Close
A Szaharában még az álmok is mások – Ilyen Tunézia testközelből

A Szaharában még az álmok is mások – Ilyen Tunézia testközelből

Virtuális dromedáron utazz el velünk Tunéziába, a homoktengerek, ősi romok, szikrázó tengerpartok, régi hagyományok és új örökségek megejtően gyönyörű és páratlanul eklektikus hazájába!

Az elmúlt hetekben biztosan nem csak én éltem meg azt, hogy a világban új időszámítás kezdődött: a Krisztus előtti és utáni kifejezés mintájára most Covid–19 előtti és utáni az élet. Szóval Cvd. e. egy hónappal, február legelején jártam Tunéziában a Tunéziai Nemzeti Idegenforgalmi Hivatal meghívásából. Most, a négy fal között ez az alig két hónapja tett utazás Afrikába olyan távolinak tűnik, mintha egy másik életben lett volna, ami bizonyos értelemben igaz is. Habár egyelőre az ilyen nagy utazásokról csak ábrándozni tudunk, remélem, hamarosan eljön az idő, hogy újra felfedezhessük a világot; amikor pedig túl leszünk mindezen, akkor szívből ajánlom, hogy ezt az ismert-ismeretlen, változatos és csodaszép országot is tedd rá a bakancslistádra. Mert Tunéziát legalább egyszer az életben muszáj látni. Elmesélem, miért.

Karthágóban már nő a fű

Tunéziai utunk első napján a fővárost és környékét jártuk be. Tunisz közelében, a városhoz lazán csatlakozva fekszik az egyszerre ősi, mégis nagyon modern Karthágó.

A tunéziaiak nagy becsben tartják az ókori örökséget: Karthágó romjait szelíd kertekben és drámai domboldalakon egyaránt megcsodálhatjuk, ahonnan pazar panoráma nyílik Tuniszra és a Tuniszi-öbölre. Az állítólagos római sóhintés pedig sikertelennek bizonyult, Karthágóban már nő a fű, és ez a huszonegyezer lakosú város a régió magasan legjómódúbb része. Arab és modernista hagyományokat ötvöző, mesés villák sorakoznak Karthágó patyolattiszta utcáin, melyeket egy-egy szikrázó napsütésben fürdő park, tengerparti sétány vagy ókori fürdőrom tör csak meg.

A hatszázezer lakosú Tunisz Karthágónál jóval eklektikusabb élmény. Medina a főváros történelmi központja és egyben legizgalmasabb szelete, mintha az egész város élete ebben a negyedben összpontosulna. Vékony sikátorokon folynak az utcára a piaci áruk kaotikus összevisszaságban: berber szőnyegek, gyapjúszőttesek, ruhák, kelmék, gyümölcsök, vázák, halak, parfümök, fűszerek, minden: ezek a szukok, azaz a szűk sikátorok arab piacai.

Elsőre elképesztően intenzív élmény, ahogy minden árut az ember arcába lógatnak, miközben a hangos arab társalgás – amiben az avatatlan fül számára egy hétköznapi párbeszéd is parázs vitának hangzik –, a csilingelő, lógatott rézáruk, a sikátorok teázóiból kiáramló vízipipafüst és az ezerféle illat hömpölygő kakofóniájában próbál az ember mindent befogadni egyszerre.

Ki az az Erzsi?

Tunéziában könnyű kommunikálni – igazából nehezebb nem kommunikálni, annyira közvetlenek a helyiek –, mivel az arab mellett a tunéziaiak a franciát is anyanyelvi szinten beszélik, és az angollal is könnyen boldogulhatunk. A helyiek roppant kedvesek, és érdek nélkül is szeretnek barátkozni, beszélgetéseket kezdeményezni. Hagyományosan először ki akarják deríteni, honnan jöttél, majd az adott országgal kapcsolatban szeretnek mondani valami meglepőt: a tunéziaiak imádják meghökkenteni és lenyűgözni a turistákat. Így amikor elmondtuk Tuniszban, hogy magyarok vagyunk, több egészen meglepő magyar referenciát kaptunk: voltak olyanok, akik Doktor Bubót és Ursulát emelték ki vagy a Túró Rudit, és volt, aki pedig egyszerűen csak az Erzsi nevet jegyezte meg magának és hajtogatta nekünk lelkesen (egyikünk sem volt Erzsi).

A városban nagyon sok háztetőre fel lehet jutni, az út viszont nagyon különös: egy-egy bolton keresztül vezetnek fel girbe-gurba fa- és kőlépcsők a lapos tetőteraszokra. Egyes ilyen tetőkön kávézókat is kialakítottak, ahol egy karcos törökkávé mellett belátni az egész várost, mely összevissza foltozott, régi házaival, változatos csempéivel és színeivel olyan, mint egy arab patchwork kézimunka.

Tuniszhoz közel, alig fél órányira érdemes még megnézni egy városkát, Sidi Bou Saidot. A turisták körében is népszerű város legfőbb jellegzetessége, hogy hófehérek a házai, és minden ajtó ugyanolyan kék, rajtuk gyönyörű fekete vasöntvényekkel és kopogtatókkal – az egész elsőre inkább tűnik egy görög vagy andalúz falunak, semmint arab városkának. A Földközi-tengerre innen valami bámulatos a kilátás: ajánlunk egy finom ebédet a part mellett!

Al-malla és harissa

Gasztronómiai szempontból Tunéziára elsősorban a sokszínűség jellemző. Mártások, magvak és köretek elképesztő tárházával találkozhatunk, minden tunéziai étkezés olyan, mint egy nagy tapasozás. Kuszkusz, bulgur, hummusz, helyi olivaolaj, harissa (méregerős szósz, a tunéziai Erős Pista), számos izgalmas tojásos étel, omlós bárányhúsok és tengeri tálak várnak ránk a legtöbb hotelben és étteremben, az egytálételek kevésbé jellemzőek az országra.

A tunéziai konyhában mindezek felett áll még a lepénykenyér és a datolya, melyhez már-már vallásos érzelmek fűzik az országot. A datolya volt a sivatagi ember túlélőeledele: a régi időkben egy átlagos arab évi száz kiló datolyát fogyasztott el – ez ma már valószínűleg nincs így, viszont a datolya hihetetlenül népszerű, nagyon sok fajtáját árulják lépten-nyomon. A lepénykenyér, azaz al-malla pedig egy olyan isteni, egyszerűen nagyszerű dolog, amit kötelező kipróbálni, főleg, ha azt a Szahara homokjában készítik el.

Szah’ara és a sivatagi megrendülés

Tunisz, Karthágó és Sidi Bou Said után a fővárosból repülővel elutaztunk az országon belül Tozeurbe, ami gyakorlatilag a tunéziai Szahara bejárata és legnagyobb oázisa.

Míg Tuniszban érezhető a haladóbb és lazábban kezelt muszlim szemlélet – például hidzsábot nem kötelező hordani, nagyon sok stílusosan sminkelt és öltözködő nőt látni a kávézókban, akik, ha szeretnének, továbbtanulhatnak egyetemeken és betölthetnek minisztériumi állásokat is –, addig az országnak ebben a délnyugati részében elég más a helyzet. A homokszínű, mesés mintázatokkal kialakított téglaépületek kávézóiban és teázóiban kizárólag férfiak üldögélnek, a köztéri életet teljesen férfiak művelik, nőket legtöbbször csak bevásárlószatyrokkal vagy babakocsival elsietve láthatunk sötét hidzsábban, csadorban vagy kimárban.

Tozeurtől néhány órányi autóútra pedig már el is kezdődik a sivatag. Először még hibátlan aszfalt visz a homokos-köves, gyér növényzettel futtatott tájban, majd idővel teljesen eltűnnek az utak, és marad a mindent uraló homok és a nagybetűs Szahara.

A sivatag – amelyet a helyiek azzal a nagyon erős, arabos há betűvel ejtik Szah’arának – félelmetesen lenyűgöző: az az élmény, amit nehéz szavakba önteni. Ahogy a homokdűnéken meredeken fel-le kapaszkodik a terepjáró, és minden órával távolabb kerülünk az ember alkotta tájtól, megváltozik az érzékelés.

Az ember arra számít, hogy majd a következő horizont mögött azért jön majd egy kis település vagy akár csak egy kalyiba, de nem jön. A végtelen jön, a végtelen semmi, a homokarcú táj. Telnek az órák, ahogy az ember egyre beljebb kerül a semmiben.

A sofőr éles kanyart vesz jobbra, majd fél óra múlva sréhen balra tart a változatlan tájban. Fogalmad sincs, miért vagy mit tud ő, mit lát, amit te nem, ami számára meghatározza, merre kell tartanunk. Térerő már fél napja nincs, a lassan alkonyatba boruló tájban az egyetlen hang az autón kívül a homokkal játszó szél.

Így érkezünk meg kora este sátortáborunkhoz. A Szaharában több ilyen gyönyörű sivatagi glampinghely van, tágas sátrakkal, bennük fakeretes franciaágyak, áram híján pedig homokba dugott gyertyák világítanak.

A végtelen homokszemek az égre vándorolnak, hogy végtelen sok csillaggá váljanak a háborítatlan égbolton, ahol a Hold fénye olyan erős, akár egy reflektor. A tábortűznél parázsba hempergetett, majd homokba temetett al-malla készül, miközben pár arab mesél, énekel és verseket szaval – Tunéziában nagy hagyománya van a szavalt költészetnek, sok dalt verses szavalatokkal fejeznek be.

Majd minden elhalkul, és olyan csönd ölel át, amit ha lehetne se szabadna szavakba önteni.

“A Szaharában még az álmok is mások” – mondta az idegenvezetőnk, és valóban, ebben a megfordult világban, ahol éjszaka a föld lesz az ég, mások az esték és az álmok is.

Ebben a kietlen és mégis varázslatos tájban minden új értelmet nyer; nehéz nem egyfajta vallásos megrendültséggel megélni a Szaharát, ahol a városokban élő ember mindennapos küzdelmei jelentéktelen, távoli és nagyon nem valós csatáknak tűnnek.

Kibontakozik valami lényegi itt, az off-road és off-line birodalmában: áthelyeződnek a hangsúlyok, ahogy az ember arra gondol, hogy csak turista ebben a tájban, és ha nem lenne vezetője, bizonyára pár nap alatt étlen-szomjan eltévedve magába temetné az örök homok.

Skywalking

A sivatagból visszatérni a kis tunéziai falvakba olyan, mintha a Hortobágyból utaznánk New Yorkba. Hirtelen minden sokkal hangosabbnak és sűrűbbnek tűnik, kis időbe is telik, amíg lélekben visszarázódik az ember. Utunkat végül még egyszer keresztezte a Szahara Tozeur közelében, ahol a sárga után egy fehér homokos sivatagi részbe ugrottunk fejest. Ezt a tájat a világ minden országában ismerik, csak nem tudnak róla: ez Mos Espa és a Tatuin bolygó a Csillagok háborújá-ból, azaz a földrajzi valóságban a Chott el Djerid sóstó és a dél-tunéziai hegyvonulat közti rész, Ong El Jemel.

Turisztikai célból meg is tartották Mos Espa díszleteit, a nagy Star Wars-rajongók bejárhatják a kultikus film egyik fontos forgatási helyszínét – míg mellesleg a helyieknek kevés fogalmuk van minderről, de örülnek, hogy itt is árusíthatnak ezt-azt, és a turisták felülnek a tevékre. A tájat tekintve bámulatos, földöntúli világ ez is, ahol az off-roadozás szerelmesei vadul kiélhetik minden vágyálmukat a meredeken fel-le kanyargó sziklák és dűnék között.

Összességében tehát Tunézia izgalmas, megrendítő és elbűvölő: a tengerparti romoktól a nyüzsgő piacokon át a megbabonázó sivatagokig változatos és gyönyörű ország, amely tárt karokkal várja, hogy egyszer felfedezd!

Kisokos: hogyan juthatsz el Tunéziába?

Magyarországról nem indulnak közvetlen járatok Tunéziába – akkor sem, ha amúgy van normális légi közlekedés –, ezért Bécsből érdemes Tuniszba repülni. Tuniszból pedig kisgépen átrepülhetünk egy óra alatt Tozeurbe, ahonnan eljuthatunk a Szaharába. Erősen javasoljuk, hogy a Szaharának ne vágj neki egyedül, bérelt autóval, mert elég veszélyes, hanem bízz meg egy erre szakosodott vállalkozást, amely autót és sofőrt is biztosít az úthoz (ha többen vagytok, akkor pedig autókaravánt is). A sivatagi sátrazást semmiképp se hagyd ki, mert felejthetetlen élmény, és csupán ötezer forint körül mozog egy éjszaka, amely tartalmazza a vacsorát és a reggelit is. Tunéziában a nyári, elviselhetetlen hőség miatt a késő ősztől kora tavaszig tartó időszak a fő turistaszezon, akkorra érdemes időzíteni az utazásokat: amikor mi február elején kint jártunk, nagyon kellemes, tavaszias idő volt az országban. Tunézia hivatalos pénzneme a dinár, amit csak Tunéziában váltanak, érdemes eurót váltani az utazás előtt.

Reméljük, rátettük Tunéziát a bakancslistádra, mert valóban egyedi és kihagyhatatlan élmény!

(Képek: Getty, Unsplash) 

FOLYTASD EZZEL
Ha szerencsés vagy, George Clooney-ék vendégül látnak olaszországi otthonukban
Vége a koronavírus-szükségállapotnak Spanyolországban
Rendeld meg a Roadster magazin 5. számát!
Mi jobb, mint egy 170 oldalas Roadster magazin? Hát egy 220 oldalas Roadster magazin! Igen, a 2021-es nyári számunkra jelentősen megnöveltük a terjedelmünket, hogy még több kalandot, utazást és inspirációt élhessünk át közösen. A méret azonban nem minden, arra is figyeltünk, hogy ismét a lehető legjobbat kínáljuk olvasóinknak. A tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat, a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet. Megnézem, mert érdekel!
Close
HELLO, EZ ITT A
ROADSTER
Kövess minket a Facebookon!
Történetek, amiket nem fogsz elfelejteni!

Iratkozz fel a hírlevelünkre!

Iratkozz fel a Roadster hírlevelére, hogy mindig értesülj a legizgalmasabb hírekről, sztorikról és véleményekről az utazás, a dizájn és a gasztronómia világából!
Feliratkozom