Ugyan az indiai konyhával „nem követtük be egymást Instagramon”, de a legutóbbi ebédem után elképzelhető, hogy legközelebb már ismerősként találkozunk.
A minap Bombayben, mármint a budapesti Október 6-a utcaiban jártam. Disclaimerként annyit, hogy a távoli ország gasztronómiáját felületesen ismerem csupán, a fűszeres ízeket visszafogottan, a csípőseket egyáltalán nem kedvelem, úgyhogy volt bennem némi félsz az asztalhoz lehuppanás előtt. Hamar tova szállt minden, miután kiderült,
mennyire figyelnek a vendég ezen igényeire (is), tehát kérhettem úgy a fogásokat, hogy aztán ne kelljen tűzoltókat hívni a lángoló torkomhoz.
A Bombayt négy indiai barát hívta életre még a világjárvány előtt. A Magyarországhoz erős szálakkal kötődő társaság tagjai jó 30 éve ismerik egymást és nem az étterem az első közös szenvedélyük: annak idején ők alapították a magyarországi krikettszövetséget. A vendéglátásba azért szálltak be, hogy az üzlet több okot adhasson egymással találkozni, azaz legyen egy újabb kapcsolódási pontjuk. Nem elhanyagolható szempontként örömmel láttak volna egy olyan autentikus indiai éttermet Budapesten, ami, ha nem is a fine dining kasztjába tartozik, de prémium-közeli kategóriába lőhető be és szintet lép a közel hatvan magyarországi indiai étteremhez képest.
A kívánságlistán szerepelt még, hogy nemcsak családi vacsorára, hanem üzleti találkozókra is opció legyen (indiai ízvilágú koktélokra alapozó bárszekciókkal, sejtelmes hangulatú privát szobával),
illetve fogja a kezét a magyar vendégnek, ha az az indiai konyhával ismerkedne.
Mindehhez hozzáadták a kellemes hangulat mellett a dekoratív tálalást, valamint az elragadó enteriőrt, így meg is lett az amúgy remek lokációjú Bombay sajátos miliője. Az enteriőrt érdemes még külön kiemelni, mert a hely kialakításának háttere sokat elmond a tulajdonosok alaposságáról és hozzáállásáról. Miután megtalálták a megfelelő embert a feladatra, elvitték egy többhetes indiai körútra, hogy személyesen élje meg az ottani gasztrokultúrát, saját szemével lássa, milyenek az autentikus és modern éttermek.
Az indiai konyha köztudottan sokszínű. Jellemző rá a fűszerek bőséges és komplex használata, ételei vibrálóak, intenzívek. Nevezhetnénk megosztónak is, éppen ezért „írták bele” a Bombay alapfilozófiájába az edukációt. „Kizárólag hétköznap délben kérhető kóstolómenüket állítottunk össze azoknak, akik nem ismerik az indiai ételeket, de szeretnék kipróbálni a fogásokat. Kisebb adagokról van szó, viszont eléggé változatosak. A 4000 forint körüli thali menü a home office-ból, vagy az irodai munkából kiszakadóknak ideális választás lehet egy gyors és könnyű ebédre. Ha pedig a vendég talál rajta kedvencet, akkor utána tudni fogja, milyen típusú ételekkel folytassa a felfedezést immáron egy vacsora keretében” – mondja Manish Jain, a tulajdonosok egyike. Tőle tudom, hogy az indiaiak számára gyakorlatilag kétféle szórakozás létezik: a vacsora és a mozi (helló, Bollywood!) Ezek után kisebb meglepetésként következett csak, hogy ez a két dolog mondható a legfejlettebbnek az országban.
Annak pedig talán mindannyian örülünk, hogy az alapító társaság végül nem egy mozi nyitása mellett döntött.
Maga a klasszikusokat – dal makhni (lassan főtt fekete lencse), vagy a samosa (sült tészta) –, meghagyó étlap nemrég ment át egy alapos újrahúzáson. Bátran illethető a modern, a kortárs és a laza jelzővel, míg az ízvilágot és tradíciót tekintve egész Indiát lefedi. Néhány tétel az európai lüktetésre csatlakozik rá (értsd: picit a „nyugati” szájízre kalibrálták), illetve az autentikusságról még annyit, hogy a konyhán kizárólag indiaiak dolgoznak.
Az erre az alkalomra összeállított kóstolótálam úgymond legerősebb – nekem már a csípősség-barométeremen átbillenő – tagja a tandoori lambs chops (új-zélandi bárányborda) volt, amit vajas-zöld fűszeres pácban sütnek jó hosszú ideig a különös tandoori kemencében. A gobi manchurian (karfiol, szója szósz, kukorica liszt, csili) leginkább az eddig soha sem kóstolt textúrájú karfiolnak köszönhetően számomra teljesen új világba vezetett be, míg az előétel-kedvenc egyértelműen az olasz hatásokra építő, európaiaknak kedveskedő paneer arancini lett (paneer sajtos rizsgolyók Gouda sajttal töltve). Érkeztek még többféle chutney-k, köztük édesebb és savanykásabb, fűszeresebb variánsok, melyekről kiderült, esetükben szabad a választás, vagyis nyugodtan párosíthatóak bármelyik fogással. Minden ízlés és hangulat kérdése – nálam „nyilván” a mangós nyert.
A legikonikusabb és valamennyi étlapról a lehagyhatatlan státuszt kiérdemlő indiai fogásnak a vajas csirke számít. Modern változatban, nagyon krémesen, tejszínnel, kesudióval, grillezett formában mutatta meg magát delhi curryvel, továbbá mutatós partnereivel, basmati rizzsel, friss vágott salátával és a nekem szintén újdonságként, vékony, roppanós, vajjal rétegzett naan kenyérrel együtt. Mi tagadás, meggyőztek!
Az étlap egyediségének bizonyítékaként indiai helyhez képest rendhagyó módon lassan sült kacsacomb és a tenger legjavának képviselői is feltűnnek, és mivel az indiaiak nagyobb része egyáltalán nem eszik húst, a vegán részleg szintúgy komoly fókuszt kap. Én pedig, úgy tűnik, egy új és további felfedezésre váró irány kaptam, amit jó eséllyel gyakrabban követek majd.
(Fotók: Bodor Krisztián/Socially)
bombay | ebéd | autentikus | klasszikus | thali | modern
Otthonos minimalizmus, avagy egy stílusos családi ház Szombathelyen
5 lélegzetelállító túraútvonal Európában, amin egyszer az életben végig kell menni
Hawaiitól Tanzániáig, az egyik legjobb magyar sommeliertől a belga csúcsdizájnerig, az új Rolls-Royce-tól Horvátország titkos gyöngyszemeiig, a Roadster magazin új lapszáma ismét a világ izgalmas, kreatív és hedonistán lüktető ŕétegeibe viszi el olvasóit. Elmegyünk a bécsi három Michelin-csillagos Amadorba, ahol találkozunk Bencze Ádám sommeiler-vel, beszélgetünk Havancsák Terézzel, aki a közelmúltban kezdett el dolgozni az amerikai outerwear brand AETHERnél, Portugáliában kipróbáljuk, milyen a tengerparton száguldozni az új Ferrarival – egész kellemes –, a kortárs irodalom kedvelőinek pedig egy olyan Roadsternek írt Parti Nagy Lajos írással jelentkezünk, ami szerintünk a legjobbjai közé tartozik. Az aktuális számban lesz egy 20 oldalas mellékletünk is, amelynek főszereplője a még mindig rengeteg újdonságot rejtő Horvátország. Ezen kívül is sok színes történetünk van még, úgyhogy ezúttal is érdemes elmerülni a Roadster gazdag és kalandokkal teli világában!
Megnézem, mert érdekel!