Több száz japán márka és rizsfajta közül választották ki egy vakteszt során a “rizssommelier-k” a világ legjobb rizsét.
A világ legjobb rizse stílusos csomagolásban, arany dombornyomott dobozban lapul meg és nagyságrendileg harmincszor drágább, mint az átlagos rizsek, amiket egy japán szupermarketben megvásárolhatunk. A Guinness-rekordok könyve a világ legdrágább rizsének választotta meg még 2016-ban a Toyo Rice Corporation termékét, amit
elsősorban Japánban, az USA-ban és Szingapúrban értékesítenek és csupán néhány száz dobozt gyártanak belőle.
A többfordulós versenyen elsőként az ötezres mezőnyből választották ki a legjobb negyvenkettőt a szakértők, melyeket aztán a vakteszt során egyesével megkóstoltak a “rizssommelier-k”. Az sem mindegy azonban, hogy a rizseket milyen körülmények között készítik és tálalják. Elsőként tökéletesre kell főzni ezeket, majd pontosan ötven percig hagyják hűlni, kóstoláskor pedig 40 Celsius-fok körüli hőmérsékletűnek kell lenniük ahhoz, hogy az ízek optimálisak legyenek.
Annak ellenére, hogy a Toyo Rice a világ legjobbja, a japánoknak nem ez a kedvencük, hanem az 1956 óta egyeduralkodónak számító Koshihikari.
Japánban körülbelül háromszáz rövid szemű japonica rizst tartanak számon, mindegyik egyedi rizsfajta, amelyet a növénynemesítők a rizsek különböző tulajdonságainak kombinációja szerint – például ragadósság, keményítősűrűség, a szemek nagysága, magas terméshozam, korai érés, jó hőtűrő képesség – termesztenek. Ezen tulajdonságok alapján határozzák meg, hogy
melyik rizsfajta ideális például egy fűszeres curry-be, vagy melyiket ajánlják a halak mellé köretnek.
Érdekesség, hogy a rizst körülbelül háromezer évvel ezelőtt hozták be Japánba Kínából, a gabona nemesítését pedig csak a 19. század végén kezdték meg. Az első rizsfajtát, a Riku-u 132-t 1921-ben adták dobták piacra. Az évtizedek során egyre nagyobb hozam és a csökkenő fogyasztás jellemezte a rizspiacot, ezért feleslegek keletkeztek.
A japán kormány 1971-ben rendelkezett a termelés csökkentéséről, innentől kezdve pedig
a gazdák a mennyiség helyett elkezdtek a minőségre összpontosítani.
Ma egy átlagos japán ember 53,5 kilogramm rizst eszik meg évente. Ez soknak hangzik, pedig pontosan a fele, mint amennyi az egy főre jutó fogyasztás volt 1962-ben. Az ok
elsősorban a szénhidrátcsökkentett táplálkozás egyre növekvő népszerűségében keresendő.
A japán döntéshozók már aggódnak, hogy a folyamatosan csökkenő trend milyen hatással lesz az egyre zsugorodó és elöregedő mezőgazdasági szektorra. A mezőgazdászok és kutatók pedig országszerte olyan új fajták nemesítésén dolgoznak, amelyek a legnépszerűbb Koshihikari fajtákat tartalmazzák, ugyanakkor kedvezőbb tulajdonságokkal rendelkeznek: azaz alacsony a kalóriatartalmuk, magas a rosttartalmuk és jobban ellenállnak a magasabb hőmérsékletnek.
(Forrás és fotók: TasteCooking)
FOLYTASD EZZEL
