Valaha Nagy-Britannia legrondább épületének titulálták, mára műemléki védettséget élvez, és a városlakók egyik top találkozóhelye a londoni Southbank Centre.
Furcsán alakult a Temze partján épült brutalista művészeti komplexum első fél évszázada. 1976-ban adták át a Royal Festival Hall kiegészítéseként, hogy aztán évtizedekre elég muníciót biztosítson a brutalizmus gyűlölőinek. Texturált betonfalai, labirintusszerű járatai és komor, szögletes sziluettje miatt egy 1967-es szavazáson Nagy-Britannia legcsúnyább épületének választották – kilenc évvel azelőtt, hogy egyáltalán elkészült volna!
1988-ban Károly herceg egy atomerőműhöz hasonlította.
Ez volt az épület, amit a nagyközönség és a kritikai egybehangzóan utált. Ehhez képest ma kézműves tacót majszoló hipszterek, deszkások és koncertekre igyekvő értelmiségieket látunk a szürke falak között – foglalja össze a Bloomberg. De hogyan változott meg az épület megítélése?
A központ – ami egy nagyobb komplexum része a Nemzeti Színházzal és a BFI Southbank mozival együtt – az idén februári alapos felújítás során kapott történelmi műemléki státuszt; jó néhány konzervatívabb kritikus bírálta a döntést, de a közönség lábbal szavazott: a Southbank az utóbbi évtizedben London egyik legnépszerűbb közterévé vált, ahol az emberek akkor is szívesen időznek, ha eszük ágában sincs bemenni egy kiállításra.
Nem az építészeti stílust kedvelték meg hirtelen, a kulcs a térhasználat. Az emberek nem a bátor építészetet gyűlölik, hanem a kietlen, embertelen tereket, márpedig az élet szép lassan beköltözött az épületbe.
A hetvenes években még egy labirintusszerű, félelmetes betondzsungel volt a komplexum, amit a hajléktalanok nyomán „kartonvárosnak” hívtak.
A változást nem a várostervezők, hanem a gördeszkások indították el.
A deszkások 1973-tól szépen belakták a betonépületet, majd egy évtizedre rá megjelentek a könyvárusok, azután, a kétezres években a street food bódék és az IPA-t csapoló teraszok.
Már az ezredfordulóra is nagyot változott az összkép, de az átalakulás folytatódott: 2011-ben megnyitott a tetőkert, 2018-ban finomabb felújítások történtek, például sárga korlátokkal tették barátságosabbá a lépcsőket, illetve a citromsárga külső lépcső szoborszerű látvánnyal gazdagította az épületet.
Az egykor a londoni önkormányzat (LLC) fiatal építészei által, Norman Engleback vezetésével tervezett Southbank Centre ma már nem egy elszigetelt kulturális erőd, hanem egy élő, lélegző városi tér. A titka egyszerű: ha a zord falak köré fákat ültetünk, kávézókat és éttermeket nyitunk és hagyjuk, hogy a városlakók belakják, a legvadabb brutalista monstrum is olyan kényelmessé válhat, akár egy régi, kedvenc pulóver.
(Forrás: Bloomberg City Lab, fotó: GettyImages)
london | Anglia | brutalizmus | south bank center | műemlékvédelem | beton
Liverpool után az otthonodban találkozhat a csúcsteljesítmény és a prémium életmód
A Leica-kamerás csúcstelefon, ami az utazók legújabb kedvence lesz
A frissen őrölt kávé nem csak a ráérős reggelek kiváltsága
Erdőterápia a zuhany alatt, avagy ilyen a stílusos lelassulás a Balatonnál
Hurrikánbiztos acélfátyol borítja Miami új landmark épületét
Haalandék itt készültek fel a foci-vb nagy menetelésére
Nyár, jó energiák, napfény és csillogás: a Roadster magazin legújabb száma nem kevesebbet ígér, mint hogy még magasabbra emeli ezt az önmagában is nagyszerű évszakot. A nyári lapszámunkban találkozunk a világhírű séffel, Nobu Macuhiszával, aki Robert De Niróval közösen több, mint hatvan hotel és étterem tulajdonosa. Beszélgetünk Makó Szilveszterrel, a hollywoodi sztárok sorával dolgozó fotóssal, és Szu Fudzsimoto japán építésszel is, aki korunk egyik legizgalmasabb alkotója. Elutazunk Marrákesbe, végigjárjuk a portugál El Caminót, és Erdélyben egy igazi tündérmesébe csöppenünk. A milánói dizájnhéten megcsodáljuk az új Hyundai-t, Koppenhágában megnézzük, milyen a pub, amit egy magyar vezet, és találkozunk a vicenzai mesterszabóval, Massimo Pasinatóval is.
Különleges csomagajánlatok itt!