Amikor meglátunk az utcán egy Bentleyt, kicsit olyan, mintha egy régi nagy szerelmet élnénk újra. A figyelmünk vitorlájából egyből kifogja a szelet, összeszorul a torkunk, elkezdünk vágyakozni, csodálva nézzük azt a stílust, eleganciát, minőséget, amit képvisel. A történet 1919-ben indult egyetlen világos céllal: a Bentley a kategória legjobbja, egy jó és gyors autó akart lenni. Sikerült.
W. O. Bentley kilencévesen vette meg azt a használt biciklit, amit aztán darabjaira szedve felfedezte, hogyan is működik. A valódi szenvedélyt mégis a vonatok jelentették számára – 16 éves korában otthagyta az iskolát, és inkább elment tanoncnak a Great Northern Railwayhez. Öt évvel később, amikor a gyakorlati ideje lejárt, érdeklődése már a sínekről az aszfaltra terelődött. Egy Quadrant motorbiciklivel kezdett versenyezni, több aranyérmet is bezsebelve, közben pedig egyre inkább beleásta magát a motorok műszaki hátterébe, és teljesítményének finomításába.
1912-ben egyik bátyjával közösen céget alapítottak, és Doriot, Flandrin & Parant (DFP) márkájú, francia autókat kezdtek forgalmazni. Innen már csak néhány lépés hiányzott a világhírhez: W.O. Bentley a DFP-nél botlott bele egy alumínium papírnehezékbe, melynek könnyedsége azonnal beindította fejében a fogaskerekeket. Kísérletekbe fogott, hogy kiderítse, hogyan lehetne helyettesíteni ezzel az anyaggal az acél- vagy öntöttvas dugattyúkat anélkül, hogy az megolvadna. A kísérleteit hamarosan siker koronázta: az új dugattyúkat a DFP autókban tesztelte élesben először, és rögtön győzelmet is hoztak Brooklandsben.
A második világháború aztán hamarosan közbeszólt. Bentley a Királyi Haditengerészeti Repülőszolgálat kapitányaként a háború alatt felfedezését a levegőben is tesztelhette: az alumíniumdugattyúkat a vadászrepülőgépek motorjaiban alkalmazta, melyek sokkal erősebbnek és megbízhatóbbaknak bizonyultak a korábbi verzióknál. Így született meg az első Bentley forgódugattyús motor, a BR.1, ami a Sopwith Camelt a háború legsikeresebb brit vadászrepülőgépévé tette.
A háború után W.O-t a Brit Birodalom Rendjével tüntették ki, találmányáért pedig a Feltalálók Díjazásáért felelős Bizottság nyolcezer fonttal jutalmazta, ami egyben a lehetőséget is jelentette, hogy valóra váltsa régóta dédelgetett álmát, és megalapítsa a Bentley autógyárat.
Az első Bentley járgány már a vállalat alapításának évében, 1919-ben kigurult a londoni New Street Mewsra, és ezzel megszületett a legenda.
Innentől nem volt megállás: a folyamatos fejlesztéseknek és az egyre jobb motoroknak köszönhetően a Bentley már az 1920-as években öt Le Mans győzelemmel büszkélkedhetett, ráadásul hármat egyetlen versenyző, Woolf Bernato, azaz "Bentley Boy" zsebelt be.
Pedig a versenypályák először nem szerepeltek W.O. Bentley tervében: a Bentleyk elsősorban az útra születtek, így amikor a 24 órás Le Mans versennyel akarták összehozni a márkát, az alapító csak annyit mondott:
"szerintem ez az egész őrültség... Az autók nem úgy lettek tervezve, hogy bírják a huszonnégy órán át tartó erőfeszítést".
Frank Clement és John Duff negyedik helyezése azonban az 1923-as versenyen, és a leggyorsabb futamidő felállítása egy Bentley 3 literessel W.O. Bentleyt is meggyőzte, és innentől már semmi nem állhatott a versenyzés útjába. Hamarosan a Bentleyk uralták a futamot, öt győzelmet aratva a következő hét évben, és egy újabb diadalt jóval később, 2003-ban.
Walter Owen Bentley utolsó kreációja a legendás Bentley 8 literes volt, melyet azóta is mestermunkaként tartanak számon, és amelyből egyébként a New York-i tőzsde összeomlása miatt összesen száz példány született.
"Soha életemben nem találkoztam még olyan motorral, melynél egy ilyen csodálatos teljesítmény ilyen diszkrét csenddel párosul" – mondta róla W. Gordon Aston.
W.O. Bentley alapelvei halála után is meghatározták a vállalat működését. A Bentley autók rendkívüli sikerét azonban nem csak a vállalat alapítójának, és a gyár dolgozóinak köszönheti: az évtizedek során a híres Bentley-sofőrök is segítették a márka egyre magasabbra jutását az 1920-as évektől.
A vezetés és kihívások iránti szenvedélytől fűtött Bentley Srácok első generációját olyan versenyzők, kalandorok és aranyifjúk alkották, akik az 1920-as, 1930-as években szereztek hírnevet, és később a Bentley-sofőrök és -rajongók teljes generációját inspirálták. W.O. Bentley így nyilatkozott a vonzeröjükről:
"Az emberek szerették azt gondolni róluk, hogy drága Mayfair lakásokban laknak, pezsgőt isznak éjszakai klubokban, tőzsdéznek, és hétvégenként vadul köröznek a versenypálya körül. Sokuk esetében ez valóban nem is volt annyira pontatlan elképzelés."
És ugyan a tempót a Bentley Srácok diktálták, a Bentley Lányok sem elégedtek meg a hátsó üléssel. Mary Petre Bruce, Dorothy Paget és Diana Barnato utánozhatatlan Bentley stílusa mind kiemelkedő szerepet játszottak a Bentley-legenda megalkotásában.
Ez is érdekelhet:
(Fotók: Bentley)
le mans-i 24 órás | kocsi | sportautó | autó | nagy sztori | verseny
Merész kampánnyal robban be a Reebok új kollekciója
A modern luxus nyomában a Range Roverrel

Hawaiitól Tanzániáig, az egyik legjobb magyar sommeliertől a belga csúcsdizájnerig, az új Rolls-Royce-tól Horvátország titkos gyöngyszemeiig, a Roadster magazin új lapszáma ismét a világ izgalmas, kreatív és hedonistán lüktető ŕétegeibe viszi el olvasóit. Elmegyünk a bécsi három Michelin-csillagos Amadorba, ahol találkozunk Bencze Ádám sommeiler-vel, beszélgetünk Havancsák Terézzel, aki a közelmúltban kezdett el dolgozni az amerikai outerwear brand AETHERnél, Portugáliában kipróbáljuk, milyen a tengerparton száguldozni az új Ferrarival – egész kellemes –, a kortárs irodalom kedvelőinek pedig egy olyan Roadsternek írt Parti Nagy Lajos írással jelentkezünk, ami szerintünk a legjobbjai közé tartozik. Az aktuális számban lesz egy 20 oldalas mellékletünk is, amelynek főszereplője a még mindig rengeteg újdonságot rejtő Horvátország. Ezen kívül is sok színes történetünk van még, úgyhogy ezúttal is érdemes elmerülni a Roadster gazdag és kalandokkal teli világában!
Megnézem, mert érdekel!