Az első étterem, ahol a nők férfiak nélkül is szabadon étkezhettek Amerikában

Legújabb cikkeinkért kövess minket a Roadster Google News oldalán is!

Kevés étterem mondhatja el magáról, hogy egyszerre gasztronómiai intézmény és társadalomtörténeti helyszín. A New York-i Delmonico’s pontosan ilyen.

Az 1837-ben alapított étterem régóta az amerikai vendéglátás egyik ikonja, az Egyesült Államok első fine dining éttermeként tartanak számon. A híres Delmonico-steak mellett azonban egy másik örökséget is őriz: azt a pillanatot, amikor a nők nyilvános étkezése új értelmet kapott.

1868. április 20-án Jane Cunningham Croly újságíró és írónő női ebédet szervezett a Delmonico’s-ban. Ez elsőre nem tűnik különösebben érdekesnek, de a kor társadalmi szabályai között kifejezetten radikális lépésnek számított.

A történet egy sértő esettel kezdődött. Paul Freedman Nők és éttermek a 19. századi Egyesült Államokban című írása szerint Croly is tagja volt annak a női társaságnak, melyet nem engedtek be a New York Press Club férfiaknak fenntartott sajtóvacsorájára. Az eseményt a Delmonico’s rendezte Charles Dickens tiszteletére az író amerikai körútja alkalmából. A helyzetet még abszurdabbá tette, hogy Crolyt nemcsak klubtagként érintette az ügy, hanem riporterként is őt jelölték ki tudósítani az estéről.

Catherine Gourley A társadalom nővérei: Történetek az amerikai társadalmi igazságosságért küzdő nőkről című könyve szerint a szervezők végül három nappal a vacsora előtt mégis hajlandóak lettek volna fogadni a nőket, de csak számukra megalázó feltételekkel: függöny mögé ülhettek volna, a férfi vendégektől távol. Croly ezt nem fogadta el, inkább ugyanabban az étteremben egy saját ebédet szervezett meg kizárólag nőknek, amivel lényegében új közösségi modellt kínált a kor értelmiségi és dolgozó női számára.

A 19. század közepén az éttermek messze nem csak az étkezésről szóltak. Ezek a terek társadalmi státuszt jeleztek, kapcsolatépítésre adtak lehetőséget, és üzleti előrelépést is szolgáltak. A nyilvános vendéglátás világa alapvetően férfiak uralta közeg volt. A nőktől többnyire azt várták el, hogy otthon, családi körben vagy zárt társaságban étkezzenek; ha egy nő férfi kíséret nélkül jelent meg egy étteremben, az akár társadalmi megbélyegzéssel járhatott.

Ebben a közegben a Delmonico’s-beli női ebéd nem pusztán egy találkozó volt, hanem nyílt állásfoglalás is amellett, hogy a nőknek joguk van saját feltételeik szerint jelen lenni a nyilvános térben.

Az amúgy 1 dolláros ebéd egyben a Sorosis nevű klub alakuló eseményét is jelentette. A Croly által létrehozott szervezet célja az volt, hogy „az irodalmi és művészi érdeklődésű nők közötti kellemes és hasznos kapcsolatok előmozdítása érdekében” hozzon létre egy fórumot. A név több virágból álló termést jelent, és szimbolikusan is azt fejezte ki, hogy az egyéni törekvések közösséggé szervezve nagyobb hatást fejthetnek ki.

A Sorosis nem jótékonysági társaságként vagy társasági klubként definiálta magát, ami akkoriban a női szervezetek többségére jellemző volt. Sokkal inkább a szellemi és szakmai fejlődést helyezte középpontba. Croly későbbi beszámolója szerint az alapító kör 12 tagból állt, de a kezdeményezés jelentősége messze túlmutatott ezen a kis csoporton. A Sorosis lett az első azon női klubok sorában, amelyeket Croly életre hívott, és később, 1904-ben ő írta meg az Amerikai Női Klubmozgalom története című munkát is.

A Delmonico’s ma már tudatosan ápolja ezt az örökséget. Carin Sarafian, a Delmonico’s Hospitality Group magánrendezvényekért és különleges projektekért felelős igazgatója szerint az étterem számára fontos, hogy emlékezzen az első Sorosis-találkozóra, mert bár a maga korában talán csak apró ellenállásnak tűnt, hosszabb távon jelentős kulturális következményei lettek.

(Forrás: Food and Wine, fotók: Getty Images)

 

new york | étkezés | étterem | közös | Delmonico’s | társadalmi