Close
Milyen közel van az a világ, amelyben kamera figyeli minden lépésünket?

Milyen közel van az a világ, amelyben kamera figyeli minden lépésünket?

Ha valóban 45 milliárd kamera fog működni a földön a következő néhány évben, akkor itt volna az ideje kitalálni, hogy mit érdemes figyelnünk azokon keresztül.

Miután az amerikai telekommunikációs óriásnál, az AT&T-nél a harmincas években kifejlesztették, rögtön jól el is dugták a fiók mélyére az üzenetrögzítő készüléket. Ez az eszköz, kedves fiatalok, egy különleges magnó (vagyis szalagos hangrögzítő-lejátszó), amit a vezetékes telefonra (vagyis egy falhoz rögzített, fényképezőgép nélküli telefonra) lehetett rádugni, hogy ha nincs otthon az ember, üzenetet tudjon hagyni a hívó fél. De ezt csak sokkal később tudta meg a világ, merthogy, miután elkészült az üzenetrögzítő, el kellett, hogy legyen dugva. Az amerikai óriástelkónál féltek, hogy a kedves emberek kevesebbet fognak telefonálni, ha kiderül számukra, hogy a beszélgetéseik rögzíthetőek. Nem ez volt az első eset, hogy a marketing osztály egy árnyalattal óvatosabb volt a kelleténél.

Mára azt is sikerült megszoknunk, hogy sok mindenről videófelvétel készül, és lassan azzal is megbarátkozunk, hogy mindenről fog. A banki ügyintézőket, vendéglátósokat hosszú ideje figyelik kamerák munka közben, mi, nembankosok, nemvendéglátósok talán meg sem lepődünk rajta, hogy meg sem lepődünk rajta.

Arról bezzeg társadalmi vita alakul ki, hogy jó-e, hogy a rendőrök testkamerákkal dolgoznak, vagy hogy a focistákat már nem csak három, illetve négy hülye, hanem kilenc hülye figyeli, egy részük egy sötét szobában, monitorok előtt, pont mint mi, nembírók.

Merthogy még a rendőröknél sem egyértelmű, hogy mire lesz jó ez a rengeteg kamera. A briteknél például a tesztüzem alatt arra jutottak, hogy a ruhán viselt objektívtől több lesz a hivatalos személy elleni erőszak. Nem, nem lopják le róluk a GoPrókat, egyszerűen bátrabban jelentik az ilyen eseteket yardék, ha van róla felvételük.

Eggyel odébb, az amerikai főváros egyébként jól képzett kékeinél pedig úgy tűnik, semmilyen hatása nincs a testen viselt kameráknak, bár kicsit délebbre, Georgiában szerencsére két idióta rendőrt sikerült kivonni a forgalomból, miután felvétel bizonyítja, hogy pénzfeldobással próbáltak dönteni egy kedves állampolgár sorsáról, már ami az őrizetbe vételét illeti. Úgy tűnik, hogy mindenféle állandó megfigyelést meg lehet szokni egy idő után.

Sok?

Paul Denino, aki Ice Poseidon néven tekinthető meg a Youtube-on, önmagából csinált megfigyeltet, amikor úgy döntött, hogy a youtuberek egyszerű, kényelmes tartalomelőállítási módszere (ülök a számítógépem előtt, beszélek, mások nézik, jön a pénz) helyett élőben és folyamatosan közvetíti, amit csinál. A New Yorker portréja szerint volt olyan hónap, amikor minden egyes nap swattolták, vagyis ráküldtek egy adag rohamrendőrt, arra hivatkozva, hogy rosszban sántikál.

Amit Paul nagyon él, abban mi is nagyon élünk – a nap bármelyik tetszőleges pillanatában objektívek sora néz ránk üresnek remélt szemmel, kicsit tartunk tőlük, ezért leragasztjuk a laptop webkameráját, mint Mark Zuckerberg, kicsit nem, ezért a telefon szelfi kameráját meg nem. Nem tudjuk, hogy mi legyen ezzel az egésszel. És pláne nem tudnánk, ha a főnökünk egy nap azt mondaná, hogy le a ragacsot a webkameráról, mostantól a kis zöld fény is égni fog tíztől hatig, mert miért ne égne, a felhőben elfér a sok avi, meg ugye végső soron mi rejtegetnivalónk van.

Idegből hazavezetünk a fedélzeti kamerás családi egyterűnkkel, idegből megvacsorázunk, majd még mindig idegből rendelünk pár kamerát otthonra, akkor már azért a takarítónőnek és a bébiszitternek is illene a körmére nézni. Mindenki a zsebében hordja az 1984-ét.

Kevés?

2006 nyara van, panel, illetve csúsztatott zsalu, dögmeleg, én mégis műszálas felsőben ülök a tévé előtt, természetesen nem büdösen. Feszít rajtam a francia mez, illetve én feszítek benne, aztán valami nagyon furcsa történik. Még nincs videóbíró, és a világbajnoki döntő hosszabbításában leküldik a pályáról az akkor még nem öltönyben a pálya szélén ácsorgó, hanem a pálya közepén a játékot szervező Zinedine Zidane-t, mert mellkason fejelte Marco Materazzit. Hónapokig ment a találgatás, szájról olvasó szakemberek próbálták kideríteni, hogy az olasz mit is mondhatott a szórakoztatóan kopaszodó franciának, amiért ezt kapta, míg be nem vallotta, hogy lekurvázta Zidane nővérét.

És persze az önbíráskodást egy bíró sem engedi szívesen, mégiscsak a munkáját veszik el, Zidane sehogyse úszta volna meg a pirosat, de ha a videóbíró mellett lennének esetleg hangbírók is, máris felmerülne a kérdés, hogy Marco és Zizou nem együtt mentek-e volna zuhanyozni.

Persze, furán hangzik, hogy hangbíró. Pont annyira, amennyire furán néztek a holland szurkolók négy éve, amikor az ő elsőosztályukban elkezdtek kísérletezni a videóbíróskodással. Aztán egyszercsak ez lett a normális.

Ki kezdte?

Az egynél több kisgyerekkel küzdő szülők egyik legnagyobb dilemmája lehet, amikor igazságot kell tenni az ellenkező állításokat visító kiskorúak közt, mégsem látom magam előtt, ahogy majdani többgyerekes édesapaként GoPrókat szigszalagozok a kölykök felére.

Nem az emberi méltóság védelme, dehogy, csak fogalmam nem lenne, hogy meddig kell visszatekernem a felvételt, amikor érkeznek a panaszosok. Az arab-izraeli szalagot vajon meddig kell hátracsévélni, hogy kiderüljön, kinek van igaza?

Ez a rengeteg videó, amit gyártunk, arra mindenképp jó, hogy elhiggyük, hogy képesek vagyunk a világot objektíven, hideg fejjel, harmadik szemszögből vizsgálni, akár utólag, akár máshonnan. A következő lépés az kéne, hogy legyen, hogy felismerjük, hogy minden felvétel pillanatfelvétel – és rájöjjünk arra, hogy mikor elég egy pillanatfelvétel ahhoz, hogy igazságot tegyünk, és mikor jobb másra hagyatkoznunk.

Pőcze Balázs az egyik legnagyobb hazai reklámügynökség, a Mito társalapítója és kreatívigazgatója. Saját elmondása szerint melegítőben járt iskolába, és füzetbe gyűjtötte a kedvenc website-jait, amelyek közül a legjobbakat ki is nyomtatta. Ezen a linken olvasható a többi cikke, amelyek szerintünk olyan jók, hogy ha még gyerek lenne, biztosan kinyomtatná őket.

Ez is érdekelhet:

Legyen tiéd a limitált szériás giftboxunk!
Mi jobb, mint egy Roadster magazin?
A válasz egyszerű: öt Roadster magazin.
Úgy döntöttünk, összerakjuk egy díszdobozba az eddigi számainkat, és ha megrendeled magadnak vagy valaki másnak ajándékba (spoiler alert: jön a karácsony!), akkor a következő, sorrendben ötödik számunkat ajándékba kapod tőlünk.
Az öt szám együtt díszdobozban most 8950 Ft.
Ha velünk tartanál ezen az utazáson, ezen a linken megrendelheted a magazint.
Close

Iratkozz fel a hírlevelünkre!

Iratkozz fel a Roadster hírlevelére, hogy mindig értesülj a legizgalmasabb hírekről, sztorikról és véleményekről az utazás, a dizájn és a gasztronómia világából!
Feliratkozom