Öt nap és tizenegy, négyezres csúcs volt a hátunk mögött. Lebotorkáltunk a végtelen és hasadékokkal teli Gorner-gleccseren, és szinte beestünk az Alpok Hiltonjába, azaz a Zermatt fölött magasodó, 2883 méteren álló Monte Rosa hüttébe.
Két félmeztelen mászó napozott a teraszon, most jöttek le az Alpok második legmagasabb hegyéről, a Dufourrról. Ledobtam a bakancsomat – ez kötelező is –, aztán a fehérre pácolt fából épült lépcsőházban letántorogtam a bio mellékhelyiségbe.
A toalettben lévő sötét színű lötty itt nem a kétes higiénia jele, az ökoöblítés ugyanis nem ivóvízzel történik.
Ez az ötemeletes, napelemekkel körülbástyázott modern hütte négy éve épült, s mivel ide út nem vezet, helikopterrel kellett ideszállítani kétszáz tonna építőanyagot. A helikopterek háromezer alkalommal szálltak fel (azt hiszem, a nagy ökoszemléletben kiszámolták azt is, hogy mennyi volt a légi járművek károsanyag-kibocsátása).
Az ezüstösen csillogó, kristály alakúra tervezett épület rozsdamentes acél alapokra épült, teljes egészében faszerkezettel és alumíniumlemezekkel burkolták be. Az épületből a teljes Monte Rosa-hegyvonulat (Dufour Spitze, Lyskamm, Castor, Pollux és Breithorn) és a Matterhorn is látszik, páratlan panoráma. Az épületet a zürichi egyetem szakemberi tervezték a legújabb ökológiai technológiai elvek alapján.
A menedékház ki sem látszik a napelemekből, ezekkel biztosítják a ház ellátásának kilencven százalékát. A napelemek feltöltik az elemeket, és amikor nem süt a nap, ezek adják az energiát. A vizet a környező gleccserből gyűjtik egy tárolóba, a meleg vizet a konyhában és a tusolókban szintén a napelemek állítják elő.
A ház a kedvenc kirándulóhelye a Zermattból induló turistáknak, akik a gornergrati vasúttal feljönnek a Gorner-gleccserig, majd átkelnek rajta. A gleccser után egy pár száz méteres séta következik – via ferratának nem nevezném, de vannak benne kötelek. A ház árai magasabbak ugyan, mint egy átlagos menedékházban (egy kávé hét svájci frank), de nem brutálisak. Bár azért azt ne feledjük, Svájcban vagyunk!
Az Alpokban (legalábbis az alpesi nemzetek turistáira) sosem volt igazán jellemző a sátrazós hegymászás, az alpinizmus több mint kétszáz éves történetében már a kezdetektől építettek menedékházakat.
Szinte az egész Alpokot behálózza a menedékházak rendszere. A túrák általában háztól házig, bivaktól bivakig tartanak.
Csak Olaszországban százötvenkilenc hegyi ház található, többségük állami kézben. Az első bivakok és házak még kőből, helikopter nélkül, iszonyatos munkával épültek. A legelső ház, azaz kunyhó a Grands Mulets nevű hegyen épült (3051 méteren) 1853-ban. Valójában egy 2,5 x 4,3 méteres kőviskó volt. A hegyi építészet egyik legnagyobb szenzációjának számított a hosszú halogatás után átadott Gouter-ház a Mont Blanc-on, 3834 méteren. Építését azonban egy haláleset is beárnyékolta.
Régóta megérett már az idő egy új ház építésére, a Francia Alpesi Klub tulajdonában lévő régi Gouter-ház már sok-sok éve szűkösnek bizonyult a Mont Blanc-ra zarándokló évi több ezer mászónak. Csúcsidőben itt naponta száznegyven hegymászó fordul meg, és igazi tömegnyomor volt már. Az új ház – bár több hónapos késéssel készült el – a franciák nagy büszkesége lett: filmet és könyvet készítettek az építéséről.
Érthető a hisztéria, hiszen a Mont Blanc, azaz l'Or Blanc, vagyis fehér arany, a Chamonix-völgy és az ott élők kenyere kétszáz éve. A Gouter-ház – hasonlóan a Monte Rosa házhoz – szinte teljesen a megújuló energiára épül. Érdekes módon az új házban sem építettek több szobát, százhúsz turistát fogadnak naponta, holott világos volt, hogy ez kevés. De a franciák úgy vélik, bármennyi hely adódna, az is kevés lenne, és nem kívánnak több hegymászót ereszteni a hegyre.
Persze aki járt már egy csillagos hajnalon a Mont Blanc normál útján, és látta a fejlámpák kígyózó fényét a Bosses-gerincen, az egyetért ezzel. Néha az életveszélyesség határát súrolja a több mint száz tapasztalatlan mászó a jeges és keskeny gerincen.
Nem véletlenül a leghalálosabb hegy a Mont Blanc, itt van arányaiban a legtöbb tapasztalatlan mászó, akik közül bizony többen zuhannak a halálba évente.
A helyek ugyan nem, de az árak emelkedtek. Egy éjszaka hatvan euróba kerül, a félpanzió száz euró. A legdrágább azonban a víz: literje öt euró, ami nem csoda, hiszen helikopterrel érkezik. Ebben a magasságban három liter a napi adag, tehát jó, ha valaki tömött bukszával érkezik.
A modern alpesi építészet híveit is megosztotta a Fréboudze gleccser fölött 2011-ben elhelyezett Gervasutti bivak (a bivak jelen esetben személyzet nélküli szálláshelyet jelent). A piros mintával díszített, avantgarde alakú fehér cső szintén napelemmel szolgáltatja az energiát.
A bivakot az egyik legprofibb aostai helyi pilóta helyezte a sziklaszirtre, ahogyan ezt a svájci dobozt is. A szívem csücske azonban a 2009-ben átadott bivak Legarjih, nem csak azért, mert Szlovéniában található, hanem mert tényleg szép. A Miha Kajzelj tervei alapján épült bivak kétezer-egyszáz méteren áll a Kamnik hegységben.
A 2795 méteren található bivak Pelino, egy piros kis félgömb, aminek a tervezését a jurták ihlették. Eredetileg egy ugyanilyen félgömb alakú kunyhó állt a helyén kövekből. A Bruno Ferrario bivak 2177 méteren, Lombardiában, a Grigna Meridionale csúcsán egy ufóra hasonlít leginkább.
Pici bivak, nagy társaságot ne vigyünk oda. Általában a bivakokkal az a probléma, hogy mivel szállást nem lehet bennük foglalni, érhet minket olyan meglepetés, hogy csak kívül jut hely.
Tuti helynek számítanak viszont villámlás elkerülésére, mert tulajdonképpen egy Faraday-kalitkában szállunk meg. Csak legyen nálunk füldugó!
A kedvenc túracélpontom azonban a Friuli-Alpokban található, mindössze tizenhat négyzetméteres bivak, ami Luca Vuerich, a nagyszerű hegymászó emlékére emelt kis fakunyhó. Luca egy jégmászás során zuhant le és vesztette életét, majd a tarvisiói hegymászóklub egy Giovanni Pesamosca tervei alapján felhúzott csodás, modern bivakot nevezett el róla. A kis ház 2531 méter magasságban épült, stratégiai szempontból igen fontos, mert a Cerla Merlone nevű hosszú gerincen, a Fotronon Buinz hegyen áll.
Ez egy elképesztően gyönyörű túra, ami világháborús bunkerek között igencsak hosszú útnak számít: hatalmas, tátongó mélységekkel dacolva egy keskeny hegygerincen kell kilométereket mászni.
De pazar a panoráma, a túra történelmi értéke is jelentős. Aki nem járja végig ezt az utat, el sem tudja képzelni, pontosan mi zajlott a világháborúban.
A bivak azért igen fontos, mert rossz idő esetén ez az egyetlen menedék ezen a túraútvonalon. A bivakban íratlan szabály, hogy mindenki kitakarít maga után, és illik többet otthagyni, mint elvenni. Vagy adományt az erre a célra elhelyezett perselyben, vagy nem romlandó élelmiszert. Így működik kiválóan a közösségi gazdaság már évtizedek óta a hegyekben, méghozzá mindenki legnagyobb boldogságára és biztonságára.
Ez is érdekelhet:
Európa legnehezebb amatőr kerékpárversenyének tartják, melyen a feladat egyszerű, mégis brutális: tíz nap alatt tíz szakaszt kell letekerni a hegycsúcsok között.
(Fotók: a szerző, Unsplash)
zermatt | alpesi | Svájc | alpok | túra
Ezzel a tíz fantasztikus dizájntárggyal a legmenőbb hellyé teheted az otthonod
10+1 ikonikus és gyönyörű lámpa, ami garantáltan feldobja az otthonod
Beköszöntött a tél, és vele együtt megérkezett a Roadster magazin legfrissebb, 14. száma. Mit találunk benne? Kajakkal bejárjuk Grönland izgalmas és lenyűgöző helyeit, találkozunk a világ egyik leghíresebb párterapeutájával, Esther Perellel, és a Netflix által világhírűvé vált dél-koreai séffel, Jeong Kwannal, motorral részt veszünk a Balkan Rallyn, és beszélgetünk Kelecsényi Milán férfiruha-készítővel is. A Dél-afrikai Köztársaságban teszteljük, milyen az új AUDI Q8, és elbeszélgetünk a zoknik Rolls Royce-át gyártó Iszató Nisigucsival is. Elmegyünk egészen Kenyáig, hogy elefántokat nézzünk, az Őrségben kipróbáljuk, milyen a régió legújabb kabinháza, a Kástu, bemutatjuk a Déryné Kenyeret, a város új pékségét, teszteltjük az új elektromos KIÁt, ezen kívül pedig találkozunk még Berki Blanka topmodellel, Áron Eszter divattervezővel és sokan másokkal. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat, a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!