Öt kiváló olvasnivaló őszi napokra

Legújabb cikkeinkért kövess minket a Roadster Google News oldalán is!

Mindig is úgy képzeltem, hogy a mennyország olyan lesz, mint egy könyvtár, mondta Jorge Luis Borges, és mi is így képzeljük. Szélhámosok, robotok, a jövő társadalma, Y generáció, egy kémregény a kémregények pápájától, és egy olyan könyv, amilyenhez hasonlót még nem foghattunk a kezünkben. Könyvek októberre.

Kondor Vilmos: Szélhámos Budapest

Kondor Vilmos napjaink egyik legizgalmasabb irodalmi talánya, ugyanis a szerzőnek lassan tíz éve sikerül megőriznie inkognitóját. Senki sem látta még élőben, fotó nincs róla, kiadójával pedig csak e-mailben tartja a kapcsolatot. Nem kis teljesítmény ez, főleg úgy, hogy novemberben kerül a mozikba az első regényéből készült Budapest Noir című thriller. Mi most nem ezt a regényt, hanem ennek apropóján a Budapest-ciklus legújabb darabját, a Szélhámos Budapestet ajánljuk. Nem vadonatúj könyv, de aki nem olvasta, érdemes kézbe kapnia Gordon Zsigmond bűnügyi újságíró harmincas évekbeli kalandjainak elbeszélését. A nagybetűs hard boiled krimi főhőse a fővárosi szélhámosok színes világába merül alá, amelyet a szerző virtuóz vitalitással rajzol meg. Nem véletlen, hogy Kondor Vilmos regényeit a könyvesboltokban a szépirodalmi művek között kell keresni.

Simon Sinek: A jó vezetők esznek utolsónak

Miért csak kevesen mondhatják el magukról, hogy imádják a munkájukat? Mit tehetünk, hogy alkalmazottaink biztonságban érezzék magukat a munkahelyükön? Hogyan motiváljuk Y generációs munkavállalóinkat? Többek között ezekre a kérdésekre keresi a választ a Columbia Egyetemen stratégiai kommunikációt tanító szakember. Magával ragadó – a hadseregtől a gyártósorig, a kormányzati intézményektől a befektetési bankokig számos területről vett – igaz történetekkel illusztrálja, hogy vezetőnek lenni elsősorban azt jelenti, hogy gondoskodnunk kell azokról, akiket ránk bíztak. Azokat a vezetőket, akik hajlandók utolsónak enni, a beosztottaik a legfontosabb pillanatokban végtelen hűséggel jutalmazzák, és mindent beleadnak a közös célok megvalósítása és a cég előrehaladása érdekében. Valljuk be, az üzleti stratégiákról szóló megmondó könyvek jelentős része fellengzősen megírt bullshit, de akadnak olyanok, amelyekben valóban használható tudás rejlik. Sinek egyetlen bűne, hogy irgalmatlan mennyiségű példával támasztja alá állításait, de ezt olyan lendülettel teszi, hogy megbocsátjuk neki – ha nem tennénk, most nem ajánlottuk volna a könyvét.

John Le Carré: A kémek öröksége

A 85 éves szerző a kritikusok szerint olyan könyvet tett le az asztalra, amely a legjobb műveivel vetekszik, a recenziók szinte kivétel nélkül a Suszter, szabó, baka, kém című munkájával teszik egy szintre. Az analógia nem véletlen, Le Carré ugyanis huszonöt év elteltével hozza vissza korábbi regényei kultikus szereplőjét, az angol kémelhárítás anti-James Bondját, a tépelődő, de mégis briliáns George Smileyt. Az ötvenes-hatvanas években az angol titkosszolgálatnak dolgozó szerző A kémek örökségé-ben a hidegháború ideje alatt dolgozó kémeknek és ellenkémeknek állít emléket, illetve egy olyan Angliának, amely ma már csak regényekben és filmekben, vagyis a valóságon túl, a fikció ködbe burkolózó világában létezik.

J.J. Abrams: Thézeusz hajója

A Thézeusz hajója című J.J. Abrams-könyv nem friss debütáns, mégis olyan kevés szó esik róla, hogy nem tudtuk kihagyni. A hollywoodi rendező regénye elképesztő vállalkozás, a különlegessége abban áll, hogy két regényt olvashatunk egyszerre, ugyanis a regény szövegét két fiatal kutató jegyzetfolyama egészíti ki. Így aztán egy interaktív, nagyon szabálytalan, de nagyon eredeti olvasmányt kapunk, ami egészen másképpen dolgoztatja meg az agyunkat, mint a „hagyományos” regényélmények. Innentől kezdve aztán szinte nem is számít, hogy a Thézeusz hajója jó könyv-e, a történet fordulatos, az elbeszélési mód egészen egyedi, a jegyzeteket és a több tucatnyi könyvbe tűzdelt tárgy (naplórészletek, térképek, fotók, cédulák, levelek) pedig úgy rántanak bele a könyv univerzumába, mint semmi más. Külön elismerésünk a Geopennek, ugyanis ezt a művet fordítani, szerkeszteni és tördelni is kiadót próbáló tevékenység lehetett. Összegzésképpen: a Thézeusz hajója az elmúlt évek legeredetibb, méltánytalanul kevés figyelmet kapott regénye.

Martin Ford: Robotok kora

A negyedik ipari forradalom gyökeres átalakulást hoz a munkaerőpiacon is. Az okosrobotok, a tanuló algoritmusok és a mesterséges intelligencia általános terjedése nemcsak a gyártósor mellett állók, de az egyetemi végzettségűek állásait is fenyegeti. Ezzel a – lássuk be – nem túl izgalmasan hangzó, mégis érdekfeszítő világot takaró és sötét képpel indít Martin Ford Robotok kora című könyvében. Alapos kutatómunka, briliáns képesség az összefüggések felismerésére, és olyan következtetések, amiket olvasva csak remélni tudjuk, hogy a szerzőnek nem lesz mindenben igaza – miközben tudjuk, hogy ez a fajta bizakodás valószínűleg csak önámítás a részünkről. Ford könyve adatok ezreivel alátámasztott elemzés arról, mi lesz a folytatása a minket körülvevő jelennek, hogyan lesz egyre nagyobb a Föld népessége, és hogy lesz egyre kevesebb és kevesebb munkahely.

Végül ideteszünk egy anekdotát, amivel a könyv is indít: „Henry Ford legidősebb unokája, a legifjabb Henry Ford és Walter Reuther, az amerikai autóipari dolgozók szakszervezetének legendás vezetője gyárlátogatáson volt egy nemrégiben automatizált autógyárban, amikor a Ford Motor Company elnök-vezérigazgatója ezzel a gúnyos kérdéssel fordult Reutherhez: – Walter! Hogy fogod rávenni ezeket a robotokat arra, hogy szakszervezeti tagdíjat fizessenek? Mire Reuther így válaszolt: – Henry! És te hogy fogod rávenni őket, hogy autót vegyenek tőled?"

simon sinek | szélhámos budapest | thézeusz hajója | john le carre | kondor vilmos | j.j. abrams