Close
Tanulni indultunk, életünk egyik legizgalmasabb kalandját kaptuk Máltán

Tanulni indultunk, életünk egyik legizgalmasabb kalandját kaptuk Máltán

Évek óta nézzük irigykedve, ahogy közeli és távoli ismerőseink, a nyár kellős közepén Máltára mennek angolt tanulni. “Mivel ad többet egy Máltai angol tanfolyam, mint egy jobb nevű nyelvstúdió intenzív képzése a nagykörúton?” – tettük fel magunkban a kérdést. Aztán körülbelül két hónappal ezelőtt egy barátunk szólt, hogy menjünk, próbáljuk ki, milyen a St. Julian’s-i Maltalinguánál tanulni egy hetet. Ha valamire, arra biztos nem számítottunk, hogy az egyik legkülönlegesebb élményünk lesz ez a trip.

A Popeye Village amolyan kihagyhatatlan látnivaló, ha Máltán járunk

Azzal együtt, hogy újságíróként egy fokkal talán nyitottabbak vagyunk a világra a nagy átlagnál, simán vállaljuk a könyörtelen önkritikát: be vagyunk zárkózva a saját, komfortos kis világunkba. Ha utazunk, privát apartmant foglalunk, saját fürdőszobával. Előbb nézzük meg a menetrendet a telefonunkon, minthogy megkérdezzünk valakit az utcán. Örülünk, ha a saját barátainkra szakítunk időt, nemhogy bármiféle érdek nélkül ismerjünk meg új embereket, és teljesen esélytelen, hogy az interjúalanyainkon kívül egy nagyobb rendezvényen vagy tanfolyamon bárkivel különösebben szoros kapcsolatba kerüljünk. A kíméletlen vallomás után már csak azt reméljük, nem vagyunk egyedül.

Ha az ember egy külföldi nyelvtanfolyamra adja a fejét, az érkezéstől számított fél órán belül megtapasztalja, milyen, amikor a régi koleszos időkhöz hasonlóan vad idegen emberekkel kell osztoznia egy szobán, jobb esetben egy apartmanon. Ahogy azt is, hogy milyen totálisan érdek nélkül beszélgetni valakivel, akit máskülönben eszünkbe sem jutna megszólítani.

Magyarként a legnagyobb előnye az itt töltött időnek, hogy jó eséllyel senkivel nem tudunk a saját anyanyelvünkön beszélgetni, úgyhogy kénytelenek vagyunk folyamatosan gyakorolni.

A Maltalinguánál tengernyi kurzus választható, attól függően mi a célunk: mehetünk egy hétre, vagy akár három hónapra is, és a végén akár nyelvvizsgát is tehetünk, amivel a külföldi munkavállalás is elérhető közelségbe kerülhet.

A hétfőtől péntekig tartó oktatás egy szintfelmérővel indul, hogy mindenki a saját tudásához legjobban passzoló csoportba kerülhessen. A teszt alatt egyből jön is a sokkhatás: ugyanúgy lehetünk egy csapatban 20 éves francia lányokkal, mint 75 éves perui nagypapákkal, és ebben itt semmi furcsa nincs. Persze, az átlag életkor így se nagyon kúszik 30-35 év fölé, és az idősebb korosztály is végtelenül nyitott, fiatalos, aktív, és általában pofátlanul magas életszínvonalon tengeti napjait valamelyik nyugat-európai, vagy tengerentúli országban.

Ami ezen túl hatalmas előnye a nyelviskolának az az, hogy az oktatók és az intézmény összes dolgozója angol anyanyelvű – és ez egy újabb komoly, de simán kipipálható kihívás, amikor valamit nem értesz az órán.

Az oktatás a sztenderd kurzuson délelőtt kilenctől délután fél egyig tart, az intenzív tanfolyamot választóknak még ezt követi egy három óráig tartó etap. Ha azt gondolnánk, ezután mehet a lazulás, nem is tévedünk nagyot: bár számos kiegészítő, pár órás kurzusra – mint pl. a kiejtés-gyakorlás, vagy a szókincsbővítés – lehet jelentkezni, jó eséllyel az első nap végére szerzünk néhány ismeretlen ismerőst, akikkel együtt tesztelhetjük a környék elég erős gasztro-kínálatát, vagy elmehetünk kirándulni a sziget legszebb öbleihez.

Mielőtt kifelejtenénk az abszolut-előnyök listánkról, fontos megjegyezni, hogy Málta a télutálók népes táborának egyik legközelebbi Mekkája, itt ugyanis szinte sosincs hidegebb 10-12 foknál.

Ezt kihasználva a nyelviskola is egy rakás jó programot szervez, nevetségesen olcsón a környék látnivalóihoz. Így jutottunk el, és ismertük meg Mdinát, a legidősebb máltai várost például tíz euróért, idegenvezetéssel együtt…
De ugyanígy jártunk például a szigetország legelső borászatában is – még ha nem is merjük teljes mellszélességgel vállalni, hogy érdemes a borok miatt ellátogatni Máltára.

Mdinában a Fontanella teázó- és cukrászda is kötelező program

A végtelen mennyiségű szervezett és organikusan szerveződő programnak hála egy hetet itt nagyjából 3 napnak érzékel az ember, a tanulás pedig a “szürke hétköznapok” velejárója.

Az egyik lakótársunk, a 20 éves Gianmarco nulla angoltudással, heti 7 nap önfeledt bulizással három hét alatt jutott el az erős társalgási szintig, és ami még fontosabb, bátran beszélt – ez talán az itthoni nyelvoktatás legnagyobb ördöge.

Nyáron valószínűleg az iskola tetőteraszán található úszómedence a legnagyobb bulihelyszín, a tavaszi-őszi szezonban viszont az ízlésesen berendezett apartmanok válnak az esti közös főzések – és mondjuk ki – hajnalig tartó tivornyák helyszínévé, ami elég erősen összekovácsolja a csapatot, és mindenki-mindenkivel óriási haverságba kerül.

A májustól szeptemberig tartó időszakban nyilván a programok is sokkal élményszerűbbek, a könnyűbúvárkodástól kezdve a hajótúrákon át egészen a quados- és evezős túrákig terjed a lehetőség-spektrum.

Az alternatív iskolák folyamatosan sulykolják, hogy az élményszerű tanulás sokkal messzebbre visz – és a Maltalingua tökéletesen csípte el az egyensúlyt a hedonista nyaralás és a hatékony tanulás között. Az évek óta sikeres Junior Programnak köszönhetően pedig még az sem jelenthet óriási akadályt, hogy nem tudnánk arra a pár hétre kire hagyni a gyereket: a külön gyerekeknek szervezett tanfolyam is élményközpontú, a 18+-os részletek nélkül.

Tény, a nyelvtanulás itt nem arról szól, amit a középiskolai vagy egyetemi évek alatt próbáltak belénk verni. De őszintén, vajon melyik hatékonyabb: ha valamit lazán, szórakozással egybekötve próbálunk megtanulni, vagy aminek minden egyes nap, fáradtan, kedvtelenül állunk neki munka után?! Na, ugye…

Ez is érdekelhet:

Fotók: Maltalingua, Gyana Dániel

 

 

 

Close