Diófából bútort készíteni csakis kompromisszummentes hozzáállással lehet – mint ahogyan az ArtMoon is teszi. A kis pécsi vállalkozás határtalan lelkesedéssel és alázattal gyűjti a rengeteg tapasztalatot, ami a dizájnbútorokhoz szükséges. Hosszú távra terveznek, elvégre ezt a szemléletet követeli meg a választott anyag is, ezzel együtt már kezdik megismerni a nevüket a belsőépítészet-építészet világában.
Szerencsés esetben egy cég története az alapítás événél régebben kezdődik, így van ez az ArtMoon-nál is. Bíró Zsuzsa ügyvezetőt még gyerekként bűvölte el az otthonukban lévő különleges, egyedi mintázatú keményfa padló, és a minőségi, igényesen kidolgozott faanyag iránti vonzalom később is megmaradt.
Sokáig azonban plátói maradt ez a szerelem, mígnem a körülmények szerencsés összjátéka fellobbantotta a szikrát. Szerencsés? Kevesen jellemeznék így a Covid időszakát, de Zsuzsa történetesen közéjük tartozik. Ahogy beszél,
rengeteg energia, pozitív hozzáállás és nyitottság sugárzik belőle, valószínűleg ennek is köszönheti, hogy felfigyel a lehetőségekre, és megáll, ahol más továbbmenne. Például Lengyeltótinál, Európa egyik legnagyobb dióültetvényénél.
A Covid sivár napjaiban páratlan lehetőség adódott itt: egy 22 hektáros területen éppen frissítették a faállományt, vagyis kivágták az elöregedett fákat, hogy a helyükbe újulatot ültessenek. Mivel a roppant értékes faállományért kis túlzással sorba álltak a meghatározó európai bútorgyártók, az egyetlen lehetőség az volt, ha egyben felvásárolják az egészet.
Az üzletet más vállalkozásokból finanszírozták, ami elengedhetetlen a mai napig is, mert pontosan tudják, hogy a dióhoz rengeteg idő kell. Önmagában a szárítás nyolc év lehet egyes rönköknél, és utána sem lehet egy hangulatos hétvégén összecsavarozni a családi bútorokat belőle:
tanulásra, kísérletekre, kudarcokra, újabb kísérletekre, tesztekre, újabb kísérletekre van szükség. Dióhéjban.
Tehát, ha sikerült is felvásárolni egyedül állóan sok diófát, az még messze nem garantálja a diófa-bútorgyártás sikerét. Ahhoz szükséges a Zsuzsa említett dinamizmusa és pozitív hozzáállása.
Egyedi & tartós
Az immár birtokon belül lévő faanyagot hatalmas területen, egymástól távol lévő rakásokban lehet csak tárolni, mert bár nem gyúlékony, ha mégis tűz ütne ki, felbecsülhetetlen lenne a kár. Ezért az ArtMoon mindenekelőtt gondoskodott a megfelelő tárolásról, majd Zsuzsa felkereste az elérhető legnagyobb tudású asztalos mestereket, és elkezdett velük kísérletezni.
Marási és lakkozási technikák, csapolási eljárások, műgyanta és égetés kerül szóba. Munkaórát kérdezni sem merünk – talán nincs is erre egzakt szám –, a lényeg, hogy idővel szert tettek egy meghatározó tapasztalatra:
ahhoz, hogy makulátlan minőséget nyújtsanak, nemcsak az általuk tervezett kollekció és egyedi bútorok gyártástechnológiáját kell tökéletesre csiszolni, de a folyamat minden lépését kézben kell tartaniuk.
Vagyis a a rönkök kiválasztásától az elkészült bútorok leszállításáig mindenről gondoskodniuk kell. Szóba kerül egy tervezés alatt lévő épület, amelyhez különleges, a japán égetéses technikával tartósított kültéri szaunát készítenek. Ebben az esetben személyesen mérik fel a helyszínt, nem érik be gondosan méretezett tervrajzokkal és távoli konzultációkkal.
Cserébe a megrendelők olyasmit kapnak, aminek az értékét talán nem is illik pénzben kifejezni. Minden diófa-bútor egyedi, a gyakran százévesnél is öregebb faanyag sokáig növesztett évgyűrűi megismételhetetlen mintázatot adnak, a fametszeteken megmaradnak a csomók, kinövések, erezetek, repedések, sötét magok, míg maga a dió a legtartósabb fa. Ezt a tartósságot pedig csak a gondosan kitapasztalt technikákkal, maximális körültekintéssel őrizhetik meg bútor formában is – ezért hát az ArtMoon kérlelhetetlen hozzáállása.
Minőségi & személyes
Egy egyedi és tartós kézműves bútor önmagában is hatalmas értékkel bír, de a pécsi manufaktúra túlmegy ezen is: garanciát vállal a termékeire, sőt az elkészítés során nem használ káros anyagokat. Közben Zsuzsa folyamatosan mozog a dizájn világában, tanul, tartja a lépést az új tendenciákkal, ismerkedik az előremutató, bátor tervezői világokkal, például holland és olasz dizájnerek munkáival.
De saját kútfőből is megold számos helyzetet. Például nincs hulladék; lévén a dió roppant drága anyag, őrültség lenne nem kezdeni valamit a gyártás után visszamaradt fával. Kezdenek is, egyrészt kisebb tárgyakat (vágódeszkát, dobozt, sőt makettet) készítenek belőle, másrészt kísérleteznek, újabb és újabb eljárásokat fejlesztenek ki.
Ha egyedi bútor terveztetésére adnánk a fejünket, tanácsot adnak, a tervezők pedig mindennel ellátnak bennünket a kezdeti vázlatjavaslatoktól a teljes CAD rajzokig és modellezésig. Dolgoznak továbbá különböző nemesfémekkel – cink, réz, ón, bronz, aranyozó fém – is, és a segítségükkel különböző hatásokat érnek el a patináció révén. De nagy tapasztalattal rendelkeznek a kővel, az üveggel és a bőrrel való munkával is.
Bár Zsuzsa és az ArtMoon lendületét nehéz egy online felületet visszaadni, ellenben a 3D-s virtuális sétát tehetünk a bemutatóteremben, ahol körbejárhatjuk a gondosan elrendezett, gyönyörű és inspiráló darabokat. Megéri többször visszatérni, mert a töretlen feljlődést látva biztosak vagyunk abban, hogy lesznek újdonságok és meglepetések a következő hónapokban.
(Fotók: ArtMoon)
artmoon | bútor | diófa | bútortervezés
Jön az a különleges fesztivál, amelyen minden ízében megélheted a Márton-napi hagyományokat
Megfogni a jövő építőit – Bálint Attila-interjú
Az ősz önmagában is tud szép lenni, de a Roadster aktuális számával még szebbé és izgalmasabbá tehetjük. Mit találunk benne? Ellátogatunk Jerevánba, és megmutatjuk, mit érdemes csinálni Örményország fővárosában, és megnézzük közelről Athén jelenleg legizgalmasabb kerületét, Keramiekoszt. Találkozunk a világhírű képzőművésszel, Julie Mehretuval, kifaggatjuk, mit csinál Szabados Ági Debrecenben, megkóstoljuk, mit főzött ki az Arany Kaviár új séfje, motorozunk Erdélyben, jachtozunk az Adrián és egyéb hedonista kalandokban is részt veszünk, de nem soroljuk fel mindet. Ezen kívül elbeszélgetünk a bájos izraeli ékszertervezővel, Tal Adarral, találkozunk Zwack Sándorral, bejárjuk a Sauska tokaji főhadiszállását, és elbeszélgetünk napjaink egyik legnevesebb európai portréfotósával, Rob Hornstrával. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat és a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!
