Close
Frida Kahlo mítikus világa a Nemzeti Galériába költözik

Frida Kahlo mítikus világa a Nemzeti Galériába költözik

A női művészek a történelem során mindig kicsit háttérbe szorultak, Frida Kahlo azonban fájdalmasan őszinte, a misztikum és a valóság elmosódott határán született önarcképeivel kitörölhetetlenül véste magát a legnagyobb 20. századi művészek képzeletbeli kőtáblájára.

A Magyar Nemzeti Galériában július 7-én nyíló kiállítás most közelebb hozza a 20. század eleji Mexikóváros forradalomát, és annak szerelemtől, csalódástól, nevetéstől és könnyektől forrongó mindennapjait, Frida Kahlo szemével.

De ki is volt Frida Kahlo valójában, akiről szinte mindenkinek a karakteres szemöldököt, bajuszt és színes népviseletet megörökítő önarcképek jutnak eszébe?

Egy szenvedélyes nő, egy forradalmár, egy lázadó művész. Egy nő, aki imádta az életet, a hazáját, elfogadta saját és a világ tökéletlenségeit, és mindezt tucatnyi önarcképben örökítette meg.

Hazaszeretete olyannyira meghatározta létét, hogy ugyan a feljegyzések szerint 1907-ben született, ő élete végéig váltig állította, hogy 1910-ben – mindezt nem hiúságból, hanem a Mexikóval kötött szövetsége jeléül. 1910 ugyanis az ország történelmében egy fontos dátum, a Mexikói Polgárháború kitörésének, és a Porfirio Diaz elnök által vezetett kormány megdöntésének éve.

Ez a forradalomtól forrongó környezet pedig csak a kezdet volt Frida Kahlo életében: fiatalkorában súlyos trolibuszbalesetet szenvedett, ami maradandó gerincérülést, fájdalmat és műtétek sorozatát jelentette. De ez volt egyben a festészet iránti szenvedély kezdete is: fekvőbetegként festette első önarcképeit, felépülése után pedig a szenvedélyből életre szóló hivatás lett.

A vastag szemöldök és a bajusz mellett Frida Kahlo karakterét még egy dolog határozta meg: a színes és díszített tehuanai népviselet, mely alapvető részévé vált, és Mexikótól Párizson át New Yorkig a világ minden részén büszkén viselte, ezzel is kifejezve hazájához fűződő különleges viszonyát.

Az erős, és lázadástól duzzadó hazaszeretete az ismert mexikói festővel, az egyébként húsz évvel idősebb Diego Riverával kötött házasságban teljesedett ki. A festés és forradalom iránti szenvedély által hajtott különleges, viharoktól és fájdalomtól sem mentes kapcsolat még ma is az egyik legkülönlegesebb szövetségként él a férfi-női kapcsolatok történetében. A hűtlenségtől és vitáktól hangos házasságot 1939-ben válás, majd 1940-ben újbóli házasság követte.

Az egyszerre feszítően fájdalmas, és mégis mélyen gyökerező kapcsolatban Frida számára Diego a világmindenséget jelentette: „A gyerekem, a szeretőm, az univerzumom.” – mondta róla.

Frida gyakran fantasztikus, néha véres munkáiban a valóság és a képzelet világa fonódik össze. Ugyan Diego szerint realista volt, míg André Breton szürrealistaként jellemezte, Frida kerülte a címkéket:

„Én tényleg nem tudom, hogy a festményeim szürrealisták vagy sem, azt viszont tudom, hogy önmagam legőszintébb kifejezései…

Mivel a témám mindig is a saját érzéseim, lelkiállapotom, és az életre adott legmélyebb reakcióim voltak, ezeket gyakran tárgyiasítottam magamban, ez volt a legőszintébb és -valódibb dolog, amit csak tehettem annak érdekében, hogy kifejezhessem azt, amit érzek.”

Ugyan a fiatalkori baleset miatt a fájdalom egész életén át végig kísérte Fridát, az életszeretetét sosem törte meg. Imádott táncolni és flörtölni, néha igazi társasági emberként falta az életet, máskor a magány és a kétségbeesés uralkodott el rajta. Imádta a pletykát, az állatokat, az obszcén vicceket, gyűlölte a kifogásokat, egyenlőként kezelte a szolgálókat, és mindennél többre értékelte az őszinteséget.

A Frida Kahlo – remekművek a mexikóvárosi Museo Dolores Olmedoból című kiállítás 2018. július 7-e és november 4-e között megtekinthető a Magyar Nemzeti Galériában.

Ez is érdekelhet:

Close