Ha van két ital, ami tökéletesen jellemzi a skót whisky univerzumának mélységét és sokszínűségét, az az Ardbeg és a Glenmorangie. Két egymástól gyökeresen eltérő ízvilág, amit összeköt a kiválóság, a történelem és a szenvedély, ami a készítőit jellemzi. A Roadster ellátogatott Skócia két ikonikus lepárlójába, hogy megnézze, milyen a varázslat közelről.
Füst a palackban
A Fine Brands Company egy prémium és ultra-prémium italokat – többek között az Ardbeget és Glenmorangie-t is – forgalmazó cég, amelynek küldetése, hogy fejlesszék a prémium italok iránti szenvedélyt. Szakmai közösségük, a Fine Brands Society két alappillérre épül: az egyik a bárvilág, amelyet bartenderek és bar managerek képviselnek, a másik pedig a bor és champagne szegmens, amelynek szakértői a sommelier-k. Skóciába előbbiek társaságában érkeztünk, hogy egy háromnapos, de rendkívül intenzív és csodás felfedezésekkel teli kalandban vegyünk részt és közelről ismerhessünk meg két ikonikus skót lepárlót.
Az Ardbegről talán elég annyit mondani, hogy történetük során bezsebeltek minden olyan fontos díjat, amit érdemes bezsebelni – az év skót whiskyje, az év single maltja, a világ legjobb whiskyje –, de még ennél is árulkodóbb, hogy egy olyan lepárlóról van szó, amelynek a nevét hosszú évek óta áhitattal ejtik ki a feketeöves whisky rajongók.
A Skócia déli részéhez közel eső Islay-t whiskyszigetnek is szokás nevezni, ami teljesen érthető, ha egy picit jobban ismerjük a történetét. A szigeten élő nagyjából 3500 emberből ugyanis 2600 a szigeten működő tíz lepárló valamelyikében dolgozik. A whisky itt olyan alapeleme a létezésnek, mint a levegő, a spirit és a sziget története évszázadok óta egybeforrt és ez az egybeforrás jelenleg is zajlik és nem csak a lepárlóüstökben.
A helyi whiskyk semmivel sem összehasonlítható karakterrel rendelkeznek: középfokú tudással rendelkezők tudják, hogy Islay egyet jelent a füstös ízzel, amit a tőzegnek köszönhetünk. A készítés során a száradó malátát 16-18 órán át tőzegfüstnek teszi ki, ekkor szívja magába azt a jellegzetes karaktert, ami a megosztó, füstös ízt eredményezi. Az Ardbeg kétszáz éves története során tökélyre fejlesztette ezt a metódust, azt szokták mondani, hogy a whiskyje annyira füstös, hogy az ember az orrát követve megtalálja a lepárlót.
Fontos a füst, de ha csak ennyiről szólna Islay és az Ardbeg, az üres bűvésztrükknek tűnhetne, de szerencsére nem ez a helyzet. Az itt készülő italok ugyanis többdimenziós karakterrel, mélységgel és gazdagsággal rendelkeznek, szenvedéllyel és precíz technológiával alkották meg őket, úgyhogy akit nem ijeszt el a füstös világ, és szereti az Ardbeget, az nagyon szerencsésnek érezheti magát.
Ahogy minden lepárló, az Ardbegé is a tengerparton működik, szinte kőhajításnyira a Laphroig és a Lagavulin főhadiszállásától. Akinek van szerencséje ellátogatni ide, egy barátságos hangulatú helyen találja magát, ahol egy-két órára úgy érezheti, hogy befogadták az Ardbeg családba.
A felföldi katedrálisban
Egészen más a lépték a Glenmorangie-nál, amely az Ardbeg nagytestvére, az előbbi az 1990-es évek végén vásárolta fel az utóbbit, amúgy mindkettő az LVMH birtokában van. Ugyan papíron lepárló mindkettő, és mindketten egyedülállók a maguk nemében, de messze állnak egymástól. Az Ardbeg évi 2,8 millió literes teljesítménye méretben eltörpül a Glenmorangie 7,2 milliója mellett, ráadásul klasszikusabb, populárisabb ízvilága miatt utóbbi sokkal népszerűbb.
A skót felföld keleti partján, a Dornoch-öböl szájában fekszik ez a kultikus hírnévnek örvendő intézmény. Itt találhatók Skócia legnagyobb, 7,9 méter magas lepárlóüstjei, amelyek vékony és hosszú nyakuk miatt a zsiráf becenevet viselik – ezért is található meg a zsiráf, mint állat a brand kommunikációjában.
Ezt a lepárlót szentélyként tisztelik, a hatalmas ablakkal rendelkező, templomra emlékeztető helyiséget szerényen The Highland Cathedralnak, a Felföldi katedrálisnak is nevezik. Ez a terem kétségtelenül a Glenmorangie spirituális középpontja, aki ide eljut, minden pórusán érzi, mit jelent ennek a nemzetnek a whisky, mennyire egybefonódott a kultúrájával és milyen egyetemes értéket képvisel.
A hosszú nyak nem csak látványelem, sokak szerint ez felel a Glenmorangie whiskyk éteri könnyedségéért és letisztult eleganciájáért. Fontos még a közeli Tarlogie forrásból érkező víz, valamint az amerikai Ozarkból beszerzett tölgyfa hordók, amelyek a Glenmorangie saját erdejeiből származnak. A hordókat két évig szellőztetik, majd odaadják őket a Jack Danielsnek és a Heaven Hillnek, hogy négy évig bourbont érleljenek benne, ezt követően kerülnek át Skóciába, hogy ebben érleljék a whiskyjeiket.
A Glenmorangie nemrég Harrison Forddal készített egy látványos kampányt, amelynek elemei lépten-nyomon visszaköszönnek a látogatóüzemben, az egyik legkedvesebb mementó a bejáratnál elhelyezett fotó, amin Ford a lepárló munkatársai között áll, és olyan őszinte mosoly ül az arcán, mint amilyen a reklámban egyszer sem.
Szeretnénk negyedannyira coolak lenni, mint a 82 éves színész. De nem leszünk.
A második legjobb dolog
Egy whiskyt mindig ott a legkönnyebb megérteni, ahol készült. Tudod, hogy honnan érkezett a víz, bele tudod tenni a patakba a kezed. Látod, honnan termelik ki a tőzeget, beszélgetsz a gumicsizmás munkással, aki kinyitja a hatalmas erjesztő kád tetejét, hogy beleszagolhass a cefrébe. Megfoghatod a hordót, amiben az érlelés zajlik, a misztikus, mágikus folyamat, amely során ez az aranyló ital megkapja végső karakterét. A második legjobb dolog, amit tehetünk, ha megkóstoljuk ezt az italt, és kicsit tanulunk a történetéről. Ilyen hely lesz az október 17-18-i budapesti Whisky Show, ahol mindkét brand megjelenik, méghozzá különleges tételekkel, amiket olyan szakemberek mutatnak be, akiktől érdemes kérdezni.
Ha valaki valami érthetetlen oknál fogva nem ér rá az említett időpontban, még mindig elmehet azokba a remek bárokba, ahol belekortyolhat ebbe a két remek italba, vagy beszerezheti online esetleg személyesen. Egyértelműen nagyszerű dolog elmenni Skóciába és megismerni, hol készülnek ezek az italok, de a legteljesebb élmény megkóstolni ezeket a whiskyket, és ez lehet bárhol, Islay-n, a skót felföldön vagy Budapesten.
(Fotók: Siska Eszter, Whisky Show)
whisky show | harrison ford | glenmorangia | Skócia | ardbeg | whisky
Amikor a Városliget a nappalidig ér – Élet a Dürer Park zöld ligetében
A tavaszi stílus kulcsa: jól megválasztott ékszerek
Sose felejtsd otthon, ha utazol: ez a zsebtolmács lehet a legjobb barátod egy idegen országban
Roncsok, barlangok és 2700 éves kincsek: ezért őrül meg a búvárvilág Máltáért
A nyár legőrültebb tiktok receptjei, amit ki kell próbálnod
Így adhatsz extra mélységet Mexikó kedvenc koktéljának
Itt a tavasz, a Roadster legújabb lapszáma pedig diadalmas dübörgéssel robog be az életünkbe! A hagyományoknak megfelelően kalandok sora követi egymást a magazin színes, szélesvásznú lapjain, tele inspiráló történetekkel és még inspirálóbb karakterekkel. Mit találhatunk a 220 oldalas magazinban? Elutazunk Varsóba és Szicíliába, találkozunk a szupersztárokat fotózó Agata Serge-zsel, a gyönyörű izraeli színésznővel, Efrat Dorral, megnézzük, hogyan tiszteleg egy párizsi galéria egy magyar belsőépítész előtt, kipróbáljuk, milyen az új Mercedes és Omoda, megmutatunk négy új és lenyűgöző hotelt, végigjárjuk a Dolomitokat egy Audi A6-tal, belekóstolunk Dubai legjobb éttermeibe, és találkozunk a zseniális divattervezővel, Abodi Dórával is. És ahogy mondani szokás, ez még messze nem minden, a magazin még ezeken kívül is rengeteg színes kalandot tartogat!
Különleges csomagajánlatok itt!
