Close
Gyönyörű, hátsókerekes Fiat élményroadster Japánból – 124 Spider-teszt

Gyönyörű, hátsókerekes Fiat élményroadster Japánból – 124 Spider-teszt

A Fiat 124 Spiderrel megtörtént a legjobb, ami történhetett vele.

Ahhoz, hogy ezt megértsük, több irányból kell felgöngyölítenünk a történet szálait. Létezett egyrészt a hatvanas évek derekától a Fiat 124 Sport Spider, ez:

Hiába volt a nevében a 124-es szám, ami ugye az első, ezerkettes Zsiguli alapjaként szolgáló Fiat típusjele, a Sport Spider családi autó helyett stílusos, könnyű, élvezetes spider, amely hasonlított ugyan a nála – Dustin Hoffmannak köszönhetően – jóval legendásabb Alfa Spiderre, ám sok közük nincs egymáshoz, akkoriban a Fiat és az Alfa két külön cég volt még.

A Mazda Miata vagy MX-5 – ez már a másik történetszál – a világ legnépszerűbb roadstere, 1989 óta minden generációja hozza a kisméretű és -tömegű, hátsókerekes, közvetlen élményautó tökéletességét, és az autóiparban talán mindennél jobban bizonyítja, hogy a kevesebb néha sokkal több.

Míg az MX-5-ös sztorija lineáris sikertörténet, a nyolcvanas évektől az Alfa Romeót, néhány éve pedig többek között a Chryslert és a Jeepet is magában foglaló, Fiat Chrysler Automobiles-ra keresztelt Fiat csoporté viszont kevésbé. Kezdenek megnyugtató távolságra kerülni a szakadék szélétől, abban a helyzetben viszont nincsenek, hogy a jelenlegi típuskínálatukból ennyire kilógó kétüléses roadstert fejlesszenek.

Itt bogozódik össze a két szál: a híresen gyönyörű és vérpezsdítő autókat készítő olaszok a híresen fantasztikus Mazda MX-5-öst rajzolták olaszra, adtak bele motort, az eredmény pedig egy japán minőségű, olaszos csoda. Eleinte Alfa Romeónak nevezték volna, de az mégsem lehet egy félig japán kocsi, úgyhogy inkább Fiat lett.

Ha az eredeti angol Mini stílusjegyeinek a BMW-féle Minikre örökítéséért díjat érdemelnek a tervezők, akkor a 124 Spider dizájnereiről díjat kell elnevezni. Mert az nyilvánvaló, mennyire lenyűgöző formájú, vonalvezetésű roadstert készítettek meglévő alapokra, amely markánsan különbözik az egyébként szintén joggal dicsérhető MX-5-től. Ahhoz viszont figyelem, és persze a hatvanas évek Sport Spiderének ismerete szükséges, hogy észrevegyük, milyen finoman idézték meg annak részleteit.

A motorháztető – a vezetőülésből is jól látható – kettős csíkpúpja, a hatszögletű hűtőmaszk, a manapság unalomig divatos, rásimított első fényszórók helyetti bevágottak, a csomagtérfedél felé dőlő hátsó sárvédők, a vízszintes hátsó téglalap-lámpákat idéző modern darabok, és az oldalajtó kilincsénél felívelő domborítás mind a Sport Spider-ihlette, kiváló arányérzékkel, ízléssel és tehetséggel átörökített finomság.

Aztán ott a beltér – hát, ott, az viszont szinte egy az egyben MX-5-belső, egy Fiat-emblémás Mazda-kormánnyal, saját váltógombbal és néhány észrevehetetlen különbséggel. Tessék több Giuliát venni, akkor talán legközelebb lesz pénz itt is fiatosításra, és egy teljesen harmonikus roadsterért őrülhetünk majd meg. Így csak egy tökéletes külsejű, korrekt belsejű roadsterért rajonghatunk.

Érthető, ha dizájntárgyként kezeljük a kocsit, ha viszont olyan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy nemcsak nézhetjük az utcán, hanem – legálisan – be is indíthatjuk, akkor nagyon hamar meg is fogjuk tenni. A Mazda egy másfél literes, 130 lóerős, és egy kétliteres, 160 lóerős szívómotorral kapható, a 124 viszont kizárólag a Fiat saját, 1,4 literes, turbós MultiAir benzinesével (van 170 lóerős is, de az már Abarth). A 140 lóerős teljesítmény inkább az alap MX-5-öst közelíti, a turbó miatt viszont sokkal nyomatékosabb annál, de nem érdemes túlságosan pörgetni, mert felül elfogy az ereje.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy baromi jó menni a Spiderrel. Ha megtanuljuk a fordulatszámot a széles ideális tartományban tartani, olyat autózhatunk vele, mint – az MX-5-öst leszámítva – szinte semmivel a többszörös árú sportkocsiktól innen. Bár a futóműve sem betonkemény, sperr-diffit is csak az Abarth kap, a kis, hátsókerekes Fiat boldogan falja az utat, valós erejénél izmosabbnak tűnik, élvezet vele kanyarodni, kapcsolgatni a hatos kézi váltót. Kevésbé izgalmas körülmények között, például forgalomban gurulva vagy autópályán sem szenvedő vadállat, mert nem az a karaktere, másrészt olyankor fordul pozitívba a viszonylagos csendesség, amit csapatáskor szívesen feldobnánk némi motor- vagy kipufogóhanggal.

Az összhatáshoz persze hozzájárul, hogy a 124-esből nézve egy Opel Corsa is terebélyes, magas járműnek tűnik, annyira alacsonyan ülünk, valamint hogy nem beszállunk a roadsterbe, hanem szorosan kitöltjük a számunkra kijelölt helyet. Passzentosan elférni benne, de hogy vész esetén a köldökömnél nyíló kormánylégzsák képes lenne-e megakadályozni, hogy lefejeljem a szélvédőkeretet, reményeim szerint örök kérdés marad.

Az viszont biztos, hogy tornamozdulatok nélkül, könnyedén, egyetlen retesz oldása után nyithatjuk-csukhatjuk a ponyvatetőt, amelynek idejét minimális gyakorlattal ötről úgy két másodperc időtartamúra csökkenthetünk – előbb kéne neonrózsaszín hangulatvilágítás, mint nehéz és költséges motoros mozgatás.

Ha már költségek: a Fiat 124 Spider indulóára hét és félmillió forint, ami nevetségesen sok, ha nem értjük a kocsit, és mindenféle szürke családi autókkal hasonlítjuk össze, de egészen baráti, ha élményautóként tekintünk rá. Tekintsünk úgy, mert nagyon az.

Ez is érdekelhet:


(Fotó: Tóth István)

Megjelent a legújabb Roadster magazin!
Ismét egy magazin azoknak, akik szerint nem arra születtünk, hogy a négy fal között üljünk, akik szerint az élet olyasmi, amit nagykanállal kell fogyasztani és amiből sosem lehet elég. 170 oldalnyi friss, színes és energiával teli kontent felfedezőknek, kalandoroknak, inspirációt keresőknek mindarról, ami miatt érdemes nekivágni a világnak. Ha velünk tartanál ezen az utazáson, ezen a linken megrendelheted a magazint.
Close

Iratkozz fel a hírlevelünkre!

Iratkozz fel a Roadster hírlevelére, hogy mindig értesülj a legizgalmasabb hírekről, sztorikról és véleményekről az utazás, a dizájn és a gasztronómia világából!
Feliratkozom