Minden, amit a Transzszibériai Expresszről tudni akartál

Valljuk be, sokan ábrándoztunk már róla, hogy végigutazzuk a föld leghosszabb vasútvonalát. Most összegyűjtöttük a legfontosabb tudnivalókat a kontinenseket átszelő, bakancslistás vonatútról.

Először is kezdjük a kötelező körrel: tudjuk, hogy mostanában nem sok esélyünk lesz még kisebb külföldi utakat sem megtenni, nemhogy egy ilyen óriást a lábunk alatt tudni. Álmodozni azonban jó, és ennek az útnak a megtervezése amúgy sem két perc, úgyhogy ha mondjuk 2021-et egy ilyen elképesztő úttal indítanád – vagy csak simán szeretnéd fejben megtenni –, most elmondjuk a legérdekesebb tudnivalókat a világ leghosszabb vonatútjáról.

Az adatok

A Transzszibériai vasútvonalról Wikipédia-szinten azt kell tudni, hogy egy oroszországi vasúti fővonalról van szó, ami a föld leghosszabb vasútvonala. A személyforgalomba bevont teljes hossza kicsivel több mint kilencezer-háromszáz kilométer, az út húsz százalékát teszi meg Európában, a maradék nyolcvan százalékot pedig Ázsiában. A vasútvonal indulóállomása a Jaroszlavli pályaudvar Moszkvában, végállomása pedig Vlagyivosztok.

Ha egyszerre teszi meg az ember, akkor a teljes út körülbelül százhatvanhat óra, azaz majdnem hét nap. A vonatút alatt összesen százhúsz megállóban lehet leszállni, tehát olyan nyolcvan-száz kilométerenként ér városhoz a vonat.

A Transzszibériai Expressznek három fő útvonala létezik: az egyik a klasszikus Moszkva–Vlagyivosztok vonal, míg a másik kettő a Moszkva–Peking utat teszi meg. Utóbbi esetben Ulan Ude városnál elágazva megy Mongólián keresztül a Trans-Mongolian, míg a Trans-Manchurian Kína Mandzsúria nevű területén halad át.

Árak és opciók

Az egyik legfontosabb, de talán legnehezebben megválaszolható kérdés, hogy mennyibe kerül a jegy az expresszre. A jegyek ára ugyanis nagyon sok mindentől függ: egy útra vásárolsz-e, hány városban állsz meg, melyik évszakban utazol, valamint milyen osztályokon teszed meg az utat. A legolcsóbb opció természetesen az, ha a hat és fél napos utat egyben teszi meg az ember: ez jelenleg harmadosztályon nyolcvan és százezer forint körül mozog, másodosztályon száztíz-százhúszezer forintra számíthatunk. Első osztály nem minden vonaton van, de amelyeiken igen, azon egy megszakítás nélküli út akár háromszázezer forintra is rúghat. Szóval nagyon nem mindegy, hogy mikor, mennyit és milyen osztályon utazunk.

Általánosságban az orosz vonatokat 001-től 100-ig számozzák: a legalacsonyabb számok (001, 002 stb.) többnyire a legdrágább vonatok, míg a 099–100 körül vannak a legkedvezőbb árú jegyek, és a költséghatékony másod- és harmadosztályos kocsik. A digitalizációval szerencsére a jegyvásárlás nagyon könnyű: angol nyelvű weboldalon, letöltött applikáción keresztül vásárolhatjuk meg a jegyeinket, melynek kódját a telefonunkról olvassa le a jegykezelő.

A tapasztalatok szerint érdemes megszakítani az utat, és egy-egy városban és a környező természetben eltölteni pár napot – hat nap vonatút valóban nagyon megterhelő, és rengeteg mindenről lemarad az ember, ha nem áll meg a mesés tájakon, időzik el a településeken. Ha azonban ezt a módszert választjuk, akkor egyenként kell megvennünk a városok közti jegyeket; még sajnos a Transzszibériai Expressznél nincs olyan lehetőség, mint az európai Interrail esetében, ahol a start és a végcél közt például egy hónapig utazgathatunk megszakításokkal ugyanazzal a jeggyel. Tehát könnyen lehet, hogy az út végére tizennégy darab hét-nyolcezer forintos jeggyel leszünk gazdagabbak.

Osztályok

Az első osztály (spalny) természetesen a prémium opció, ahol kétszemélyes, zárható hálókocsit biztosítanak az utazáshoz: ez a legborsosabb árú jegy, és fontos tudni, hogy elég ritkán csatolnak első osztályú kocsikat a Transzszibériai úton közlekedő vonatokhoz. A másodosztály, azaz kupe négyfős, zárható hálófülkéket jelent, a harmadosztály, azaz platzkartny pedig egybefüggő vagon, ahol ötvenegynéhány ember utazik együtt emeletes ágyakon. Tapasztalatok alapján ez utóbbi is meglepően kulturált és biztonságos módja az utazásnak, ugyanis az alsó ágy alatt jól lehet tárolni a csomagunkat (csak akkor lehet hozzáférni, ha felkelünk az ágyból) a felső szinten pedig az ágy fölött lehet elhelyezni a dolgainkat.

Mivel készülj?

Az alapvető becsomagolnivalók mellett ajánlott, hogy vigyél magaddal olyan dolgokat is, amire a hosszú vonatozás alatt szükséged lehet. Nagyon jó, ha kéznél van a dezodor, frissítő nedves kendő és kézfertőtlenítő, emellett a fogkefe és fogkrém is simán mehet a kézitáskába. Érdemes vinni egy nagyobb bögrét és egy utazó-evőeszközkészletet, ugyanis sok vonaton lehet ingyen meleg vizet csapolni. Így ha viszel például teafilter vagy levesport/noodles-t, akkor ezeket könnyedén elfogyaszthatod a vonaton, ingyen. Tipp: jó, ha van nálad egy pohárfedő is, mivel néha elég nagyokat tud zötykölődni a vagon.

A vonatokon legtöbbször vannak büfékocsik, ahol el lehet halazni és sörözgetni – de készülj, hogy a kisebb távokat megtevő, helyközi járatokon nincs mindig erre lehetőség. Ilyenkor érdemes előre bevásárolni enni- és innivalóval, de akkor sincs baj, ha erről elfeledkezel, mivel a legtöbb állomáson a peronokon kínálnak árusok ételt és italt, a vonatok pedig nem indulnak azonnal. Mindig legyen nálad készpénz, ritkán lehet ilyen helyzetekben bankkártyával fizetni.

Érdemes felkészülni pár alap orosz kifejezéssel is – és ismerkedni a cirill betűkkel, ha eddig még nem tetted –, ha például az utastársaiddal vagy a személyzettel kommunikálnál.

Az orosz vonatokon nem jellemző a szemérmesség az étkezéssel kapcsolatban: bátran előpakolhatod az uzsonnádat és szelheted a szárított szalámit piroggal, valamint megkínálhatod a többieket is – a csoki nagy favorit.

A vonatokon a provodnikok és provodnicák, azaz a kalauzok felelnek egy-egy vagonért: ők hozzák a szamovárt, és tőlük kérhetsz meleg takarót, teafiltert vagy vécépapírt.

Ajánljuk, hogy vigyél utazópárnát és hálózsákot is a vonaton alváshoz, és egy kézi törölközőt, ha esetleg a mosdóban megmosnád az arcod. A vonaton ne a legelegánsabb, hanem a legkényelmesebb szetted legyen rajtad, amiben könnyedén tudsz aludni, és a lábadat sem töri a cipő. Emellett érdemes készülni néhány játékkal, zenével, füzettel és olvasnivalóval is a hosszú útra, valamint feltöltött powerbankekkel, ha lemerülőben lennél. Legyen egy kézitáskád, ahol ott van a jegyed, az útleveled és az egyéb szükséges irataid is, hogy ne az emeletes ágyról kelljen sebtében előkotorni, ha jön a kalauz.

Időzónák

Fontos megjegyezni, hogy a Transzszibériai Expressz teljes útja alatt nyolc időzónán halad át: Moszkvához képest Vlagyivosztokban hét órával később van.

Régebben minden vonat a moszkvai idő szerint járt, ami elég sok galibát tudott okozni, különösen akkor, ha a vonat másnap indult, mint amit a jegyen feltüntettek – mivel az Moszkvában még az előző nap volt.

De szerencsére 2018 óta már minden vonat a helyi idő szerint közlekedik – azért a telefonodon érdemes beállítani, hogy automatikusan szinkronizálja az óraátváltást. Plusz ne lepődj meg, ha az egy-egy óra differencia miatt kicsit kásásabbnak érzed magad az út alatt.

Látnivalók végtelenje

Habár a transzszibériai út alatt sok a hasonló látkép (például füstokádó betonvárosok), vannak egészen bámulatos helyek, amiket ajánlott jobban szemügyre venni. Először is a Transzszibériai vasút tizenhat jelentős folyót keresztez, melyek között ott van a több mint két kilométer széles Amur és az egy-egy kilométer széles Ob és Jenyiszej is.

Szintén félelmetesen szép természeti látnivaló a Bajkál-tó és az Urál-hegység is, melyeket bűn nem megcsodálni pár napig, például előbbit a Szibéria fővárosának tartott Irkutszknál, utóbbit pedig az Európa és Ázsia határán fekvő, nyugatiasabb Jekatyerinburgban.

Ulan Udét sem érdemes kihagyni: ez a tizenhetedik századi város a burját kultúra buddhista központja, valamint innen válik ketté a Peking és a Vlagyivosztok felé tartó vasútvonal. Kazan is fontos látnivaló UNESCO világörökségi helyszínekkel.

A Jenyiszej-folyó partján és drámai hegyek mellett fekvő Krasznojarkszkot Csehov a leggyönyörűbb szibériai városként jellemezte, a vasútvonal egyik fontos állomása. És természetesen a végcél, Vlagyivosztok is páratlan élmény a Japán-tenger partján.

De lehetetlen lenne felsorolni az összes látnivalót a kilencezer-háromszáz kilométeres úton, ezért érdemes az útvonalunkat jó előre megtervezni, hogy semmiből sem maradjunk ki. A legtöbbek szerint minimum két hetet, de inkább egy hónapot is érdemes szánni a transzszibériai útra, amibe a városnézés, a túrázás és a pihenés is egyaránt belefér.

A visszajutás Vlagyivosztokból nem olcsó: vagy repül az ember, vagy visszavonatozik Moszkvába és onnan repül, de sokan ajánlják, hogy ehelyett Vlagyivosztokból utazzunk el Pekingbe, és onnan jussunk vissza valamivel kedvezőbb áron (és még több új élménnyel) Európába.

Egy biztos: egy ilyen út, akármit is nézünk meg, felejthetetlen élmény, úgyhogy mi most még ötször aláhúztuk és pirossal nyolcszor bekarikáztuk a Transzszibériai Expresszt a bakancslistánkon.

Ez is érdekelhet:

ázsia | vasút | szamovár | orosz | eupa