Close
A futár egyszer se csenget. Bemegy a lakásba akkor is, ha nincsenek otthon

A futár egyszer se csenget. Bemegy a lakásba akkor is, ha nincsenek otthon

Az Amazon Keyvel, ami egy okoszár és egy kamera párosa, a futárok bemehetnek a vásárlók lakásába, lerakhatják a csomagot, majd mehetnek tovább. Igen, a szolgáltatás sok kérdést felvet. Nem, félni nem kell tőle. Illetve nem biztos, hogy ettől kell a legjobban.

Jogászok és felhasználók is nagyokat pislogtak, amikor az Amazon bejelentette, hogy mostantól, ha a kedves vásárló szeretné, a cég futárai ki tudják nyitni a lakásának az ajtaját, míg ő nincs otthon. Persze ezt csak szállítmányonként egyszer, a megfelelő eszközök birtokában tehetik meg, és minden lépésüket figyeli egy webkamera. Ki a felelős, ha a zár elromlik, és ezért betörnek a lakásba? Lehet perelni, ha pisilnie kell a futárnak, és kézenfekvő megoldásként tekint a bejárat mellett álló, amúgy is száraznak tűnő szobapálmára? Érdekes kérdések. De rettegni tőlük? Minek?

Nemrég az Egyesült Államokban egy elfajult családi vita közben állítólag az Amazon Echo nevű okos hangfala hívta ki a rendőrséget. A cég ezt vitatja, de az, hogy mindenki gond nélkül elhitte a sztorit, remek bizonyíték arra, mennyire hihető. A Facebooknak le kellett tennie a nagyesküt, hogy nem hallgatja le a telefonunk mellett zajló beszélgetéseket, egyszerű véletlen, hogy marhalábszárakról beszélgetünk, és néhány perc múlva marhalábszár-hirdetésekkel van tele a falunk. Az Apple sem unatkozik, épp arról próbálja meggyőzni az emberiséget, hogy az ujjlenyomatok után az emberi arc harmincezer képpontos mélységi térképe is biztonságban van a telefonjain.

A technológiai vállalatoknak szinte már minden kulcsunkat odaadtuk. Most akkor tényleg a lakásunkét féltjük?

Sólyom László jó tíz éve még az amerikai kormányban sem bízott annyira, hogy az országba való belépéshez az ujjlenyomatait tárolni engedje – így ő valószínűleg a telefonjánál is maradt a jó öreg passcode-nál. Biztosan sokan győzködték arról, hogy felesleges ezen aggódnia, de ő végiggondolta, hozott egy döntést, és tartotta magát hozzá. Valami hasonlót lassan muszáj mindannyiunknak megtenni, amikor a privát szféránk és a technológia közti határvonalat keressük.

Hajlandóak vagyunk rábízni a Google-re az összes dolog listáját, ami érdekel minket, vagy inkább használjuk a lényegesen rosszabb, de felhasználói adatokat nem tároló DuckDuckGót? Hagyjuk, hogy a Facebook képben legyen azzal, hogy kiket ismerünk és velük mennyire szoros a kapcsolatunk, vagy vállaljuk, hogy néhány régi ismerős nem fog ránk találni, bárhogy szeretne? Nem zavar minket, ha egy apró hangfal vagy egy okostévé minden egyes szót hall és értelmez, ami elhangzik a nappalinkban? És ha a vibrátor teszi ugyanezt?

Az utolsó kérdésre a legtöbben ugyanúgy válaszolnánk. De a többire?

Én még örültem is, amikor kiderült, hogy az iPhone-om fotói közt szavak begépelésével is kereshetek, felőlem elemezzék a fotóimat az erre ítélt mesterséges intelligenciák, ahogy kedvük tartja, a “péniszpumpa” úgyis kevés találatot ad ki.

Google-ben valószínűleg kevésbé szerencsés ötlet rákeresni, az Austin Powers-jelenetért cserében sok cég kapja meg most a lehetőséget, hogy eladjon nekem egyet.

Az Amazonnál nem kötelező igénybe venni az Amazon Keyt, és valószínűleg sosem lesz az. A legtöbb szolgáltató lehetővé teszi, hogy időről időre töröljük azt a sok mindent, amit tudnak rólunk, és az sem kerül pénzbe, hogy néha lecseréljük a jelszavainkat, a biztonság kedvéért. Még a Stravát használók is dönthetnek úgy, hogy nem adják oda az önkormányzatoknak az amúgy teljesen anonimizált és átlagolt adatokat arról, hogy milyen útvonalakon bringáznak.

Annyi mindent rábízunk annyi mindenkire, hogy néha nem árt végiggondolni, mit mennyire féltünk tőlük.

Egy okoszár elromlásával lehet, hogy bukjuk a tévénket és a családi ezüstöt. De ha választani kéne, hogy a lakáskulcsom jusson-e rossz kezekbe, vagy a netbankom, a Facebook-fiókom vagy az e-mailjeim, akkor azt hiszem, nem kéne sokat gondolkoznom.

Pőcze Balázs az egyik legnagyobb hazai reklámügynökség, a Mito társalapítója és kreatív igazgatója. Saját elmondása szerint melegítőben járt iskolába, és füzetbe gyűjtötte a kedvenc website-jait, amelyek közül a legjobbakat ki is nyomtatta. Ezen a linken olvasható a többi cikke, amik szerintünk olyan jók, hogy ha még gyerek lenne, biztosan kinyomtatná őket.

Close