Balogh Boglárka utazó újságíró, fotográfus nyolc éve járja a világ országait szociográfiai és állatvédelmi témákon dolgozva. Nem mindennapi történetei a több kontinenst érintő kalandos útjairól szólnak: a helyi törzsekről, állat- és embermentőkről, orvvadászokról, gorillákról, varázslókról… Az utazások képanyagából az elmúlt években többször nyílt kiállítása: a Magyar Nemzeti Múzeumban és a Természettudományi Múzeumban. Most nemrég megjelent, Ezerarcú Föld című könyvéből választottunk ki egy újabb kalandot, amely Vietnamba, a hmongok közé visz minket.
"Mikor végre ráléptem az utolsó kapaszkodóra a fürge Yingtait követve, már erősen lihegtem. Sportcipőm színét rég nem láttam az útközben rátapadt sártól, a pára áztatta földből friss fűillat szállt az orromba, ahogy a tisztás peremére értem. A lábaim remegtek a megerőltetéstől, s bár a hegyi szél csípősen fújt az arcomba, a halántékomon megindult egy izzadságcsepp a fülem felé. Erősen tűzött a nap, pulóveremet levettem, kezemet a szemem elé emeltem, és lenéztem a vízben csillogó, zölden hullámzó rizsteraszokra, amiken vízi bivalyok legeltek a serényen dolgozó hmong törzs színes ruhás női mellett.
Északnyugat-Vietnam Lao Cai régiójának hegyvidékes területére az éjszakai vonattal érkeztem a fővárosból, Hanoiból, hogy a hétvégét itt töltsem és felfedezzem a helyi törzseket. Kínával és a Himalájával a láthatáron a franciák által alapított, 1600 méter magasságban fekvő Sa Pa kisvárosa igazi utazóparadicsom, a hegyekre és völgyekbe épített hangulatos szállodákból és panziókból mindenhol tökéletes kilátás nyílik a tartományra. Kiérve a vasútállomásról egyenesen átvágtam a taxiállomás felé, és húsz perc kacskaringós kocsikázás után beléptem az üres vendégházba, amit két nappal ezelőtt foglaltam le. Táskámat a frissen vetett ágy mellé dobtam, és azonnal útnak indultam, hogy a közelegő felhőszakadást megelőzve még felfedezzem a környéket.
Sa Pán bármerre is megy az ember, egy idő után a hegyi törzsek asszonyainak és lányainak szoros gyűrűjében találja magát, akik virágmintás ruháikba öltözve mindenféle portékát árulnak.
Ezek közül az egyszerű nők közül sokan folyékonyan beszélnek angolul, ahogy mondják, hallás után, a nyugatiaktól tanultak, így mára nem egy hotel alkalmazza őket idegenvezetőknek. Miután a hosszas győzködés ellenére sem vettem tőlük semmit, nevetve megrántották a vállukat, és könnyű léptekkel a következő potenciális vásárló után röppentek. Csupán egy fiatal, komoly tekintetű, 17 év körüli lány, Yingtai maradt mellettem, aki olyan tökéletes mosollyal és angolsággal beszélt rá arra, hogy olcsón megmutatja nekem a környéket, hogy végül nem álltam ellen, így együtt indultunk el a panziók mögött vezető titkos ösvények egyikén.
A területen élő törzsek, a hmongok a 18–19. században vándoroltak Kínából (főleg Szecsuán és Jünnan tartományokból) Délkelet-Ázsiába. A legtöbben Vietnam északi részén telepedtek le, de
nagy létszámban élnek még hmongok Thaiföld, Laosz, Burma hegyvidékein. Kambodzsában is megtalálhatók, illetve emigránsként a világ számos országában – pár százezren az USA-ban, de Franciaországban és Ausztráliában is.
Elhagyva Sa Pa szállodáit, ahonnan a turisták jól szervezett csoportokban indulnak el a közeli kézművespiacra vagy túrázni a hegyek közé, a széles köves útról a házak mögé kanyarodtunk. Kertek közt haladtunk, a verandák sarkán álló esővíztartályban állott víz poshadt, és Yingtai minden teketória nélkül vágott át a családi ültetvényeken. Az egyik kapuban azonban tábla volt kiakasztva. Egy pillanatra megálltam, hogy elolvassam, mit írtak rá, de Yingtai mosolyogva felém intett, hogy kövessem nyugodtan:
– Az itt lakók nem bánják, ha az ő kertjükön keresztül megyünk fel a hegyre!
Bólintottam, és beléptem a lány után az eső áztatta gyepre. A semmiből egy csapzott, 5 év körüli kislány rohant felénk. Yingtait örömmel megölelte, engem pedig izgatottan kézen fogott, és behúzott az udvarra. A vízi bivalyoknak felépített karámból másik három gyerek kukucskált, de nem mertek közelebb jönni. Yingtai bekiabált a házba, mire egy sápadt fiatalasszony lépett ki, hátán aprólékos virágmintákkal szőtt kendőben gyermekkel. Azonnal láttam, hogy Yingtai nővére. Ugyanaz a tiszta, őszinte kifejezés ült az arcán, mint húgáén, de szeme köré sötét karikát tapostak az álmatlan éjszakák, s bár szelíden mosolygott, mikor bemutatkoztam, szája sarkában megjelent egy keserű ránc.
– A sógoromra rátelepedett a Vén Banya! – súgta oda Yingtai nagy komolyan, mikor nővére visszament a házba, hogy teát készítsen. – Pedig soha nem mulasztottuk el az áldozatok bemutatását!
Azzal már idejövetelem előtt tisztában voltam, hogy a hmongok összetett, sámánista vallást gyakorolnak évezredek óta, amelyben számos szellem és szörny játszik fontos szerepet az áldozati bemutatások mellett, de a Vén Banyáról még soha nem hallottam.
– Démontámadás – magyarázta Yingtai nagy szakértelemmel, és leült a ház tövében felállított lócára. – A sógoromra éjjel rontott rá a dab csog, a mindannyiunk által rettegett szörnyeteg. Alangnak először csak pánikrohama volt, azt érezte, valami ráült a mellkasára, képtelen volt megmozdulni, nem kapott levegőt. Másnap még több ajándékot vittünk, és még nagyobb áldozatot mutattunk be az őseink szellemeinek.
Tudja, ők általában féken tudják tartani ezeket a rontó szándékú szörnyeket, amik csak akkor képesek áttörni a védelmen, ha az emberek a felmenőiknek járó szertartásokat elhanyagolják vagy más vallási szabályt szegnek meg.
Régen, ha valakit megtámadott a dab, a sámánok összeültek, hogy megállapítsák a zaklatás okát, majd különleges áldozatot mutattak be a szellem haragjának csillapítására. Ha ez nem történt meg, a dab újra és újra visszatért, és előbb-utóbb magával vitte az áldozat lelkét.
Yingtai egy pillanatra elhallgatott, elmerülten piszkálni kezdte gumicsizmája orrával a lába előtt heverő kavicsdarabot, majd a távolba nézett, és azt mondta:
- Hiába volt minden erőfeszítésünk, még állatot is áldoztunk az őseinknek, a sógorom mégis meghalt az egyik éjjel.
Hogy miképpen folytatódik a történet, kiderül Balogh Boglárka művében. Az Ezerarcú Föld című új könyvében bepillantást nyerhetünk az afrikai törzsek mindennapjaiba, a „fekete” albínók rejtett világába, egy belga csokoládémester titkaiba éppúgy, mint az illegális vadállat-kereskedelembe, az oroszlánok vadászatra szánt ipari tenyésztésébe vagy egy magyar orvoscsapat életmentő akcióiba is… Színes kaleidoszkóp ez a könyv, mely kultúrák és népek, vallások és emberek sokszínűségét mutatja meg az olvasónak.
Ezerarcú Föld. Kiadó: Scolar, 272 oldal, itt megrendelhető.
Ez is érdekelhet:
könyv | sa pa | ezerarcú föld | hmong | balogh boglárka | vietnam
Liverpool után az otthonodban találkozhat a csúcsteljesítmény és a prémium életmód
Így tapasztalhatjuk meg az igazán autentikus élményeket és személyes vendégszeretet Horvátország minden régiójában
Hatalmas változás jöhet az európai repüléseknél
Dua Lipa esküvője újra felszínre hozta Európa egyik legnagyobb turisztikai problémáját
Meglepő ország végzett az első helyen a világ legbiztonságosabb egyéni úti céljai között
Nincs egyetlen üdülőközpontja sem, alig járnak ide turisták, mégis ez lehet Európa egyik legizgalmasabb szigete
Itt a tavasz, a Roadster legújabb lapszáma pedig diadalmas dübörgéssel robog be az életünkbe! A hagyományoknak megfelelően kalandok sora követi egymást a magazin színes, szélesvásznú lapjain, tele inspiráló történetekkel és még inspirálóbb karakterekkel. Mit találhatunk a 220 oldalas magazinban? Elutazunk Varsóba és Szicíliába, találkozunk a szupersztárokat fotózó Agata Serge-zsel, a gyönyörű izraeli színésznővel, Efrat Dorral, megnézzük, hogyan tiszteleg egy párizsi galéria egy magyar belsőépítész előtt, kipróbáljuk, milyen az új Mercedes és Omoda, megmutatunk négy új és lenyűgöző hotelt, végigjárjuk a Dolomitokat egy Audi A6-tal, belekóstolunk Dubai legjobb éttermeibe, és találkozunk a zseniális divattervezővel, Abodi Dórával is. És ahogy mondani szokás, ez még messze nem minden, a magazin még ezeken kívül is rengeteg színes kalandot tartogat!
Különleges csomagajánlatok itt!