Close
Mit tegyünk, ha olyan emberrel utazunk, akit kevésbé ismerünk?

Mit tegyünk, ha olyan emberrel utazunk, akit kevésbé ismerünk?

Lakva ismerszik meg az ember – mondják, de ugyanezt a sémát ráhúzhatjuk egy utazásra is. Számos olyan esetet dobhat az élet, amikor nem egyedül, nem a társunkkal, családdal, barátokkal indulunk egy utazásra, hanem olyasvalakivel, akivel kevésbé szoros kapcsolatot ápolunk. Eddig a pontig, vagy éppen ezután sem kovácsolódunk össze. 

Nem kell extremitásokig elmenni ahhoz, hogy úgy alakuljon, legalább egyszer az életünkben valaki olyannal utazunk, akit nem igazán ismerünk. Számos olyan szituáció adódhat, aminek a vége a közös jegyvásárlás és az együtt toporgás a reptéren/pályaudvaron. Hogy csak néhány ilyet említsünk: üzleti út utáni hosszú hétvégét kihasználnánk, és egy távolabbi kolléga lesz a partner, egy közös buli alkalmával megismert, jófejnek tűnő arccal alapon indulunk meg, vagy éppen facérak vagyunk, az utazás öröméről nem mondanánk le, de egyedül nem mennénk, ezért egy hasonló cipőben járó ismerőssel vágunk bele.

A világ egyik legizgalmasabb dolga miatt, felfedezni, új kultúrákkal ismerkedni megyünk, talán édesmindegy a társaság is… de ez persze gyakorlatban nincs így.

Kell néhány olyan közös nevező, ami kapcsolódási pont lesz a partnerrel. Egy már biztosan van: az utazás szeretete.

A második a spontaneitás, hogy simán el mer indulni mindkét fél egy ismeretlenebb másikkal. A többi viszont teljesen kiszámíthatatlan – izgalmas, és lássuk be, kicsit stresszes is.

Már az esetleges szálláskeresés alatt kiderül pár dolog a társról: mennyire fontos neki a szállás színvonala, például egy háromnapos városlátogatás alatt is szívesen száll meg luxusban, vagy inkább a praktikumra megy, és az összeget a magasabb kategóriás szállás helyett kultúrára, gasztronómiára, élményekre, vásárlásra költi. Ha könnyen megy a szállás kiválasztása, az jó kiindulási pont.

Sokszor még a társunk, a családunk, vagy a barátok is tudnak olyat alakítani egy utazás során, hogy mentőhelikopterrel szabadulnánk a közös programok elől. Mi lesz egy kvázi idegennel? Míg gimnázium óta imádott barátainkat simán vállaljuk a konfliktust a programszervezés alatt (mert X hajókirándulni szeretne, Y pedig autót bérelni, de nincs is jogsija…), új utastársunkkal nem biztos, hogy ez így van.

Udvariassági köröket járni viszont felesleges, közelítsük az érdekeinket, kívánalmakat, és ha nem sikerülne, szépen engedjük is el a teljes közösködést.

Nem ézéketlenség és empátia hiánya ez, de simán kiderülhet, hogy a másik például nem egy nagyétkű, gasztronómiára fogékony ember, míg a társ előbb szabadul be egy halpiacra és fizet be egy főzőtanfolyamra, hajnali erdei gombaszedésre, mint a legnépszerűbb múzeumba. Nem probléma, amíg az egyik múzeumozik, a másik hódolhat a saját érdeklődési körének, este pedig meg lehet osztani egymással a tapasztaltakat a szálláson vagy egy bárban. Ugyanez ráhúzható a strandolós és a felfedezős tengerparti nyaralásokra: ha X hétfőtől péntekig a homokba fúródva napfürdőzne, legyen, szombaton és vasárnap még lehet közösködni, Y pedig mindaddig természetet járhat, szemlélődhet a városban. Ha pedig néha leugrik a strandra is, az külön öröm.

Mi van, ha teljesen más a ritmusunk? Partnerünk például hajnali kelő, míg mi az utazásaink alatt megengedjük magunknak, hogy kicsit tovább lustálkodjunk, annak ellenére, hogy sok lesz a látnivaló. Aki reggel hat óta talpon van, előfordulhat, hogy ideges már a másikra, aki kilenc felé tápászkodik fel az ágyból. A kakasokkal kelő félnek nem kell várnia a másikra, azokat a programokat (séta, egy műemlék megtekintése, napfelkelte, hajnali fürdőzés a tengerben…) nyugodtan beiktathatja akkorra is. Pláne, ha megbeszélték, hogy a másiknak ez nem prioritás.

Érdekes kérdés a költségek megosztása is: nyilvánvaló, hogy annyira nem szoros kapcsolat esetén a közös kassza fel sem merül, de adódhatnak esetek, amikor egy közös ebéd, vacsora alkalmával úgy alakul, hogy az egyik fizet, a másik “odaadja”. Remek applikációkat találtak már ki arra, hogy ne legyen kellemetlenség, ne felejtsük el a rendeznivalókat: a Revolut kártyák felületén jól lehet vezetni a kintlévőségeket, de a Splitwise is szuper megoldás.

Annyi csak a feladat, hogy pontos legyen a kiadások felvezetése: ne legyintsünk a cappuccino után, és a fagylaltot is vezessük fel, mindegy, hogy csak két euróba került.

Fontos a privát szféra tisztelete is: ha például két egyedülálló ember utazik együtt, jó lesz előre megbeszélni, ha az egyikük ismerkedni indul, akkor a kétágyas szobát eleve jobb elfelejteni. Ebből a későbbiekben nem lesz feszültség, de ha az egyik fél már alszik, a másik pedig éjjel érkezik meg, esetleg másodmagával, az olyan hangulatot nyomhat az utazásra, amit később nem nagyon lehet feloldani.

Kár lenne egy utazási lehetőségről lemondani csak azért, mert a másikat annyira még nem ismerjük.

Ha az elején lefektetjük az alapokat, kevesebb az esély rá, hogy egyedül érkezünk haza, és alkalmi utastársunk puszta neve hallatára is összeugrik a gyomrunk, még húsz év múlva is. Legyünk nyitottak, toleránsak, kompromisszumkészek, egyértelműek, és simán lehet, hogy egy új baráttal gazdagodunk, az életre szóló utazási élmények mellett.

A kaland folytatódik

Megjelent a Roadster magazin második nyomtatott kiadása, amelyben ismét olyan történeteket gyűjtöttünk össze, amelyek minket is folyamatosan inspirálnak. Szerintünk szebb lett, mint az első szám, reméljük, neked is tetszeni fog.

Ha velünk tartanál ezen az utazáson, ezen a linken megrendelheted a magazint.

Ez is érdekelhet:

(Fotók: Unsplash)

Close