Új csúcshelye van a fővárosnak, ami az első tapasztalatok alapján néhol egészen rendkívüli megoldásokat szállít.
Ritkán barangolok a III. kerületi Pacsirtamező utca környékén, úgyhogy kvázi újdonságként csapódott le majd’ minden ottani inger, amikor az Epicurean étterem bemutatkozó sajtóvacsorájára tartottam. A célegyenesben a biopiac, nagy parkoló, winehub triója szokatlan együttállásként üdvözölt,
de a gyárépületben kialakított étterempáros hatalmas ablakai mögött pihenő Rolls-Royce kabrió sem lett volna benne az első 2000 tippemben, ha előzetesen megkérdezik, mire számítok odabent.
És a meglepetéseknek korántsem volt vége.
Filozofikus élvezetek
Keveset tudtam a nyári soft opening után immáron teljes gázzal üzemelő helyről, ami egy többállomásos vacsorára hívott – első megállóként egy pincehelyiséggel.
A váratlan tehénmintás ülőgarnitúra és az üvegfal mögötti termetes marhahúsok láttán amolyan surf & turf típusú prémium helyet sejtettem, ám kiderült: a steak-ek a korábbi textilgyárból átformált, nyomokban indusztriál hangulatot idéző étterem testvérbisztrójának (ez a Cut & Barrel) étlapját dominálják inkább.
Itt viszont nagybetűs fine dining van. A névválasztás ennélfogva egyáltalán nem véletlen: az epicurean jelentése ínyenc, avagy egy olyan személy, aki nagyra értékeli a magas szintű gasztronómiai élvezeteket.
A fogalom eredete Epikurosz ókori görög filozófus tanításaihoz köthető, aki szerint az élet célja az öröm megtapasztalása – de nem mértéktelenül.
Az igazi epikureánus tehát nem öncélúan hedonista, hanem az élvezetek minőségét és tudatosságát helyezi előtérbe.
A hely megálmodói maguk is ínyencek. A tulajdonos az argentin Carlos Coelho számos gasztronómiai vállalkozással a CV-jében, a konyhát André Bicalho, a világszerte elismert, Michelin-csillagos éttermekben képzett brazil-portugál séf irányítja.
A koncepciót a három E-vel lehet leírni, azaz excentrikus, exkluzív és eklektikus. Mindez az epikureus filozófia modern értelmezése, ahol az élet élvezete, a közös pillanatok és az ízek művészete áll a középpontban. Az Epicurean nem kapcsolódik egyetlen konyhához sem, hanem a séf személyes útját, több mint 15 éves nemzetközi tapasztalatát és a tulajdonos kulturális örökségét ötvözi egyedi, folyamatosan fejlődő menük sorozatában. A menü nemcsak az évszakok változását követi le, hanem organikusan változik az alkotópáros inspirációjának és a cuisine d'auteur megközelítés mentén, melynek keretében személyes történeteket mesél el.
A királyok erénye
A lentről startoló turné afféle aki lemarad, kimarad elven működik, azaz a vendég vagy az előre meghatározott kezdési időpontban (19 óra) huppan le az asztalhoz, és aztán végig viszik az etapokon, vagy így járt. Később csatlakozni, netán tetszőleges időpontra foglalni nem ér.
A csütörtökön, pénteken és szombaton nyitva tartó étterem mindössze 14 főt fogad alkalmanként, ezzel is biztosítva a meghitt légkört és a privát vacsoraélményt.
Utóbbi tehát a hordós érlelőtérben indult, ahol üdvözlőitalokkal és színekben fürdő amuse-bouche-okkal kezdtünk, köztük olyan, itthon ritkán kóstolható extrákkal, mint a házi készítésű coppa és pisztáciás szalámi brazil sajtos kenyérrel és pogácsával, pörkölt mandulás tartelette aszalt áfonyapürével, karfiolmousse-szal és áfonyás roppanóssal, tintahalas „kő” füstölt angolnamajonézzel, szójamering marinált hamachival, egrespürével és wakaméval. Mind a nem épp konvencionális hozzávalók, mind a tökéletességig kimunkált, látványban és ízekben erős falatok egyaránt azt sejtették, hogy komoly dolgok jönnek még.
És jöttek is, már a felszínen, még a kora estére lélekben lassan felkészítő természetes fényben, mutatós látványkonyhával, függönyökkel félig-meddig „leplezett” téglafalakkal, kellemes hangulattal.
Amazonasi kaviár és klasszikus reggeli vacsorára
Alapból a séf életútjának állomásait felfedő, Brazíliából induló, jó pár országot – köztük hazánkat – érintő hétfogásos menüt kap a pénzéért a vendég, mi most egy rövidített verzióval ismerkedtünk meg.
Nyitányként egy túlzás nélkül műalkotásnak beillő fogás érkezett, átlátszó üvegtányérra felfestett, művészi szintű kompozícióval. Egy vibrálóan citrusos karakterű, frissítő, trópusokra rezonáló előétel volt, egészen pontosan klorofill panna cotta yuzus, kesudiós és citrusos szósszal, korianderolajjal. Egyszerre játékos és – inkább – elegáns.
A csúcspontot egyértelműen a kristálykenyér ostromolta, aminek már a látványa is beleivódik az emlékekbe.
Hosszú másodpercekig gondolkodtam, vajon milyen textúrájú lehet, mi történik, ha megérintem (elolvad? összetörik? ropog?) Ropogott végül. Újszerű élmény, és nem csupán a tetején tetszelgő, az Amazonas vidékéről származó, antioxidánsokban gazdag açai-kaviár miatt (maga a kenyér egyébként tápióka).
Ezt követően Spanyolországban kötöttünk ki, melyet fekete fokhagymás tuille, garnéla tatár, sherry ecetből készült sorbet és huevas de mujol, avagy a Földközi-tenger híres, sózva és szárítva készülő szürke márna ikrája reprezentált. A fogás karakteresség-mérője a legfelsőbb tartományba mutatott, legfőképp a dél-spanyolországi Cádiz tartományból származó, fahordóban érlelt sherry ecetnek köszönhetően, amely a mélységért és az eleganciáért felelt. Ki kell még emelni az egyébként valamennyi ételköltemény mellé felszolgált borokat. Ehhez éppen egy citrusos, élénk, könnyű és mégis tartalmas dél-ausztrál(!) rizlinget szervíroztak, de a vacsora során mutattak – egy isteni – dél-afrikai tételt is.
Angol reggelit még nem vacsoráztam eddigi pályafutásom során, és kifinomult, fine diningra hangolt változattal sem találkoztam még. A lágy tojássárgájához marinált paradicsomot, gombás duxelles-t és baconhabot költöztettek, mellé ropogós malackaraj jött gombaporral és édes babpürével. Az ízek ismerősek és erőteljesek voltak, az egész egy meglepő, modern és könnyed rekonstruálása a nagy klasszikusnak.
Az édes búcsú a végállomáson, a Polo Lounge-ban ért, ahol petits fours-okkal és italokkal köszöntünk el a tartalmas, informatív, újszerű ízeket és textúrákat, olykor meghökkentő pillanatokat előcsaló estétől.
(Fotók: Epicurean Restaurant/Zsolnai Péter – enteriőr és portré, Fekete Antonio – ételek)
prémium | konyha | új | luxus | étterem | degusztációs menü
Liverpool után az otthonodban találkozhat a csúcsteljesítmény és a prémium életmód
Így tapasztalhatjuk meg az igazán autentikus élményeket és személyes vendégszeretet Horvátország minden régiójában
Életérzést és élményt hoztak Budapestre – Interjú a Magyarországra érkezett Cova luxusbrand vezetőivel
Mennyit tudsz a gelatóról? Teszteld tudásodat Olaszország legismertebb édességéről!
Fröccs a Dunakanyarban vagy rosé pezsgő a naplementében? Így válasszunk italt idén nyáron
Egy ritka növényfajnak köszönhetően alig olvad a világ egyik legkülönlegesebb fagyija
Itt a tavasz, a Roadster legújabb lapszáma pedig diadalmas dübörgéssel robog be az életünkbe! A hagyományoknak megfelelően kalandok sora követi egymást a magazin színes, szélesvásznú lapjain, tele inspiráló történetekkel és még inspirálóbb karakterekkel. Mit találhatunk a 220 oldalas magazinban? Elutazunk Varsóba és Szicíliába, találkozunk a szupersztárokat fotózó Agata Serge-zsel, a gyönyörű izraeli színésznővel, Efrat Dorral, megnézzük, hogyan tiszteleg egy párizsi galéria egy magyar belsőépítész előtt, kipróbáljuk, milyen az új Mercedes és Omoda, megmutatunk négy új és lenyűgöző hotelt, végigjárjuk a Dolomitokat egy Audi A6-tal, belekóstolunk Dubai legjobb éttermeibe, és találkozunk a zseniális divattervezővel, Abodi Dórával is. És ahogy mondani szokás, ez még messze nem minden, a magazin még ezeken kívül is rengeteg színes kalandot tartogat!
Különleges csomagajánlatok itt!
