Zajlik a techvilág legnagyobb cirkusza, már csak egy kérdés van

Amióta a szerencsejátékosok inkább Bitcoinba áramoltatják a zsetont, mint a félkarúba, Vegas januárban egyetlen dologról szól – persze az egy hét alatt futószalagon letolt Fergie-, Céline Dion-, Britney Spears-, Wiz Khalifa-, Rick Ross- és Steve Aoki-haknikon kívül: nem, nem a Cirque du Soleil-ről. Zajlik a CES, amikor a szórakoztatóelektronika győzködi a világot, hogy nem csak önmagát szórakoztatja.

A Consumer Electronics Show olyan lenne, mint bármelyik szakmai kiállítás, vagyis belterjes és unalmas, ha nem azokat a kütyüket, illetve azoknak a kütyüknek a rokonait mutogatnák ott, amelyek szép lassan megjelennek körülöttünk. Ugyan a legismertebb technológiai vállalatok saját eseményeken, az évben össze-vissza elszórva jelentik be legizgalmasabb újdonságaikat, és nem próbálnak mindenkit egyszerre túlkiabálni Vegasban, de például a Samsung és az Intel is hozott érdekes újdonságokat, meg zongorázó drónokat.

Eddig nekem még nem jutott CES-ből, csak CeBitből, ahol ugyanazt tudtam átélni, mint bármelyik lengyel Media Marktban: egy csomó nagy tévé, amelyeket tágra nyílt szemekkel vizsgálnak külföldiül beszélő emberek. Oké, több a robot és a hosztesz. Talán. Az új év elsőre szépen illeszkedett ebbe a narratívába: még kijózanodni se volt idő, amikor az LG már elkezdett dicsekedni azzal, hogy sikerült készítenie egy több mint kétméteres, 8K felbontású OLED-kijelzőt. A két métert még csak-csak értjük, de a 8K már sokunkat megakaszt. Oké, nagyon sok képpontból csinál képet. Négy 4K-nyi pontból.  Az ilyen bejelentéseknél másodlagos, hogy ez nekünk miért jó, az átlagos, százcentis tévétől hetven centire kell ülni, hogy észrevegyük a lassan már megszokott 4K és a full HD közti különbséget.

Egy ilyen bejelentés azért menő, mert sikerült, mint a Holdra lépés, vagy a Honvéd legutóbbi bajnoki címe.

Az indokolatlanul gazdagoknál persze eljött az igazság pillanata, nem azért ültetik távolabb a gyereket a tévétől, hogy ne romoljon el a szeme, hanem azért ültetik közelebb, hogy megérje kiadni azt a plusz kétszázezer forintot a nagyobb felbontású tévére. Nekünk pedig valószínűleg nem a televíziós számháborúra érdemes figyelni. Akkor mire?

Autók

Az elektromos hajtás és az autonóm működés egyszerre lettek meghatározó szereplői az autóipari fősodornak, mindkét területen repkednek és repkednek majd a bejelentések. A Lyft, a másik, nálunk meg sem jelent, így be sem tiltott Uber, vezető nélküli taxikkal kényezteti a bátrakat és lustákat – de persze ott ül egy technikus a kormánykerék mögött, hogy a váratlan helyzeteket megoldja. A statisztikák alapján semmi dolga nem lesz egy hétig, csak ülni egy 5-ös BMW-ben. Amikor egy-két-három év múlva ő már nem lesz ott, és csak haloványan emlékszik élete melójára, na akkor érdemes igazán elkezdeni spórolni az első, igazán autonóm autónkra.

A sofőrrel együtt egy idő után eltűnik majd a kormánykerék is: a Mercedes Vegasba is elvitte a Smart Vision EQ Fortwót, amit 2030-ra ígérnek, így szerencsére lesz idejük kitalálni egy kulturáltabb nevet neki.

Nekünk pedig ezek szerint nagyjából egy évtizedünk van megszokni azt a gondolatot, hogy az autónk a négyes metró egy kis szelete lesz, csak a peronon ácsorgó szekusok nélkül: a gép vezet, az alkotó szorong, aztán megnyugszik, aztán pörgeti az Instát, míg odaér valahova.

Amikor pedig lemerül a mobil, ott a műszerfalba épített Android – a Panasonic és sok másik gyártó mutogatja majd, hogy mire jutott a témában.

Asszisztensek mindenhol

Idén, ahogy tavaly is, a hangfalak nem azért érdekesek, hogy hogyan szólnak, hanem, hogy hogy hallgatnak: egyre több gyártó barkácsol testet az Amazon Alexájának és a Google Assistantjének. Nekünk, magyaroknak, az, hogy szeretnénk-e olyan eszközöket, amelyek egész nap hallgatnak minket, egyelőre luxusdilemma: a két népszerű platform pont olyan jól tud magyarul, mint az Apple Siri-je.

Szóval vagy elkezdünk idegen nyelven beszélni a tárgyainkkal, mint túlbuzgó értelmiségi szülő az újszülöttjével, vagy várunk pár évet, amikor viszont már a tévé és a hangfalak mellett a zárak, a villanykapcsolók és a tükrök is lesik majd minden szavunkat – utóbbi három példa már az idei CES-ről való.

Dolgok, amikről egyszer kiderül, hogy mire jók. Vagy nem

Ahogy minden kiállításon, itt is lesznek olyan hírek, amelyek mindenkiről szólnak, csak rólunk, a végfelhasználókról nem. Egyelőre a legjobb példának az a lámpa tűnik, ami, miután beledugtuk az interneteket, fényként elsugározza azt egy bigyóba, amit bedugtunk a laptopunkba. Nem is biztos, hogy nekünk ezekről a dolgokról tudnunk kéne.

Könnyen lehet, hogy ez a lámpa most azért ül ott, hogy egy rejtélyes katonai beszerző lecsapjon rá, mert félnek a bázisokon rádión sugározni az internetet. Mondjuk.

Valószínűleg akkor járunk a legjobban, ha várunk, amíg megjön az a nagy felbontású tévé, amit nem csak fél méterről érdemes nézni, az az asszisztens / tükör / villanykapcsoló, amely tudja, mikor szeretnénk, hogy figyeljen ránk, és az a lámpa, amely csak simán szép és világít. Addig meg örüljünk, hogy valaki jól járt, és egy önvezető BMW kormánykerekénél pihen egy héten keresztül.

Pőcze Balázs az egyik legnagyobb hazai reklámügynökség, a Mito társalapítója és kreatívigazgatója. Saját elmondása szerint melegítőben járt iskolába, és füzetbe gyűjtötte a kedvenc website-jait, amelyek közül a legjobbakat ki is nyomtatta. Ezen a linken olvasható a többi cikke, amelyek szerintünk olyan jók, hogy ha még gyerek lenne, biztosan kinyomtatná őket.

Ez is érdekelhet:

CES kiállítás | asszisztens | las vegas | autó | laptop