Idén 20. alkalommal adták át a Moholy-Nagy-díjat a MOME Auditóriumában. Az elismerést ezúttal egyszerre két alkotó, Sou Fujimoto japán építész és Agnes Denes magyar származású, New Yorkban élő képzőművész, a konceptuális művészet úttörő alakja kapta.
Kovács Csaba megbízott rektor a nyitóbeszédében felidézte, hogy a díjat Kopek Gábor alapította 2006-ban, amikor az egyetem felvette Moholy-Nagy László fotográfus, festő, a Bauhaus kiemelkedő tanárának a nevét.
Moholy-Nagy művészeti és tanári tevékenysége mellett iskolaalapító is volt, mélyen autonóm személyiség, aki szabadon kísérletezve szerzett univerzális tudást, válaszolt meg a 20. században 21. századi kérdéseket.
Ez a szellemiség – hangsúlyozta a rektor – száz évvel ezelőtt éppúgy alapvető fontosságú volt az alkotó ember számára, mint ma. Az autonóm működés az egyetemen is elengedhetetlen, a MOME-nak is sajátja. Kovács Csaba szerint az idei két díjazottat is a gondolkodás és a kísérletezés szabadsága köti Moholy-Nagy örökségéhez.
Városliget és Oszaka
Sou Fujimoto előadásában elsőként a Magyar Zene Házáról beszélt, az első skiccek egyike erdőben táncoló, zenélő embereket ábrázolt, ezt kellett aztán lefordítani az építészet nyelvére. Az eredmény az áttört, lombkoronát idéző tető, a parkba olvadó üveghomlokzat, a meglévő fák integrálásával tervezett épület lett. Az építész számára a legnagyobb öröm, amikor azt látja, hogy az íróasztalon lerajzolt terv életre kel, hogy belakják az épületet, és találkozások, interakciók helyszínévé válik – jegyezte meg Fujimoto.
A japán építész bemutatta az oszakai világkiállítás Grand Ringjét is, amelynek a tervezésekor felmerült a kérdés, hogy mi értelme van ma még egy világkiállításra ilyesmit építeni. Válasza mély meggyőződésből fakadt: egy olyan korban, amikor a globális megosztottság egyre nyomasztóbb, az épület, a tér és annak szimbolikája üzen:
„A sokféleség sosem végződhet megosztottsággal. Lehetünk együtt – és éppen a különbözőségeink révén alkothatunk közös jövőt.”
A struktúra tiszta köre ezt az egységet testesíti meg, az építmény rétegein át felnézve az égre pillanthattunk, ugyanarra az égboltra, amelyet a világ minden lakója lát.
Agnes Denes élő tükre
Idős korára tekintettel Agnes Denes nem tudott személyesen eljönni a díjátadóra. Illés Anikó megbízott rektorhelyettes, egyetemi tanár azt a nemrég New Yorkban tett látogatást idézte fel, amikor a MOME küldöttsége átadta az elismerést a kilencvenöt éves művésznek.
Az ikonikus alkotót German Kinga művészettörténész, a MOME docense laudálta, kitért arra, hogy Denes már az 1970–1980-as évek elején felhívta a figyelmet bolygónk törékenységére:
„saját öko-logikát fogalmazott meg. Ekkor ez még nem volt divatos, nem tűnt időszerűnek, és a műtárgypiacon sem volt gyümölcsöző.”
A Búzamező –szembesítés (1982) German Kinga szavaival „figyelemfelkeltő, prioritásaink végiggondolására ösztönző és a humánum alakító erejére utaló élő tükör”.
Agnes Denes kívánsága volt a díj kapcsán, hogy az egyetem ültessen fát a díjátadó alkalmából a MOME Campus kertjében, ami meg is történt. Agnes Denes videoüzenetben is megszólalt, ebben közvetlen, minden protokolltól mentes hangon mesélt el egy rövid anekdotát. Felidézte, hogy milyen
meghatározó élménye volt, amikor a Szovjetunió utolsó hónapjaiban moszkvai művészekkel arról beszélgetett, hogyan lehet elnyomás alatt alkotni. Mindez megvilágította számára, hogy az emberi túlélés – akár környezeti, akár szellemi értelemben – csakis a művészet erejével lehetséges.
Agnes Denes univerzális szemléletű alkotói munkássága, nagy léptékű, tereket és tájakat újraértelmező művei a Föld sérülékenységére, az emberiség felelősségére és a humánum erejére irányítják a figyelmet. Műveit az egész emberiség számára hozza létre, integrálva az emberi és a nem emberi alkotóelemeket, a tudományt és a képzőművészetet.
Sou Fujimoto építészeti gyakorlata ezzel párhuzamosan a természeti és az épített környezet közötti viszonyt vizsgálja: új térélményeket létrehozó épületei az emberi lépték, az élhetőség és a közösségi tapasztalat jelentőségét hangsúlyozzák, az átmeneti terek kialakításán keresztül reflektálva az emberi test és az építészet kapcsolatára.
A díjazottak munkái nem kínálnak leegyszerűsítő válaszokat, mégis pozitív víziót közvetítenek: míg Denes a remény erejét hangsúlyozza, Fujimoto a jövőbe vetett optimizmust. A természethez való viszony, az épített környezet felelőssége, a társadalmi érzékenység és a jövő iránt vállalt felelősség mindkét életműben meghatározó elemként van jelen, ahogyan ezek a MOME értékrendjének is alapvető pillérei.
Agnes Denes (1931, Budapest) magyar származású amerikai művész, New Yorkban él és dolgozik. Az 1960-as évektől kibontakozó, sokrétű alkotói gyakorlatában tudomány és művészet szorosan összefonódik: munkáiban a filozófia, a matematika, a nyelvészet, a pszichológia, a történelem, a szociológia, a költészet és a zene szempontjai egyaránt jelen vannak. Vizuális kutatói és alkotói munkássága az írástól, a rajztól és a szobrászattól az installáción és a performanszon át a nagyszabású environmental művekig terjed. A művészettörténetben az environmental art egyik úttörő alakjaként tartják számon. Legjelentősebb munkái közé tartozik a Rice/Tree/Burial (1968), amelyet gyakran az első ökológiai szemléletű, helyspecifikus köztéri műként említenek, a Wheatfield – A Confrontation (1982), egy búzamező, amely Manhattan szívében, a város pénzügyi negyedének közvetlen közelében növekedett, a több mint tízezer fával megvalósított finnországi Tree Mountain – A Living Time Capsule (1982–1996), valamint a The Living Pyramid különböző változatai. Művei következetesen az ember, a természet, a tudás, az idő és a jövő viszonyát vizsgálják, miközben egyszerre szólnak ökológiai felelősségről, társadalmi igazságosságról és civilizációs léptékű gondolkodásról. A magyar közönség a Ludwig Múzeum 2008–2009-es életműkiállításán, az acb Galéria 2018-as és 2023-as tárlatán, valamint a szintén közreműködésükkel készült 2025-ös, a Szépművészeti Múzeumban bemutatott kiállításon ismerhette meg átfogóbban munkásságát.
Sou Fujimoto (1971, Hokkaidó) japán építész, a kortárs építészet egyik meghatározó nemzetközi alkotója, a Sou Fujimoto Architects alapítója. Munkáiban az építészetet nem elsősorban radikális beavatkozásként, hanem a meglévő természeti és épített környezet lehetőségeire érzékenyen reagáló gyakorlatként értelmezi, amely tiszteletben tartja a környezetet, az ott már adott elemekkel továbbgondolja azt, és új térbeli, valamint használati lehetőségeket ismer fel. Tervezői gyakorlatában lakóházak és középületek egyaránt szerepelnek; épületeire a könnyedség, az áttetszőség, a kísérletező téralkotás és az emberi lépték iránti érzékenység jellemző, a helyi sajátosságok és klimatikus viszonyok figyelembevételével. Legismertebb munkái közé tartozik a Final Wooden House Kumamotóban, a londoni Serpentine Gallery Pavilion (2013), a budapesti Magyar Zene Háza, valamint a montpellier-i L’Arbre Blanc. Utóbbi nagyvonalú teraszaival a mediterrán szabadtéri életformára reagál, míg a Magyar Zene Háza úgy hoz létre erőteljes, karakteres építészeti formát, hogy közben érzékenyen simul a park környezetébe. Munkáiban visszatérően az válik kérdéssé, miként lehet az építészet egyszerre nyitott, szabadon bejárható, érzékileg gazdag és a meglévő környezettel összhangban álló.
(Forrás: MOME, fotó: Lakos Máté / MOME)
építészet | konceptuális művészet | moholy-nagy díj | magyar zene háza | MOME | agnes denes
Amikor a Városliget a nappalidig ér – Élet a Dürer Park zöld ligetében
A tavaszi stílus kulcsa: jól megválasztott ékszerek
Sose felejtsd otthon, ha utazol: ez a zsebtolmács lehet a legjobb barátod egy idegen országban
Látványos vízparti fürdőház nyílik Európa egyik legélhetőbb városában
Olajmúzeum nyílt Szaúd-Arábiában, ahol a látogatás felér egy időutazással
Tejfehér ívek és tengerpart – négyszintes álomotthon a Bondi Beachen
Itt a tavasz, a Roadster legújabb lapszáma pedig diadalmas dübörgéssel robog be az életünkbe! A hagyományoknak megfelelően kalandok sora követi egymást a magazin színes, szélesvásznú lapjain, tele inspiráló történetekkel és még inspirálóbb karakterekkel. Mit találhatunk a 220 oldalas magazinban? Elutazunk Varsóba és Szicíliába, találkozunk a szupersztárokat fotózó Agata Serge-zsel, a gyönyörű izraeli színésznővel, Efrat Dorral, megnézzük, hogyan tiszteleg egy párizsi galéria egy magyar belsőépítész előtt, kipróbáljuk, milyen az új Mercedes és Omoda, megmutatunk négy új és lenyűgöző hotelt, végigjárjuk a Dolomitokat egy Audi A6-tal, belekóstolunk Dubai legjobb éttermeibe, és találkozunk a zseniális divattervezővel, Abodi Dórával is. És ahogy mondani szokás, ez még messze nem minden, a magazin még ezeken kívül is rengeteg színes kalandot tartogat!
Különleges csomagajánlatok itt!