Visszatalálni a természethez a bezártságban nem lehetetlen

Szereted a zöldet? Mi is. Mutatunk két könyvet, hogy jobb barátságba kerülj a szobanövényeiddel.

“Tudod, én is nagyon szívesen nevelnék paradicsomot, meg paprikát, bármit ami zöld, hogy kicsit érezhessem, milyen visszatérni a természethez, de hát még csak erkélyem sincsen!” – panaszkodott egy ismerősöm, amikor egy beszélgetés alkalmával a magaságyásokra és az otthoni zöldség- és gyümölcstermesztésre terelődött a szó.

Ugyan már – gondoltam én –, olyan nincs, hogy zárt ajtók mögött ne lehessen valamiféle zöld háztájit előállítani! Ráadásul, ha szüretelhető termésünk nincs is, attól még lehet szebbnél szebb szobanövényeket nevelgetni, ültetni, szaporítani, és ezek legalább akkora sikerélményt jelentenek, mint az első, pirosodó balkonparadicsom.

Amikor a növénynevelés kérdéskörébe botlok, mindig eszembe jut, hogy bármennyire is próbáljuk elnyomni magunkban, lételemünk, hogy kapcsolódjunk a természettel. Az emberi lélek – és persze a test is – szenved, ha nem élvezheti a fák lombjainak halk susogását, a virágok illatát, a föld nyirkosságát. Szükségünk van a körülöttünk burjánzó életre, hogy megtapasztaljuk a természet varázslatát, hogy tudatosítsuk: az, hogy mi itt lehetünk, ezen a földön, hatalmas ajándék, és egyben csoda is.

Talán épp ezért nem véletlen, hogy azok a nehézségek, amelyeket mostanában kénytelenek vagyunk megélni a világjárvány miatt, még közelebb sodornak minket a az őserőhöz.

Az elmúlt hónapokban több paradicsompalántát láttam a közösségi oldalakon, mint valaha életemben, a büszke növénycsemete-tulajdonosokról, akik reggeltől estig csak ültetnek, már nem is beszélve. Amíg ezt sokan kifigurázzák – mondván, mindenki csak a másikat mímeli, mert ez hirtelen annyira menő dolog lett, meg amúgy is jó dolgában már nem is tudja az ember, hogy mit csináljon –, addig én azt mondom, hogy végre valami hasznos és jó, ami széles körben elterjedt! Az emberek végre rájöttek, hogy a növények és a róluk való gondoskodás megszépíti a napokat, miközben segítenek magunkra találni, fejlesztik a türelmünket, előhozzák a törődő énünket ,és nem utolsósorban emlékeztetnek rá, hogy tisztelnünk kell a környezetünket, a legapróbb kis csírától a leghatalmasabb fáig.

Ráadásul a növények nevelését, a velük való együttélést nem lehet divatból csinálni. Vagy szeretjük és gondozzuk őket nagy odafigyeléssel, vagy havonta cserélgethetjük a zöldállományunkat, ami egy idő után nem csak nagyon lelombozó lesz, de költséges és fárasztó is.

Nemrég jelent meg egy könyv, Barátom, a filodendron címmel, amelyet Summer Rayne Oakes, egy Brooklynban élő környezetvédelmi aktivista írt. Ebben egészen lenyűgöző adatokat olvastam: a 2016-os évben például Amerikában több mint hatmillióan kezdtek el növényeket nevelni hobbi szinten, ebből pedig ötmillióan az ezredfordulós generáció tagjai közül kerültek ki. Ez a szám azóta csak növekedett, tehát egyértelműen megállapítható, hogy a fiatalok egyre több figyelmet szentelnek a zöldeknek, és ez Oakes szerint részben annak is köszönhető, hogy ha egy társaságban van legalább egy növénybolond, az nagyon könnyen átragasztja ezt a szenvedélyt másokra is, de természetesen az sem elhanyagolható, hogy egyre több közösségi kert nyílik a nagyvárosokban, és mindenki előtt ott a növénytermesztés lehetősége.

A könyv egyébként bámulatosan jól egyesíti a hétköznapi tapasztalatokat a tudományos adatokkal és a történelmi vonatkozásokkal. Megtudhatjuk, hogyan közeledjünk úgy a növények felé, mintha csak egy másik embert szeretnénk az otthonunkba fogadni, hogy nagyon fontos, ne csak fizikailag vízzel és fénnyel, de lelkileg is tápláljuk őket, és hogy hogyan inspirálhatnak minket az alkotásra, vagy mennyire jótékonyan hatnak a stresszre. Ha elfáradtunk az olvasással, egyes fejezetek végén találunk érdekes gyakorlatokat is, amelyek segítségével jobban megismerhetjük a körülöttünk élő zöldeket és magunkat is. Egy szó, mint száz: ha létezik útikalauz a növényszülők birodalmába, akkor ez egyértelműen az, méghozzá a legjobb!

Van egy másik kedvenc könyvem is ebben a témában, bár ez már a zöldség- és gyümölcstermesztésről szól, ezzel pedig máris elérkeztünk a cikk legelső gondolataihoz.

Valóban lehetetlen küldetés lenne egy lakásban konyhakertet kialakítani?

Ha erre a kérdésre bárki igennel válaszol, kötelező beszereznie a Konyhakert a lakásban című, vaskos kötetet, ebben ugyanis a fűszernövények termesztésétől a mediterrán gyümölcsök gondozásáig, a balkonládás megoldásoktól az otthoni üvegházakig minden megtalálható a témában, gazdagon illusztrálva, hasznos tippekkel. A könyv elején négy teljes oldal kizárólag arról szól, milyen növényeket lehet gond nélkül termeszteni beltéri tárolókban. A felsorolás egészen meglepő, hogy csak néhány példát említsek: padlizsánt, uborkát, paprikát és paradicsomot, fügét, citromot, narancsot, őszibarackot és szamócát is gondozhatunk cserépedényekben, kaspókban vagy balkonládákban.

Tévhit tehát, hogy csak akkor van lehetőségünk megélni a saját termés leszakításának örömét, ha van teraszunk vagy kertünk. A nappaliban ülve – szigorúan újságpapírokkal körberakva – ugyanolyan élmény lehet a kertészkedés, mint a szabad ég alatt. Sőt!

Érdemes kipróbálni, milyen az, amikor nemcsak szobanövények, de illatos citrusok, barackfélék és a legjobb lecsóalapanyagok, színpompás paprikák és paradicsomok nőnek a kanapé mellett. Pláne a hűvös, őszi estéken, amikor alig várjuk, hogy az alvó természet mellett valami élőt, valami zöldet is láthassunk. Otthoni kertészkedésre fel!

természet | barátom a filodendron | konyhakert a lakásban | könyv