Eszményi komfortérzetet nyújt, és tökéletesen visszaadja viselője egyéniségét. Ez a bespoke, vagyis a méretre készített, egyedi varrású lábbeli, mely minden szempontból köröket ver a konfekciócipőre. Itthon alig-alig találni olyan manufaktúrát, ahol múlt századból itt maradt szerszámokkal, kizárólag hagyományos módszerrel készítenek prémium kategóriás férficipőket. Egy Pest megyei nagyközségben bukkantunk rá.
Dömsödön kanyarogva pusztán néhány kormánytekerés után megtaláljuk az Árpád utcát, ahol egy teljesen hétköznapi családi ház kapuján virító sárga cégtábla mutatja, jó helyen járunk. Kívülről nem mondanánk meg, hogy a benti műhelymunka végeredménye kis túlzással a világ bármely pontján feltűnhet, pedig a Fabula Cipő kézzel készült termékeit New Yorktól az Emirátusokig elégedetten hordják.
"Nem hoztak fokhagymát, azt imádja!" Egy megtermett, ámde barátságos német juhászkutya üdvözöl minket elsőként, miután leállítjuk a motort, másodikként pedig Fabula János, az 1990 óta működő cipészműhely alapítója köszönt. Tőle tudjuk meg, mivel lehet mind a négy lábáról levenni Rexet.
"Ez az, amit a fiam nem szeret – folytatja immáron a kiállítóteremként funkcionáló műhely előszobájában, de nem a tökfőzelékről vagy a cékláról beszél, hanem a kissé megsárgult vendégkönyvet lapozgatja. – Ha az ember dicsekszik, azt mondják rá, nagyképű, de én lehetek büszke rá. A fiam 2002-ben, húszévesen kapta az emlékkönyvet, azóta sokan írtak bele" – kezdi a történetmesélést, mi meg csak ámuldozunk a bokszvilágbajnok Erdei Zsolt, vagy a szintén bunyós Nagy "Csonttörő" János sorain. Papírra vetette dicsérő szavait Sólyom László korábbi köztársasági elnök, és a japán kulturális attasé is, illetve egyszer egy egész cipésztanuló osztály zarándokolt ide Frankfurtból, hogy a gyerekek saját szemükkel lássák, hogyan készülnek Dömsödön a férficipők.
A minden klasszikus elemet felvonultató műhely roskadásig tele a suszterszakma alapkellékeivel, akad köztük például 1913-ban gyártott fogó.
A legtöbb szerszám a mester mesterétől hátra maradt kellék, vagy egyéb kacskaringós utat bejárt múlt századbeli hagyaték.
Fabula János köztisztviselőből képezte át magát cipőjavítóvá, majd átadta a kalapácsot fiának, Lászlónak. "Lehet, hogy olyan jó zenész vált volna belőle, mint amilyen cipész lett, három-négy hangszeren játszik" – mondja a büszke apa a kaptafánál maradt fiáról, de mindannyian tudjuk, a "ha"-val kezdődő mondatoknak a sport mellett a cipész szakmában sincs létjogosultságuk.
Fabula László 1999-ben végzett ortopédcipészként. Először egy híres szállodában működő üzletbe került, ahol az utolsó szögig kitanulta mesterétől a szakmát, majd otthon kezdett el cipőket gyártani. Bedolgozott egy budapesti baráti társaság által megnyitott fővárosi cipőboltba, aztán egyszer csak azon kapta magát, hogy az ajánlásoknak hála egyre-másra érik a feladatok. "Ki kellett szolgálni az ügyfeleket. Ha valakinek krokodilbőr kellett, nem mondhattam, hogy nincs, mert az rossz fényt vetett volna rám, úgyhogy elindultam Olaszországba beszerzőkörútra" – eleveníti fel az indulás nehézségeit, és elárulja azt is, hogy még mindig saját maga szerzi be az alapanyagokat a környező országokból.
Modelljei cordovanból, azaz a legjobb minőségű lóbőrből készülnek, de gyakoriak a marha- illetve borjúbőrből, valamint egzotikus bőrökből (kajmán, elefánt, rája, krokodil, strucc) eszkábált Fabula-lábbelik is, melyekre örök garancia érvényes. Egy Magyarországra megrendelt pár 135 ezer forintnál kezdődik, külföldi rendelés esetén ehhez még hozzájön az útiköltség.
Fabula László híre a népmesékhez hasonlóan szájról szájra terjedve jutott el Németországon át egészen New Yorkig.
"Szerencsém volt. Dömsöd németországi testvérvárosának a polgármesteréhez is elértek a munkáim, aztán onnan továbbgörgött a fonal egy német hölgyön keresztül annak egy ismerőséig, akinek nagyon kellett cipő. Eljött személyesen az akkor még picike műhelyembe, kérdezgetett mindenféléről, aztán kiderült, van egy szabósága Lübeckben, és érdeklődött, mi lenne, ha két-három hetente kijárnék hozzá rendelést felvenni. Az útiköltséget természetesen fizeti. Valahogy így kezdődött, azóta rendszeresen utazom ki hozzá. Legutóbb hét pár cipőt postáztam” – avat be a kezdeti idők további emlékeibe, miközben szorgosan kalapál.
Nincs értelme összehasonlítani konfekciócipőt egy kézzel készült, egyedire szabott lábbelivel.
Egy sablon kaptafára gyártott tucattermékkel ellentétben egy bespoke cipő kényelemben és minőségben is magasabb polcon helyezkedik el, lábunk mérete mellett annak valamennyi sajátosságát átveszi a bütyköktől a csontosságig.
A bespoke cipők kizárólag kézzel, és valamennyi esetben a megrendelő kívánságai szerint készülnek az oxfordtól a derbyn át a csatosig vagy a bebújósig.
Persze az álmoknak egy bizonyos ponton határt kell szabni. Ahogy László fogalmaz: a bohóccipőkig nem jutnak el. "Azt nem árt tudni, hogy első alkalomra nem készítünk lóbőrből cipőt. A legtöbben fotót mutatnak, vagy lerajzolják a megálmodott terméket, mások megmondják, milyen átalakításokat szeretnének. Kaptam már megrendelést 52-es méretű golfcipőre vagy tojáshéj, kék és sárga színben pompázóra.”
Külföldi érdeklődés esetén László általában személyesen keresi fel az alanyt, a környéken élők legtöbbször eljönnek Dömsödre méretvételre. "Az egyik ügyfelemmel baráti kapcsolat alakult ki, így amikor kimegyek hozzá az Emirátusokba, rendre összecsődíti a magas rangú haverjait. Egyébként készítettem már cipőt George Bush pilótájának, a New York-i Filharmonikusok karmesterének, vagy a Michelin vezérigazgatójának. Többnyire interneten találtak meg."
Egyszer megtörtént, hogy egy nagy hírű cég első emberének megtetszett a repülőn mellette utazó cipője, és miután kifaggatta, eljutott Dömsödre. "Sokféle ügyféllel találkozom. Akad köztük olyan is, aki rám zúdítja a lelki problémáit. A legtöbben elfogadják, hogy egy egyedi cipő elkészítése mennyi munkával jár, de néhányan türelmetlenek, és nem értik, miért kell heteket várniuk. Időbe telik, amíg a megfelelő anyag megérkezik Magyarországra. Néha bevállalják, hogy saját maguknak veszik le a méretet, de ebben elég nagy a hibafaktor."
Fabula László munkafolyamata kizárólag humán erőforrásból táplálkozik, azaz a két kezével rakja össze a klasszikus eleganciát képviselő modelljeit.
Ideális esetben – ha valamennyi alapanyag rendelkezésre áll – nagyjából másfél hét alatt végez egy pár cipővel. A gondosan összeillesztett és megvarrt felsőrészt vas- és faszegekkel rögzíti a kaptafára, majd kézzel, speciális cérnával hozzávarrja a rámát és a talpbélést. Ezután rákerül a sarok és a talp, majd befejező műveletként a kialakított formát esztétikai minőséggel ruházza fel. A műveletek közül a cipőfelsőrész készítése igényel leginkább odafigyelést: komoly szakértelem, kézügyesség és precizitás szükséges, az itt ejtett esetleges hibákat javítani már nem lehet. Ha ránézünk egy cipőre, a felső rész nyújtja az első benyomást, meghatározza a cipőről alkotott képet, tehát az utolsó varrásig tökéletesnek kell lennie.
A méretvételtől a kézbevitelig akár öt-hat hét is eltelhet, mert a szárítás rengeteg időt kíván. Reggeltől kora délutánig párhuzamosan több cipő megmunkálásával foglalkozik, hogy aztán felkerekedjen a fővárosba az ügyfelek ügyes-bajos dolgait intézni. Szeret autózni, ilyenkor tud pihenni.
László igazi szenvedéllyel űz egy olyan kihalófélben lévő szakmát, melyet iskolában már nem tanítanak. Sajnos fennáll a veszélye, hogy a hosszú évek által felcsipegetett hatalmas tudását nem lesz kinek átadnia.
"A múlt héten hárman jelentkeztek tanulónak, de nem engedhetem meg magamnak, hogy csak tanítsak. Kevesen vagyunk, nem tudnám az ügyfeleket kiszolgálni, pedig jó lenne továbbadni a mesterséget. Napjainkra szétszedték a munkafolyamatokat, azaz külön készül a cipő alja, másik szakmának számít a felsőrész készítés, és így tovább. A klasszikus cipészmesterséget csak egyben lehet megtanulni, de erre ma már hivatalos keretek között nincs lehetőség."
Magyarországon a Vass Cipőt leszámítva nem nagyon létezik hasonló műhely, ahol kézzel varrják a kimondottan méretre készült, méltóságot sugárzó férficipőket. László mégsem szeretne saját üzletet. "Ha nyitnék egyet, valakinek le kellene ülni kalapálni helyettem. Én pedig nem bírnám ki nélküle."
Ez is érdekelhet:
2500 eurós öltönyök készülnek a Parlament mellett egy pincében. A Galamb szabóság alapítójával beszélgetünk, közben megismerjük Girolamót, aki az első öltönyét nyolcévesen készítette Nápolyban.
(Fotó: Tóth István)
lábbeli | dömsöd | egyedi | bespoke | fabula lászló
Ezzel a tíz fantasztikus dizájntárggyal a legmenőbb hellyé teheted az otthonod
10+1 ikonikus és gyönyörű lámpa, ami garantáltan feldobja az otthonod
Beköszöntött a tél, és vele együtt megérkezett a Roadster magazin legfrissebb, 14. száma. Mit találunk benne? Kajakkal bejárjuk Grönland izgalmas és lenyűgöző helyeit, találkozunk a világ egyik leghíresebb párterapeutájával, Esther Perellel, és a Netflix által világhírűvé vált dél-koreai séffel, Jeong Kwannal, motorral részt veszünk a Balkan Rallyn, és beszélgetünk Kelecsényi Milán férfiruha-készítővel is. A Dél-afrikai Köztársaságban teszteljük, milyen az új AUDI Q8, és elbeszélgetünk a zoknik Rolls Royce-át gyártó Iszató Nisigucsival is. Elmegyünk egészen Kenyáig, hogy elefántokat nézzünk, az Őrségben kipróbáljuk, milyen a régió legújabb kabinháza, a Kástu, bemutatjuk a Déryné Kenyeret, a város új pékségét, teszteltjük az új elektromos KIÁt, ezen kívül pedig találkozunk még Berki Blanka topmodellel, Áron Eszter divattervezővel és sokan másokkal. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat, a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!