Close
Provence csiszolatlan gyémántja újra kész a ragyogásra

Provence csiszolatlan gyémántja újra kész a ragyogásra

Egy darabka Provence. Egy darabka római birodalom. Egy darabka Van Gogh-múzeum. Egy darabka kortárs arthub. Megjártuk Arles-t, elmeséljük, milyen volt.

Arles is az a hely, ahol az ember rájön, hogy a francia sztárcsatárok mellett – Párizs, Marseille, Lyon, Nizza – talán sokkal izgalmasabbak, és legfőképpen sokkal élhetőbbek a cserejátékosok. Franciaország bizonyos szempontból az az ország, ahol az igazi csiszolatlan gyémántok a kispadon ülnek. Persze tudjuk, hogy vannak, tudjuk, hogy jók, de nincsenek reflektorfényben.

Ilyenek a Nantes-ok, Rennes-ek, Vence-ok, Avignon-ok, Aix-en-Provance-ok – és ilyen Arles is.

Arles-ban a kor címszereplője jelen pillanatban mindenképpen Maja Hoffmann, svájci milliárdos és műgyűjtő, aki a város művészeti életébe és építészetébe pumpált eurómillióival szó szerint átalakítja Arles-t. “A város szegény, de itt van nekünk Maja Hoffmann” – mondta nekem a helyi turisztikai intézet vezetője. A 64 éves befektető szerény célja az, hogy Arles a kortárs művészetek fővárosává tegye, és ez alatt nem csak Franciaországot, hanem az egész világot érti. A projekt zászlóshajója a Luma Arles, egy kortárs művészeti hub, amit egy élő építészlegenda, Frank Gehry tervezett, és ha elkészül,

ez lesz Európa Guggenheim múzeuma a négyzeten.

Arles olyan – illetve olyan is –, mintha egy nyílt római birodalmat bemutató múzeumban járnánk. A helyi Amfiteátrum mintha a római Colosseum kistestvére lenne, a Teatrum pedig az a hely, ahol gyakran szabadtéri filmvetítéseket rendeznek. A hatalmas romok között gyakran olyan hollywoodi klasszikusokat vetítenek, mint a Kleopátra, a Spartacus vagy a Ben Hur, szóval a szellemes helyiek próbálják valahogy visszacsempészni a rómaiakat egykori életterükbe.

Ha Arles, akkor nem lehet kihagyni Van Goghot sem. A zseniális holland festő ebben a városban vágta le saját fülét, került hónapokra kórházba, és nem mellékesen itt festette meg karrierjének nem egy kiemelkedően fontos alkotását. 1888–89-ben itt él a városban, 1890-ben pedig a város környékén. 1890 nyarán költözött vissza Párizsba, ahol öngyilkos lett. De vissza Arles-ba! Van Gogh kétszáz képet festett itt, íme, ezekből néhány.

Az éjszakai kávézó című festményén látható kávézó a mai napig működik, turisták hada fotózza a nap huszonnégy órájában, de a helyi turisztikai hivatal nem ajánlja a látogatóknak. Szerintük a hely turistacsapda, talán ezért is van, hogy a város nagyon szeretné megvenni a helyet, hogy egy Van Gogh-hoz méltó intézményt alakítsanak ki a helyén. Az okosak nem mennek be, csak lefényképezik kívülről, vagy csak elrakják a képet a memóriájuk egyik mappájába.

Szintén Maja Hoffmann hozta létre a Vincent Van Gogh Alapítványt, amelynek célja, hogy a holland géniuszhoz köthető, rájuk reflektáló művészek alkotásait mutassa be. Dióhéjban olyan, mint a mi Ludwigunk, csak kicsiben, és erősen Van Goghra koncentrálva. Ottjártunkor egy grúz művész, Niko Pirosmani festményeit állították ki, ezek október 9-ig láthatók.

Jobbra Pirosmani egyik zavarbaejtően zseniális műve

Szintén a Hoffmann-birodalom érdekeltségi körébe tartozik a L’Arlatan, egy új hotel a történelmi belvárosban. A milliárdosnő megbízásából egy mexikói művész, Jorge Pardo alakította ki a belső tereket.

A 17. századi épületbe beköltöző, tavaly októberben megnyitott hotel szerintem még nem indult be igazán, mintha tesztüzemmódban lenne, még be kell épülnie a város szövetébe, de elképesztően néz ki, és biztos vagyok benne, hogy idővel a város, sőt, talán Provence egyik leghíresebb dizájnhoteleként fog ismertté válni.

Balra Maja Hoffmann

Hoffmann vásárolta meg a város egy másik patinás hotelét, a Nord Pinust, ami az egykori Forum Romanum helyén épült meg. A húszas-harmincas évektől kezdve ez volt a leghippebb hely a városban, egy olyan intézmény, ahol a korszak kultfigurái fordultak meg. Ha a bikaviadalokért rajongó Ernest Hemingway a városban járt, itt szállt meg, de aludt a szobáiban Picasso, Cocteau is, illetve neves torreádorok, akik Spanyolországból érkeztek a város arénáiba, megmutatni a tudásukat (a mai napig évi két bikaviadalt rendeznek Arles-ban.)

1924-ben Hemingway barátjával, Fitzgeralddal beautózta a környéket, jártak a közeli St. Rémyben, és megnézték a Baux de Provence-is, egy kiürült sziklavárost tíz kilométernyire Arles-tól.

Ha szeretnénk egy darabka történelemben aludni, akkor a Nord Pinus ideális hely, a város szívében fekszik, az egyik leghangulatosabb terén. Olyan belépni a bejáraton, mintha átsétálnánk egy időkapun, és valahol a harmincas években találnánk magunkat. A falakat egykori bikaviadalok gigantikus rámázott poszterei borítják, a padló fekete-fehér csempéi, a szőnyegek, a szobákban található poharak, tálcák, a bár vörös székei mind zseniálisan idéznek meg egy polgári kort, amelyben a hétköznapok hősei nem celebek, internetmilliárdosok és Youtube-sztárok voltak, hanem írók, művészek és… torreádorok.

Arles kitűnő kiindulópont felfedezni Provence nyugati részét, és a Camargue-ot. Utóbbira érdemes egy-két napot rászánni, mert nem a kisvárosairól szól, mint inkább a sajátos pusztájáról, a flamingókról, sótelepekről, lipicaihoz hasonló lovairól, amiket túrázva, bringán vagy lóháton ajánlott felfedezni.

Balra tipikus camargue-i táj, jobbra a Baux de Provence

St. Rémy, Baux de Provence alig félórányira fekszik, Avignon negyven perc, szóval sok izgalmas célpont található szinte karnyújtásnyira.

Az elmúlt egy-két évben Arles-ban komoly játékosok fordultak meg: a Gucci itt rendezett meg egy gigantikus cruise show-t, a New York Times pedig beválogatta 2019 legfontosabb célpontjai közé. Valami nagyon mozgolódik itt, és nem kell hozzá nagy jóstehetség, hogy lássuk: ha elkészül a Luma Arles, idővel valóra válhat Maja Hoffman álma, és ennek a nagyon szerethető, kedves provence-i városkának a befolyása művészeti téren messze túl fog nyúlni a régió, sőt, még az ország határain is.

(További információk itt.)

A kaland folytatódik

Megjelent a Roadster magazin második nyomtatott kiadása, amelyben ismét olyan történeteket gyűjtöttünk össze, amelyek minket is folyamatosan inspirálnak. Szerintünk szebb lett, mint az első szám, reméljük, neked is tetszeni fog.

Ha velünk tartanál ezen az utazáson, ezen a linken megrendelheted a magazint.

Close