Close
Így ne tévedj el a fotózás Bermuda-háromszögében!

Így ne tévedj el a fotózás Bermuda-háromszögében!

Imádod a fotózást, de tanácstalan vagy, milyen gépet vegyél, vagy van már egy masinád, de nem vagy biztos benne, hogyan kellene használnod? Nemrég indult négyrészes sorozatunkban ezeken a kérdéseken fogunk végigmenni, kitérve a főbb pontokra, kezdve a kamera kiválasztásától, kedvenc témákon át a fotózásban használt alapszabályokon keresztül egészen a tanácsokig.

A szerzőről
Jaksa Bálint szabadúszó, 35 éves budapesti fotós, aki főként sport-, termék- és építészeti fotós megbízásokat teljesít, de a szakmában eltöltött évek alatt rengeteg témában fotózott, itthon és külföldön egyaránt. Bizonyítékért érdemes átböngészni a honlapját.

Eltelt egy kis idő az első rész óta, így remélem már mindenki kezében fogja az új, vagy a korábban szerzett fényképezőgépét, és folytathatjuk utunkat. Mivel az alapfunkciókban minden gép azonos elven működik, így haladjunk lépésről lépésre, és ismerkedjünk meg velük.

Ahogy korábban is írtam, a fényképezőgépeken egyfajta Bermuda-háromszögként vannak jelen a fényérték-/rekeszérték-/blende-, a záridő-/fényérzékenység-/ISO szám-beállítások. Ezek megfelelő hangolásával a legkülönfélébb fényképeket készíthetjük, kezdve a családi hétvégéktől a legelvontabb művészi fotókig. Ezek a beállítási lehetőségek márkától függetlenül minden manuálisan is használható fényképezőgépben szerepelni fognak..

Kezdjük a fényértékkel/rekeszértékkel, vagy más néven blendeszámmal, ami a mélységélességért lesz felelős, azaz azért a tartományért, ami az élesre állított ponttól előre és hátra tart a képen. Ezt úgy tudjuk a legegyszerűbben elképzelni, hogyha mondjuk portrézás közben valakinek az orra hegyére állítunk élességet, akkor a fényérték/rekeszérték/blendeszáma fogja megadni, hogy az orra hegyétől a képen előre és hátrafelé meddig lesz éles a fotónk. Minél kisebb ez a szám, pl. F1.8, ami egy nagyon tágra nyitott blende állást jelent, azaz rengeteg fény áramlik be, az élességtartománya nagyon kevés. Ellenben egy F14-re állított fotó esetében már jóval szűkebb a blende nyílása, sokkal kevesebb fény jut az érzékelőre, de a képünk szinte a témánk legközelebbi pontjától a legtávolabbig éles lehet.

Tekergessük a rekeszállító tárcsát a gépen, és látni fogjuk, hogyan változik a fénymérőből kapott eredmény egy tágabbra vagy egy szűkebbre nyitott beállítás szerint. Mérlegelni kell és alkalmazkodni a lehetőségekhez, nincs aranyszabály és nincs egy örök érvényű igazság, úgyis a fény fogja eldönteni. Vagy esetleg vakuzzunk, és akkor szabadabban alakíthatunk bizonyos részeket, de az is fény.

A záridő jön, avagy a zársebesség. Minél rövidebb ez az idő, annál gyorsabban mozog a zárszerkezet, annál kevésbé fog a témánk bemozdulni. Alapszabály, hogy a zársebesség kézből történő fotózás esetén nem lehet kevesebb a gyújtótávolság értékénél, azaz egy 85 mm-es objektívvel, minimum 1/100-ad zársebességgel ildomos fotózni, vagy egy 24 mm-es esetén ez már csak 1/30-ad. Főleg ha hideg van és remeg az ember keze, de ez a minimum, hogy álló témát biztos kézzel bemozdulás nélkül fotózhassunk le. Egy sétáló embert lőhetünk a korábban írt 1/100-on, ellenben, ha ki akarunk merevíteni egy versenyautót a képen, akkor már 1/1000 lesz a zársebesség, és így tovább.

Álló téma esetén állványról ez az érték egy jó kioldóval, vagy a gépbe épített mezei késleltetővel lehet jóval kevesebb is, ha a fénymérőnk a korábbi szabálynál említett minimum szám alatt javasol. Így az állvány elvégzi helyettünk a piszkos munkát. Vagy használhatunk vakut, és úgy fotózhatjuk témánkat lassabb sebességgel is, ha annyira kevés a fény, vagy egy bemozdulás hatását keltő effektust szeretnénk. DE! Nem szabad elfelejteni, hogy a villanófény által létrehozott fény nem befolyásolja a környezeti fényt, így a témánkat kimerevítő vaku fényétől függetlenül, a háttér, ahová már nem ért a vaku fénye, simán lehet bemozdult, ha lassú zársebességet hagytunk. Klasszikus kipróbálós-játszós feladat, hogy pontosan megértsük, mi a különbség hatás és adottság között.

A háromszög utolsó sarka az ISO, azaz fényérzékenység. Ahogy a filmnek, úgy a digitalis szenzornak is ugyanúgy van fényérzékenysége. Ezzel az egységgel tudjuk beállítani. Minél erősebb a fény, annál kisebb ez a szám, annál tisztább/kevésbé zajos a kép, ugyanakkor a zársebességet vagy a rekeszt is ahhoz illően kell állítanunk. Vagyis egy 100-as ISÓ-n fotózott kép jóval tisztább, zajmentesebb lesz, mint egy 800-on lőtt fotóé, ellenben jóval tágabb blendét vagy lassabb zársebességet fog kérni. Rajtunk áll, melyik szerint exponálunk helyesen, vagy ahogy a végeredmény kéri.

És még valami: a zaj. A fotókon látható fura szemcsézettséget zajnak hívják, ami lehet jó is, attól függően, hogy mi a cél, de leginkább tiszta képekre és szép színekre hajtunk. Például napsütésben 100-as ISÓ-n lehetünk, míg szürkületkor már 800-as is kevés lehet.

Ahogy írtam, nincs egy mindig érvényes igazság. Ugyanúgy lehet szép egy elmosódott, nagyon zajos, alig éles kép, mint egy tökéletesen tiszta, már-már bántóan éles fotó is. A mi döntésünk, hogy milyen irányba indulunk el a Bermuda-háromszögben.

Korábban azt írtam, hogy most manuális módban fotózunk, ahol mindhárom korábban megtárgyalt értéket magunk állítjuk be, vannak azonban szituációk, amikor választhatunk “félautomata” módon, egyik-másik priorizálása szerint. Például a legtöbb gépen állíthatunk rekesz-előválasztást. Ilyenkor a rekeszértékünket fixen megadjuk, ellenben a zársebességet a már megadott rekesz és ISO száma szerint fogja a gép automatán a fénymérés szerint állítani. Ez akkor lehet érdekes, ha biztosan tudjuk, hogy nincs nagyobb élesség tartományra szükségünk, mondjuk elég F4, de a gép a zársebességet már maga fogja automatán állítani, így nekünk már nem kell arra figyelni. Nem szégyen kihasználni a gép által nyújtott segítséget, vannak szituációk, amikor nagyon hasznos vagy szimplán kényelmes tud lenni. Ugyanúgy létezik fordított esetben zársebesség-előválasztás, ahol a megadott sebességgel lő a gép, és a rekeszt ő állítja hozzá a zár és az ISO szerint.

Végtelen gyakorlás után fognak rögzülni az olvasottak, így érdemes kipróbálni a következő szituációkat! Figyeljük meg az eredményt, és gondoljuk végig, hogy mi-miért történt!

  • Nappal, lassabb zársebességnél, valamit vagy valakit messziről kísérve fotózzunk! (Ezt hívják svenkelésnek, mint például ahogy a Forma-1-es autókat fotózzák, miközben 300 km/h-val elsuhannak, a kocsik azonban élesek a képen, minden más elmosódott). Avagy egy helyben állunk, és a kamerával lekövetjük a fotó tárgyának mozgását.)
  • Próbálgassuk az élességtartomány hatását egy közelre vagy távolra állított élesség esetén, hogy mekkora az a rész, ahol élesnek látjuk a képet! (Általános esetben F2.8-t közelre állítva jóval kisebb mértékben látjuk élesnek, mint távolra, mivel az objektíveknek ez is egy tulajdonságuk.)
  • Teljesen sötétben próbáljuk ki, miként változik a háttér világossága, ha a témánkat ugyanazzal a vakufénnyel fotóztuk – lehet akár a gépbe épített kis vaku is –, de a zársebességet különböző értékre állítjuk. Gyorsan rájöhetünk, mi a különbség a környezeti és az általunk állított vaku fénye között.

A következő részben elkezdjük már konkrét témákban is használni a gépünket. Kipróbáljuk, hogy bizonyos területeken milyen szabályok és praktikák vannak, és hasonlóan a mostanihoz, legközelebb is lesz némi játék a végére.

Close

Iratkozz fel a hírlevelünkre!

Iratkozz fel a Roadster hírlevelére, hogy mindig értesülj a legizgalmasabb hírekről, sztorikról és véleményekről az utazás, a dizájn és a gasztronómia világából!
Feliratkozom