Close
Mindig az a legjobb fotó, amit nem kattintottam el

Mindig az a legjobb fotó, amit nem kattintottam el

Annyira extrémen megváltozott minden, ami anno körüllengte a fotózást. Az egy dolog, hogy a valódi varázsa már kissé kihunyt akkor, amikor komolyabban megjelent az utólagos fotómanipuláció, de a telefonokkal való folyamatos, végtelen kattintgatás is megölt valamit. Nincs tétje annak, hogy exponálunk — kattan, megvan, béna lett, sebaj kitörlöm. Vagy kattan, megvan, egész jó, de van még mit javítani rajta. Erőlködünk, hogy legyen jó Insta-kontent…akkor is fotózásra forszírozzuk magunkat, amikor inkább csak az lenne a dolgunk, hogy élvezzük a pillanatot. Akkor készülnek ugyanis a legjobb képek…amikre nem is kell filter.

Az van, hogy beállt konkrétan a derekam: kifacsart pózban bátorkodom elkészíteni “életem képét” a görög szigeten, beleadok apait-anyait, visszatartom a lélegzetem és egyébként kicsit nevetek is magamon és a nagy rákészülésen, de valahol a szívem mélyén büszke vagyok a “művészetemre”. A kompozíció egész jó, a színeket a természet úgy löki elém, hogy itt nem kell majd utólag húzni se szaturáción de semmin…csak el kell lőni végre. Ezt meg még 68 társát is, hogy ki lehessen választani a tökéleteset.

Azt a makulátlan fotót, amit aztán…a legnagyobb valószínűséggel senkinek sem fogok megmutatni az utazást követően.

Oké, maximum a családnak és a legközelebbi barátoknak, hogy lássák a vibráló színeit. De azt, amit éreztem…hogy kéne átadnom nekik ezzel? Sehogy sem tudom igazán…

Azt csak én örökítem meg…legbelül. A morajló tenger erejét, amit a parton állva félelemmel vegyített csodálattal tapasztalok meg. A közelben grillrácson sistergő friss halak már kissé odakozmált illatát, amit csak tetéz a petrezselyem, amit az idős néni sarabol a nyitott ablakú konyhában. A kislányok nevetését, akik már huszadjára szeretnének cigánykerekezni a parton, de az elfogyasztott dinnyemennyiség miatt inkább feladják a gimnasztikát. Azt a tipikus aromát, az erős nap sugárzása, a naptej és a bőr találkozása ad, amit ha megérzek, tudom, hogy be kéne húzódni az árnyékba, mert rossz vége lesz.

Aztán azt, hogy kikre gondoltam akkor, amikor ezen a pazar parton voltam: a szerelmemre, ha éppen barátnős nyaralás következtében nem volt velem, a családomra, hogy mennyire imádnák, ha most itt volnának, arra a barátomra, aki nem szereti Görögországot, de annyira megmutatnám neki.

A fotón kívül az egész jelent átitatja a hála. Hogy fel sem tudom fogni, hogy mennyire szerencsés vagyok, hogy itt lehetek, azokkal/azzal akit szeretek. Nem tudok betelni ezzel, szóval tényleg próbálok még több fotót csinálni és tudom, hogy szeretnék egy olyat is, amin együtt vagyunk. Ezen a helyen. Teljesen mindegy, hogy tökéletes-e a háttér, hogy belelóg-e a cigánykerekező kislány, hogy mennyire nézünk ki jól rajta és hogy kinek karikás rajta a szeme, vagy csillan be indokolatlanul a kilógó foga.

Ez lesz a kedvenc képem az el nem kattintottakkal együtt.

Van egy jó hírünk.

Megjelent a Roadster magazin első nyomtatott kiadása, amelyben olyan történeteket gyűjtöttünk össze, amelyek minket is folyamatosan inspirálnak. Szerintünk szép lett, reméljük, neked is tetszeni fog.

Ha velünk tartanál ezen az utazáson, ezen a linken megrendelheted a magazin első számát.

Ez is érdekelhet:

(Fotók: Getty Images)

Close