Close
Az organikus építészet pápája halhatatlan, és még a Legót is inspirálja

Az organikus építészet pápája halhatatlan, és még a Legót is inspirálja

Frank Lloyd Wright sokak által a 20. század legnagyobb építésze, és nem véletlenül: hetvenévnyi munkássága során több mint ezer épületet tervezett, melyeknek közel a fele meg is valósult. De mit tudott Wright valójában, amiért Simon and Garfunkel dalt írt róla (So long, Frank Lloyd Wright), a Legónak köszönhetően pedig ma több épülete is miniatürizált formában gyerekszobák polcain virít világszerte?

Egyszerűség és természetesség. Leginkább ezzel a két szóval jellemezhető Wright merész és újító munkássága, mellyel a 20. század első felében a modern amerikai építészet zászlóvivője lett. Wright a tervezési folyamat során mindig arra törekedett, hogy az adott épület a környezet organikus részévé váljon,

„szégyen helyett dicsőséget jelentve a táj számára”.

Különc figura volt, aki megvetően tekintett korának építészeire, és elutasította az AIA-hoz (American Insitute of Architects) való csatlakozást is – ennek ellenére az intézmény 1949-ben arany medállal tüntette ki. Az épületek mellett két szenvedélynek hódolt: a nőknek és az autóknak. Három felesége és a legendák szerint több mint ötven autója volt – állítólag a Guggenheim Múzeum felhajtóra emlékeztető spirálszerű folyosóját is ez a szenvedélye ihlette.

Wright 1867-ben Wisconsinban született, majd többévnyi sorozatos költözködés után végül tizenkét éves korában tért vissza ide családjával. Wisconsin mély nyomot hagyott az építészben, hosszú évekkel később is így emlékezett vissza rá:

„Még mindig a táj elválaszthatatlan részének érzem magam, akárcsak a fák, a madarak, a darazsak és a pajták.”

1885-ben érettségizett, majd a Wisconsini Egyetemen mérnöki tanulmányokba kezdett, de már akkor segédkezett az elismert építész, Joseph Silsbee mellett, aki Wright nagybátyja, Jenkin Lloyd Jones megrendelésére épp a Unity kápolnán dolgozott.

Nem sokkal később, 1887-ben, miután Wright számára teljesen világossá vált, hogy az építészpályára született, otthagyta az egyetemet, és Chicagóba ment, ahol először Silsbee építészeti irodájában helyezkedett el, majd egy évvel később a felhőkarcolók atyjaként is emlegetett híres építész, Louis Sullivan mellett dolgozott tovább.

A sztárépítész nagy hatással volt Wrightra: Sullivan a forma követi a funkciót-elv alapján elutasította az akkor Európában uralkodó díszített irányvonalat, ehelyett egy letisztult és egyedi amerikai építészeti stílus megteremtésén dolgozott.

Közös munkájuk 1893-ig tartott, amikor Wright szerződést szegve elvállalt egy önálló megkeresést, ezzel elindítva egyéni karrierjét. Még ugyanabban az évben tervezte meg első sikeres munkáját, a Winslow-házat Rivers Forestben, mely szélesedő, nyílt belső tereivel és a vízszintes elrendezéssel az első kiemelkedő példája Wright ma csak organikus építészetként fémjelzett újító stílusának.

A következő években Wright számos amerikai otthont és középületet tervezett a Prairie iskola szellemiségében, melyeket a lapos, egyemeletes elrendezés, magas tető, hosszú ablaksorok, helyi alapanyagok és a természetes, festetlen fa alkalmazása jellemzett, kiemelve a természetes szépséget.

1909-ben, húszévnyi házasság után elhagyta első feleségét, és ez egy ügyfele feleségével, Mamah Borthwick Cheneyvel Németországba költözött, ahonnan 1913-ban tértek vissza az Egyesült Államokba.

Akkor tervezte meg közös házukat gyermekkori emlékeinek helyszínén, Spring Greenben, Wisconsinban, melynek a Taliesin nevet adta, és melyet életműve egyik legelismertebb munkájaként tartanak számon. A ház 1914-ben azonban leégett – benne Wright szerelmével, Cheneyvel együtt. A tragédia ellenére Wright szinte rögtön meg is kezdte a ház újjáépítését, hogy minél hamarabb maga mögött hagyhassa a múltat „eltörölve a hegeket a dombról”. Tizenegy évvel később, 1925-ben a tragikus sorsú ház újból leégett, így Wright ismét a megépítésére kényszerült.

1915-ben a japán császár felkérésére megkezdte az Imperial Hotel tervezését Tokióban, melyen hét éven keresztül dolgozott. A Wright által földrengésbiztosnak ígért épület a nyugati és keleti kultúra találkozásának ékes példája, mely a legismertebb az építész tizennégy japán munkája közül. Wright ígéretéhez híven az épület az átadása után egy évvel a Great Kanto során a gyakorlatban is helytállt: az Imperial Hotel a város egyetlen nagy épületeként vészelte át a pusztítást.

Japán után visszatért Amerikába, ahol az 1930-as években a nagy gazdasági világválság hatására csökkenő megrendelések miatt a tanítás és az írás felé fordult. 1932-ben létrehozta a Taliesin ösztöndíj-programot, melynek keretében építészetet tanított saját otthonában, öt évvel később pedig gyakornokaival megkezdték a Taliesin West tervezését, mely az ösztöndíjasok számára biztosított stúdiót a téli hónapokra, Arizonában.

Bár az 1930-as évek közepén, közel hetvenévesen Wright nyugdíjba vonult, az építészeti iránti szenvedélye nem hagyta nyugodni: nem sokkal később visszatért, és élete fennmaradó húsz évében még olyan, mára világhírűvé vált ikonikus épületek születtek meg a tervezőasztalán, mint a New York-i Guggenheim Múzeum vagy a Délnyugat-Pennsylvaniában ma is álló Fallingwater-ház.

Az amerikai álomotthon – Fallingwater

Wright az unalmas nyugdíjas évekből 1935-ben a Pennsylvaniaban található, a Bear Run mellékfolyó vízesésére épült házzal tért vissza, melyet a Pittsburghben elismert Kaufmann család számára tervezett. A visszatérést pedig mind az átadás után, mind később számos elismerés övezte: 1966-ban Nemzeti Történelmi Helynek nyilvánították, 1991-ben pedig az American Institute of Architects „az amerikai építészet minden idők legjobb munkája” címmel tüntette ki.

A nem éppen megszokott környezetben épült ház minden szegletében a természetre reflektál: a lépcsőzetes, kinyúló teraszok és a sziklák folytatásaként vasbetonból, homokkőből és üvegből felépülő szerkezet szinte eggyé válik a környezetével. Wright maga is elismerően nyilatkozott a munkájáról:

„egy igazi áldás – az egyik legnagyobb, amit itt a földön megtapasztalhatunk”.

Guggenheim Múzeum – New York

Wright utolsó és egyik legnagyobb munkája az 1959-ben átadott New York-i Guggenheim Múzeum tizenhat évnyi tervezőmunka eredménye. Az építész a felkéréskor így nyilatkozott a lehetőségről:

„A világon először a művészetet végre egy nyitott ablakon keresztül láthatjuk – ráadásul New Yorkban. Ez ámulatba ejt.”

Az eredmény pedig egy óriási, szemkápráztatóan fehér, henger alakú épület, mely spirálszerűen halad a plexiüvegből épült kupola felé. A múzeum rendhagyó módon egyetlen kiállítótérből áll, mely a feljáró mentén a földszinttől vezet a legfelső szintig. Bár az átadáskor ellentmondásos kritikák érték ezt a valóban nem mindennapi építményt, Wright emblematikus épületét ma New York egyik legszebb épületeként tartják számon, mely 1959 októberében, fél évvel az építész halála után nyitotta meg kapuit.

Wright kapcsán az az érzésünk, mintha időutazó lett volna: hiába született alkotásainak jó része több mint száz évvel ezelőtt, az eszmék és formák, amelyek épületeit alkották, a mai, modern építészetben bontakoznak ki csak igazán.

Ez is érdekelhet:

természetesség | természet | Wisconsin | amerika | Frank Lloyd Wright

FOLYTASD EZZEL

Eladó ez a Gaudí ihlette, lenyűgöző, háromszintes penthouse

Ha erre az öt dologra figyelsz, mindenkinek megakad a szeme az Airbnb-den

Rendeld meg a Roadster magazin 9. számát!
Friss, 220 oldalas lapszámunkat ezúttal egy színes és izgalmas, 20 oldalas melléklettel egészítettük ki, amelyben a prémium spiritek szédítő univerzumába merülünk el. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat, a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet. Megnézem, mert érdekel!
Instagram