vagy legalább hallott arról, hogyan zajlott akkoriban a lakosság ilyenfajta mobilizálása, megérti, hogy akkoriban nem az volt a fő kérdés, mennyire nevezhető sportosnak az áhított, majd nagy nehezen megszerzett négykerekű. Általában semennyire – ettől még megvolt a vágy is a sportosabb, vagy legalább annak látszó autók iránt, sőt, kísérletek is voltak e vágy kielégítésére.

FSO Polonez Coupé

Hogy lehet dinamikus menetteljesítmények nélkül sportautót építeni? Hát kupéformával! Ezt az iskolát követte a Polonez. Bár nálunk nem forgalmazták, valamelyest ismerhetjük, mert a nálunk is népszerű Nagypolszki kicsit frissített műszaki alapjait használta. Rettenetes kocsi, de a formája a nyolcvanas években kifejezetten divatosnak számított – hála Giugiaróéknak. Valamiért úgy gondolták, az olasz mesterműnek jót fog tenni egy kis lengyel berhelés, ezért egyszerűen elhagyták a hátsó ajtókat.

Az eredmény szörnyű lett, utána viszont szerencsére megigazították a formát, és kicsit arányosabb lett. Ötven darab után mégis leállították a gyártását, lehet, hogy inkább szerencsére, mint sajnos.

Škoda kupék

Farmotoros és kupé – nyugaton ez a 911-es Porschét jelentette, keleten a hetvenes években a Škoda 100-as kupéváltozatát, a 110R Coupét.

Ez – az FSO-val ellentétben – harmonikus lett, a keret nélküli ajtók, a ralis hangulatú dísztárcsák és a később megjelenő ikerfényszórók igazán vágyott sportautóvá tették, ha már a teljesítménye nem annyira. Kétszer drágább volt, mint egy Trabant, ebből is sejthetjük, hol helyezkedett el a KGST személyautóinak nem túl hosszú presztízslistáján. Majdnem 57 ezer példány készült belőle, amiből bőven jutott Nyugatra is.

Garde: már nem 110R, még nem 130 Rapid

Mondhatnánk, hogy a 110R sikere után nem is volt kérdés a folytatás, de a keleti blokkban a piaci logika finoman szólva sem volt vezérelv. A lényeg, hogy lett folytatás, előbb a modernebb, de kevésbé mutatós Garde (Nyugaton: Rapid), utána a Rapid (bizony, nem napjainkban kínáltak először ilyen néven autót a csehek).

Utóbbi végre nem csak a lejtő tetővonalával idézte a sportosságot: ötfokozatú váltót és akár napfénytetőt is kapott, 1986-tól pedig a majdani Favorit 1,3 literes motorját is. Tizennyolc másodperc alatt gyorsult százra – de micsoda élvezetes tizennyolc másodperc volt az egy Rapid-tulajnak!

Škoda Super Sport Typ 724

Nem az elképzelés hiánya miatt lettek még az említett sportos Škoda kupék is kicsit vérszegények. Még a korszerű autók gyártásához lehetetlen körülmények ellenére is mindent elkövettek a mérnökök, hogy valami nagyot alkossanak.

A sokatmondó nevű Super Sport üvegszálas karosszériáját nézve szinte hihetetlen, hogy 1971-ben készült – kényszerből viszont a szupersportautósággal nehezen vádolható 110R 1,1 literes motorját szerelték bele, még ha középre is. Bukólámpát és különleges, a szélvédővel együtt felnyíló ajtókat kapott, utána pedig egy nagy nyetet a pártvezetéstől, így se továbbfejlesztésre, se sorozatgyártásra nem nyílt mód.

Filmszerepet viszont kapott a prototípus: a Vámpír négy keréken című csehszlovák sci-fiben feltűnt feketén, kockalámpákkal.

Volga M24 V8

A Volgát nem a népnek szánták, hanem azoknak a funkcionáriusoknak, akiknek Csajka már nem járt, a Nagypolszkinál, majd a Ladánál azonban többet érdemeltek a hierarchia szerint. A szögletes, M24-es jelű Volgát 2,5 literes, 98 lóerős motor hajtotta, ami az 1,4 tonnás karosszériát inkább csak gurította, mint repítette.

A szovjet állambiztonsági bizottság, vagyis a KGB számára azonban készültek igazi titkosügynöki sleeperek: a 24-24-esekbe a Csajkák 5,5 literes, 195 lóerős V8-as benzinese került. Ereje ellenére persze nem igazi sportkocsi, de mégsem hagyhattuk ki ebből a válogatásból.

Melkus RS 1000

RS, mint Rennsportwagen, vagyis verseny sportautó. A keletnémet autóversenyző-legenda, Heinz Melkus a 353-as, azaz a kétütemű kocka Wartburg alapjaira készítette el a sirályszárnyas műanyag karosszériát, amelyet bármely neves autógyár nyugodtan a nevére vehetett volna.

A motor teljesítményét három karburátorral hetven lóerősre húzta, ami a 680 kilós saját tömeget tényleg lendületesen mozgatta. A Melkusok kézzel, Wartburg-, Trabant- és más, elérhető alkatrészekből készültek, elvileg autóversenyzők számára. A divatos forma miatt azonban a párt magasabb rangú tagjai is szemet vetettek rájuk, és – mivel a vásárláshoz pártengedély kellett – könnyen hozzá is juthattak.

Vezetni viszont nehéz volt, a motor felforrósította az utasteret, ezért hamar eladták, így végül az RS 1000-esek tényleg az autóversenyzőkhöz kerültek – ők nem csak álmodtak szocialista sportautóról.

Ez is érdekelhet:

skoda | skoda garde | melkus | skoda super sport typ 724 | polonez

FOLYTASD EZZEL

Újra büszkén szárnyal a Bentley legendás orrdísze

Ezt a három lejátszási listát pörgesd a kocsiban!

Rendeld meg a Roadster magazin 10. számát!
Izgalmas, színes és gazdag. Ha három szóval kellene jellemeznünk legújabb, jubileumi kiadásunkat, akkor ezeket a szavakat választanánk. Miért mondjuk ezt? Mert megjártuk Kappadókiát, Valenciát és Kelet-Tirolt. Találkoztunk a háromszoros olimpiai bajnok Szilágyi Áronnal, a világ egyik legérdekesebb újságírójával, Malcolm Gladwell-lel, a provokatív, magyar származású fotóssal, Pol Kuruczzal, plusz összehoztunk az eddigi legvidámabb borítónkat, amivel Budapestet ünnepeljük. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat, a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet. Megnézem, mert érdekel!
Instagram