Close
Az igazi Bécs, amit csak a bécsiek ismernek

Az igazi Bécs, amit csak a bécsiek ismernek

Piac, állatsimogató, megálló-sétálóutca kombó, echte bécsi kávézók – a bécsiek tudják igazán, hogy a turisták kötelező körein túl mit érdemes még meglátogatni a városban. Itt egy hasznos gyűjtés a legérdekesebb, nem közismert helyekről.

Alig van valaki, aki ne ismerné a Naschmarkt nevét, mert a világ szinte minden fűszerét és gyümölcskínálatának legalább felét pulton tartó, nemrégiben teljesen átépített piacot övező figyelem most már akkora, hogy hétvégén lehetetlen bevásárolni a sok turistától, így – annak ellenére, hogy itt lehet kapni a világ feltehetően legízletesebb mazsoláját a távoli Buharából, valamint néha rá lehet bukkanni a Bauermarkton Fleischstrudelre is – sokan a kisebb piacok felé kanyarodnak.

Nem szép, de nagyon jó zöldségek piaca

Szombat délelőtt, akár esik, akár fúj, az osztrák őstermelők birtokba veszik a Schwedenplatztól gyalog alig tíz percre eső Karmelitermarktot. Mindössze két sarokra van a Collegium Hungaricumtól (amelyről egyébként az a pletyka terjed, hogy az előtte magasodó Raiffeisen-székházat azért építette akkorára és olyanra a bank vezérigazgatója, hogy eltakarja a [bel]város “szeme” elől a Rajk László tervezte épületet), magyar szót mégis ritkán hallani arra. A Karmelitermarkt kínálata ékes bizonyítéka annak, hogy a zöldség minősége nem optikai/esztétikai kategória, ugyanis az ott kapható termények jelentős része (répák és társaik) ronda, nem utolsósorban azért, mert természetesen módon kerültek a földbe, majd onnét ki, ennek okán többet is kérnek érte a szokottnál, amit viszont mindenképpen érdemes megfizetni.

A standok közt sétálva lehet, sőt, szabad is kóstolni a kitett finomságokból a füstölt haltól a különböző sajtokig (melyekből csak akkor érdemes kóstolót kérni, ha az ember már túljutott a pálpusztai okozta első rémületén). A piac kínálatán alig látszik meg, hogy a zsidónegyed kellős közepén helyezkedik el, éppen úgy lehet kóser húst kapni, mint nem kóser levestyúkot vagy sertéskarajt, sőt házi készítésű májgombócot (Leberknödel), amely gyakran felülmúlja a legjobb magyar éttermek kínálatát. Egy osztrák májgombóc gyerekökölnyi méretű, a főzéstől még jobban megduzzad, és ember legyen a talpán, aki kettőt meg tud enni belőle.

Bécs Normafája

Van egy busz, a 38-as, amely hétvégén olyan szinten van tömve, mint a budapesti 7-es busz hétfő reggelente. A bécsiek, amikor ki akarnak mozdulni otthonról (mert mindig ki akarnak mozdulni, ez nem vitás, egy helyi mondás szerint “rossz idő nincs, csak nem megfelelő ruházat”), ráadásul családostul, és anélkül, hogy kocsiba ülnének, az Am Himmelre mennek, amely Bécs egyik legszebb és leggusztusosabb, valóban minden igényt kielégítő kirándulóhelye: mivel a Bécsi-erdő közepén vagyunk, éppúgy lehet futni és túrázni, mint biciklizni.

A kisgyerekes családok a közeli Landgut Wien Cobenzlben tölthetnek el izgalmas órákat. Az állatsimogatóban főleg háziállatok vannak, a gyerekek őrült módon élvezik, alig lehet kiráncigálni őket, noha a szülők már mennének az Am Himmel tetején fekvő, Oktogon nevű étterembe, ahol kiváló ételeket szolgálnak fel – vagy éppen a környékén rendeznek éppen aktuális fesztivált. Ünneplik többek között a méheket, a bort és a sütőtököt, amely alkalmakkor a kis dombocskát jelentős mennyiségű sátor és mozgó kifőzde foglalja el.

Nyári hétvégéken koncertekre lehet járni az Oktogon közelében található amfiteátrumba, amelyet negyven életfa vesz körül (Lebensbaumkreis), december elején kapcsol be az adventi vásár, de ha éppen nincsen fesztivál, akkor az étterem oldalában lévő nagyszerű játszótéren lehet szabadon engedni a gyerekeket, és a környék nagyobb pincészeteiben bort kóstolni, vagy a kilátásban gyönyörködni, mert már eleve az megéri a kirándulást akár busszal, akár kocsival.

Egy másik Bécs

Ha pedig elég lesz a csendből meg a természetből, akkor irány a városnak azon tere, amelyre helybélin kívül más be nem teszi a lábát. A Reumannplatz jelentős tömegközlekedési csomópont, ezzel összhangban a tér kialakítása is alapvetően a közlekedési célokat szolgálja – egy kisebb, napsütéses időben igencsak zsúfolt parkba integrálva, amely nyáron kifejezetten érdekes, különös tekintettel a kéretlen prédikátorokra és a népszerű, vak kintornásra, és amennyiben belevetjük magunkat a park viszonylagos nyugalmából az egymást keresztező villamossínek miatt egyetlen, gigantikus megállóvá-sétálóutcává összeolvadt Reumannplatzba, akár azt is hihetnénk, egy párhuzamos Bécsbe csöppentünk.

Az Innenstadttal ellentétben csak elvétve látni kosztümös lányokat és öltönyös férfiakat, ellenben mindenki más jelen van a török kebabostól a szír pékig, a kínai levesestől az észak-afrikai telefonkártya-árusig. Itt ütközik ki a legjobban a főváros sokszínűsége és multikulturális mivolta, ám a jól nevelt és tüchtig Bécs csak nyomokban fedezhető fel. A DM-ben nem bazsalyognak, a hentesnél reccsenve csattan a bárd, alig van előrecsomagolt hús, a Billában nem engedik előre a sietni vágyókat, a pékségben az kap először császárzsemlét, aki elcsípi a kiszolgáló tekintetét – viszont mindenütt lehet kártyával fizetni, és aki nem beszél németül, az sem érezheti magát elveszve, mert többen (és gyakran jobban) beszélnek errefelé angolul, mint németül.

Eshet az eső is, meg fújhat a szél is, ami ott különösen gyakori, erre pedig a legjobb megoldás egy kávé. “Az élet túl rövid ahhoz, hogy rossz kávét igyunk” – hirdetik Oscar Wilde-ot parafrazeálva (“Az élet túl tövid ahhoz, hogy megtanuljunk németül”) a negyedik kerületben, a Wiedner Haupstrassén a Schönbergers nevű kis kávézóban a különböző főzött kávék mellett (melyek közül az egészen különleges, Verlängerter Brauner nevű hosszú kávét érdemes megkóstolni még a cortadón és a Kleiner Brauneren kívül), számtalan őrölt, kimért és előre csomagolt kávét lehet venni, annyi kiegészítőt, mint egy jobb vidéki autósboltban egy tízéves VW Golfhoz, valamint apróbb süteményeket és olasz üdítőket. Ha valakinek ez még mindig kevés lenne, akkor a kávé elfogyasztása után (vagy akár előtte is, mert itt senki sem szól egy szót sem, ha máshonnét hozott édességet, gyümölcsöt fogyasztunk) át lehet ballagni az utca túloldalára, az Allergiker Caféba, amely, mint neve is mutatja, mindenféle mentes-süteményeket készít (akár megrendelésre is), meglepően finoman.

Ez a két kávézó azért is kézreálló, mert egy sarokra vannak csupán az U1 Taubstumengasse nevű megállójától, vagy akinek villamosra van érthető módon gusztusa, az a kávézók előtt szállhat fel a Karlsplatz felé tartó járatok bármelyikére, hogy aztán a helyszínre érvén elmerüljön abban a kavargó, zsibongó, nyelvektől ékes, käsekrainertől illatos, kávétól szagos, villamostól hangos belvárosi estébe, amelynek többek közt azért sem érdemes ellenállni, mert nem nagyon lehet.

Close