Ismerkedjünk meg Avignonnal, mert nagyon szerethető hely!
Avignon izgalmas része (elnézést Avignon nem izgalmas részein élőktől) az egykori városfalon belül helyezkedik el. Ez a középkori várfal ma is két részre osztja a város lakóit. Egy olyan fiatal hölgy kísért végig Avignonban, aki a városfalon belül lakik, mindent a falon belül intéz, nem is megy ki onnan, mert az túl modern, unalmas, egyszerű. Az egykori történelmi óváros labirintusszerű girbe-gurba utcácskákból áll, amelyek néha apró, megkapó hangulatú terekben futnak össze. Az utcákban rengeteg a kávézó, a bisztró, az étterem, a galéria, a könyvesbolt, a tereken rendszerint van egy hatalmas lombkoronájú fa, és egy kávézó, amely a tér harmadát telerakja székekkel. Az asztaloknál helyiek és turisták ülnek, közöttük garçonok cikáznak, és hangosan zajlik a közélet. Avignon a falon belül egy nagyon határozottan kellemes és élhető városka benyomását kelti.
Avignonban a Pápák palotája annyira kihagyhatatlan, mint nálunk a Budai vár, interaktív audiotúrán érdemes végigmenni rajta. Mivel Avignon az Edinburgh Fringe mellett a világ első (vagy második) legfontosabb outdoor színházi fesztiváljának ad otthont, a palota belső udvarán felépített hatalmas színpad nyaranta egész Franciaország legfontosabb szabadtéri színpadává válik. És hogy miért is hívják Pápák palotájának? 1309 és 1377 között Róma helyett Avignon volt a pápaság székhelye, és már ebből is sejthető, hogy a város sok szállal kötődik Itáliához, pontosabban különböző királyságokhoz.
Akkoriban szicíliai, később nápolyi adminisztrációhoz is tartozott, mígnem aztán az egyik nápolyi királynő eladta a várost egy pápának.
Úgy fest, akkoriban csak úgy adták-vették a városokat.
A másik ikonikus látnivaló a Saint-Bénezet híd, amit a köznyelv egyszerűen az avignoni hídként ismer. A világhírű népdalban is megénekelt építmény valójában egy fél híd, ugyanis annyiszor vitte el a megáradt Rhone folyó, hogy 1668-ban úgy döntöttek, nem építik újra.
Dizájnfanatikusok számára kihagyhatatlan a Le Nid az óvárosban (hol máshol, mi sem mentünk ki a falon túlra). A legtrendibb, ökotudatos francia dizájn- és divatbrandek gyűjtőhelye, ahol a porcelánleopárdoktól kezdve a posztereken, szőnyegeken, ingeken, vázákon át a kanapékig mindent meg lehet találni. Cindy Chastagnet tulajdonos kérdésünkre elmondta, hogy a Nid szeretne igazi közösségformáló erővé válni, ennek két első lépése, hogy jógaórák és workshopok is vannak a boltban, illetve a jövőbeli tervek közé tartozik, hogy egy-egy hónapra meghívják egy-egy ország legizgalmasabb dizájnereit (pontosabban a termékeiket), hogy bemutatkozhassanak az avignoniak előtt. A bolthoz tartozik egy remek újhullámos kávézó, kifejezetten felüdülés a francia átlaghoz képest.
A városban legalább féltucat erős múzeum látható, nekünk a Collection Lambert tűnt kiemelkedőnek, amelyet a helyi Ludwignak neveznénk. Nagyon kortárs, nagyon posztmodern, amolyan tegyünk világító neonbetűket egy 17. századi barokk épület falaira hangulatot hozó intézmény. Lambert legfontosabb műveit párizsi galériájában állítják ki, de azért az avignoni egység sem szégyenkezhet. Nekünk magasan a legerősebb egy hatalmas Basquiat-mű volt, az Asbestos (több ilyen című alkotása is van, én erre gondolok). Először láttam élőben Basquiat-t, és teljesen más, mintha egy katalógusban találkoztam volna vele. Ez a festmény, amikor ott áll előtte az ember, valósággal megmozdul, él, dübörög. Már csak ezért az egy műért érdemes volt belépőt váltani.
A La Mirande hotel étterme éppen tavasszal kapott egy Michelin-csillagot, és miután kipróbáltuk, nyugodt szívvel állíthatjuk, hogy megérdemelték. A séfük, Florent Pietravalle a Roadsternek elmondta, hogy környékbeli alapanyagokra igyekszik építeni a menüjét, amiben a málnától, céklától az oliváig minden megtalálható, szóval amolyan
moderncsavaros, zöldségnehéz provence-i kulináris túrának is beillik az ételsor.
A hely színvonaláról annyit, hogy látogatásunk után egy nappal Barack Obama és családja vacsorázott ott, igaz, a mi kedvünkért nem zárták le az egész éttermet és a fél utcát.
Tavasztól őszig csak a belső kerthelyiségben érdemes leülni, ahonnan rálátni a pápák palotájának hatalmas kőtornyaira. Vacsora után ajánlott még egy koktél a hotel biedermeier szalonjában, elvégre nem mindennap kortyolgathat el az ember egy rozswhiskys Old Fashioned-t egy 17. században épült maison faberakásos mennyezete alatt.
Szállásként a remek lokációval rendelkező Hotel de l’Horloge-ot ajánlanánk, a Pápák palotája ötperces sétára fekszik, a híd szintén a belváros pedig, nos, a hotel ajtaján kilépve az ember a belvárosban van. Ha a La Mirande-féle magas konyha nem a kedvencünk, ajánljuk még a szintén a Pápák palotája mellett található, bisztrókonyhát vivő Carré du Palais-t, amelynek pincéjében található a Rhone borvidék génbankja, az az egy hatalmas földalatti helyiség, ahol legalább 700-féle helyi bort tartanak. Bor iránt fogékonyaknak kötelező.
A város lelkébe tökéletes bepillantást nyerhetünk a helyi nagycsarnokban, a Les Halles-ban. A negyven standdal rendelkező piactéren a zöldségtől a kagylón át mindent meg lehet kapni, érdemes belekóstolni a helyi jellegzetésségnek számító pékárukba, tapenade-okba. Akad egy borbolt is, ahol egy olyan eladóba futottunk bele, aki másfél évet töltött egy szekszárdi borászatnál. Félve kérdeztük, hogy a Rhone borvidék szívéből érkezve milyennek látta a magyar borokat, de nagyon elismerően nyilatkozott róluk.
A Halles egyébként nemcsak piac, mert négy-öt kávézó és pár kis bisztró is működik benne, tele mackófelsős meg feltűrt ingujjas helyiekkel, akik ott isszák meg a reggeli noisette-et, közben lottót töltenek ki, újságot olvasnak, meg váltanak pár szót a baristával.
Nagyon élő, nagyon polgári/munkásosztályos élmény, imádnivaló hely, tele élettel.
Avignon a történelmi emlékei miatt lehetne egy olyan város, ami csak a múltjából él. Lehetne csendesen pátoszos, magasztos és kissé fennhéjázó. De nem az. Avignon egy csupaszív, élettel teli hely, a múltja mellett a jelene is nagyon színes, és a két idősík nagyon megkapóan működik együtt.
(Fotók: Avignon Tourisme. A cikk elkészítéséért köszönet Vecseri Vandának és Sylvie Jolynak.)
collection lambert | barack obama | la mirande | pápa | híd | basquiat
Egy jó tervhez is kellhet több perspektíva
–
Sulciová Silvia interjú
Skót nyár a ködös budapesti belvárosban – Ilyen a 2023-as év whiskyje
Megérkezett a tél, már ki lehet csomagolni a Roadster legújabb, sorrendben 18. lapszámát. Mit találunk benne? A Costa Smeralda fedélzetén kipróbáljuk, milyen az élet egy tengerjárón Barcelona és Nápoly között. Ellátogatunk a luxusipar nagyágyúival dolgozó Edinas Paper kőbányai műhelyébe, megmutatjuk, milyen finomságokkal lehet átvészelni a hideg hónapokat, és megismerkedünk a római Palazzo Talìával is, amelyet az olasz rendezőzseni, Luca Guadagnino álmodott meg. Aktuális számunkban is rengeteg izgalmas helyszín bukkan fel: ilyen a kanadai Yukon vidék, az Amalfi-part, a Côte d’Azur-on kipróbáltuk, milyen az új Audi S5. Északabbra is elkalandoztunk: a lapszám talán legszimpatikusabb szereplője az a négy norvég fiatal, akik egy elhagyatott halfeldolgozó üzemet alakították át a skandináv ország és talán Európa legcoolabb pontjává. Ezen kívül bemutatunk öt divatbrandet, akiket érdemes követni, megvizsgáljuk, milyen volt az elmúlt száz évben a lejtők divatja és még ezen kívül is rengeteg izgalmas témánk van, de itt megállunk.
Megnézem, mert érdekel!
