Close
Amikor egy ásványvizes palack kényeztetés a szemnek – A Vis Vitalis üzemében jártunk

Amikor egy ásványvizes palack kényeztetés a szemnek – A Vis Vitalis üzemében jártunk

Régóta tudjuk, hogy az ásványvíz nagy biznisz, de legalább akkora beruházás is. Főleg, ha minden idők legszebb palackjába akarják tölteni… A Vis Vitalis ásványvizek pár éve jelentek meg a piacon, és egyből a dizájnfetisiszták kedvenc palackozott italává váltak. Megnéztük, hol fakad a forrása, és hol palackozzák a “magyar Fiji vizet”.

A latin név nem puszta marketingfogás, csak arról van szó, hogy megint a pannonhalmi bencéseknél járunk, egész pontosan az Apátságtól néhány kilométerre fekvő településen, Ravazdon. Itt ered ugyanis az a forrás, amiből a bencések már évszázadok óta isznak, és ahonnan a helyiek is óriási kannákkal hordják a vizet. Nem véletlen, hogy a korábban csak Béla király kútjaként emlegetett forrás vizének palackozása is néhány megszállott, ravazdi vízfogyasztó ötlete volt. 

Az eredeti terv szerint ők maguk, manufakturális módszerekkel töltötték volna a forrás vizét a palackokba, hogy aztán az ásványvízpiacon már megszokott 60-100 forintos áron értékesítsék. Mivel ez hobbinak drága, jövedelmező üzletnek meg csekély lett volna, jött az újratervezés. A megoldást a Főapátság jelentette. Beszálltak.

A Bencés természetes ásványvízként indult, kiváló minőségű vízből Vis Vitalis, a manufaktúrából kicsi, kompakt, de korszerű üzem lett, tíz alkalmazottal. Ma már több mint nyolcszáz partnert szolgálnak ki, köztük a legjobb magyar éttermeket és szállodákat. De a gyógyító hatású és kristálytiszta víz már külföldön is hódít: több mint tíz országban kapható, és bár több évtized, mire a beruházás megtérül, az Apátságnál hosszú távra terveznek.

A palack és ami benne van

A legizgalmasabb mindig maga a folyamat, ahogy egy tervből termék lesz. A Vis Vitalisnál ez különösen nagy dolog, hiszen egy komoly csapat – Unger Zsolt vezetésével – éveken keresztül dolgozott az apró, de közel sem elhanyagolható részletek kidolgozásán. Így született a név – Vis Vitalis, azaz Életerő –, és a csomagolás is.

Az már a kezdetektől fogva cél volt, hogy különleges megjelenést alkossanak. Így történt végül, hogy a palackot a tudós, feltaláló bencés szerzetes, Jedlik Ányos elsőgenerációs szikvizes üvegei, és autentikus karafok mintájára gyártották. Sokáig azt tervezték, hogy betétdíjas rendszerben, üvegből gyártják a palackokat, de a számítások azt igazolták, hogy az ökológiai lábnyoma az üvegeknek jelentősen nagyobb lenne, mint a PET-palackoknak. Az újrahasznosítás viszont azóta is személyes misszió, a kiürült palackokat minden partnerüktől visszaveszik.

De ahogy a palack, úgy a gyűjtőcsomagolás is különleges, ami nem a jól megszokott, tenyérvágó füllel ragasztott zsugorfólia, hanem egy szép, és kényelmes szállítást biztosító kartondoboz lett.

Ezek után talán már nem meglepő, hogy ez a víz nem az NB1-ben, hanem a BL-ben játszik: csak a palack kerül annyiba, mint más gyártó vize az áruházak polcain.

 

Ez persze még mindig lehetne a “sok hűhő, egy sima vízért” esete, de a bencések nagy gondot fordítottak arra is, hogy részletesen megismerjék a vizet, ami kikerül a kezeik közül.

Találtak például egy 1238-as oklevelet, amely szerint a menekülő IV. Béla király is ivott már a kút vizéből, és számos feljegyzés is fennmaradt a víz gyógyhatásáról, a bencések fürdőkúráiról, és az 1700-as évektől rendszeresen, a kúthoz szervezett zarándoklatokról.

A legkülönlegesebb, mai ésszel is felfogható visszaigazolás viszont talán Masaru Emotótól, a világhírű japán kutatótól származik. Ő ugyanis fagyott kristályos formában vizsgálta a vizet – a kutatásai alapján így ismerhető meg legjobban a víz minősége –, és kiválóra vizsgázott.

Az átlagostól eltérő, 0,6 és 1,2 literes kiszerelésekért tehát ne lepődjünk meg, ha 300-400 forintot is elkérnek a delikátboltban. De ahogy a minőségi hús vagy a biovaj sem kerül fillérekért a hűtőnkbe, úgy jó lesz, ha megtanuljuk, a minőségi víz sem negyven forint – még ha nem is egyértelműen érezhető ízből vagy állagból, mint más élelmiszer esetében.

(Fotók: Surányi Miklós, Unger Zsolt, Bercsényi Miklós)

Close