Close
Ebben az étteremben annyit fizetünk az ételért, amennyit akarunk, vagy tudunk

Ebben az étteremben annyit fizetünk az ételért, amennyit akarunk, vagy tudunk

Az ebéd vagy a vacsora végeztével a felszolgáló kihozza a számlát, ellenőrizzük, stimmelnek-e a rajta lévő számok, aztán készpénzzel vagy bankkártyával fizetünk. Egy hagyományos éttermi szolgáltalás mindennapos befejező eseményei ezek – kivéve a texasi Fort Worthben található Taste-ben, ahol egy kicsit másképp működnek a dolgok.

Konkrétan annyit kell fizetnünk az ételért, amennyit gondolunk. Ha semmit, akkor semmit. A nonprofit helyen ugyanis úgy gondolkodnak, hogy a nehéz idők bárkihez bekopogtathatnak, és olyankor egy éttermi étkezés luxuskiadásnak tűnhet. Jeff Williams séf gyerekkorában az élelmiszeripari sztrájk idején többször átélte, milyen az, ha nélkülöznie kell, és mondjuk reggel még nem tudja, mi lesz vacsorára, egyáltalán jut-e valamilyen harapnivaló estére.

“A nővérem és én ugyan soha nem mentünk el otthonról étel nélkül, de ez gyakran azzal járt, hogy a szüleimnek nem jutott” – idézte fel emlékeit a konyhafőnök, aki ezek után döntött úgy,

hogy a Taste Community Restaurant egyfajta menedék lesz a rászorulók számára, anélkül, hogy bármiféle kötelezettséget várna el tőlük.

A modellt úgy állította össze, hogy valamennyi vendég rendelhet az étteremben a menüből, akár fizet érte, akár nem. Ha végigfutunk az étlapon, egyből kiszúrhatjuk, hogy az ételeknek nincs áruk, de még a javasolt összeget sem találni rajta. A kiérkező számlán az elfogyasztott tételek mellett egy kis magyarázatot olvasni, amely pontosítja a fizetési rendszert.

“A menünknek nincs fix áruk, de nem azért, mert divatosak vagyunk, hanem azért, mert a vendég annyit fizet érte, amennyit tud” – mondja Williams, hozzátéve, hogy adományokat is elfogadnak, tehát a tehetősebbek nagyobb összeget is otthagyhatnak az étteremben, segítve annak működését.

A személyzet egyébként rengeteg hálás üzenetet kap a rászorulóktól – gyakran a számlák hátoldalára írva – az önzetlen segítségért, amivel megkönnyítik a mindennapjaikat, és sokan megjegyzik, hogy amint jobb sorsra fordul az életük, és lehetőségük lesz rá, örömmel fizetnek majd az ételért.

Nem ez az első ilyen jellegű kezdeményezés az Egyesült Államokban; a Panera Cares néven futó hasonló szolgáltatás az USA több nagyvárosában próbálkozott az elmúlt kilenc évben – sajnos valamennyi be is zárt, legutóbb idén februárjában Bostonban.

Van egy jó hírünk.

Megjelent a Roadster magazin első nyomtatott kiadása, amelyben olyan történeteket gyűjtöttünk össze, amelyek minket is folyamatosan inspirálnak. Szerintünk szép lett, reméljük, neked is tetszeni fog.

Ha velünk tartanál ezen az utazáson, ezen a linken megrendelheted a magazin első számát.

Ez is érdekelhet:

(Fotók: Unsplash, Insider)

Close