Close
Így ne tévedj el a fotózás Bermuda-háromszögében!

Így ne tévedj el a fotózás Bermuda-háromszögében!

Imádod a fotózást, de tanácstalan vagy, milyen gépet vegyél, vagy van már egy masinád, de nem vagy biztos benne, hogyan kellene használnod? Nemrég indult négyrészes sorozatunkban ezeken a kérdéseken fogunk végigmenni, kitérve a főbb pontokra, kezdve a kamera kiválasztásától, kedvenc témákon át a fotózásban használt alapszabályokon keresztül egészen a tanácsokig.

A szerzőről
Jaksa Bálint szabadúszó, 35 éves budapesti fotós, aki főként sport-, termék- és építészeti fotós megbízásokat teljesít, de a szakmában eltöltött évek alatt rengeteg témában fotózott, itthon és külföldön egyaránt. Bizonyítékért érdemes átböngészni a honlapját.

Eltelt egy kis idő az első rész óta, így remélem már mindenki kezében fogja az új, vagy a korábban szerzett fényképezőgépét, és folytathatjuk utunkat. Mivel az alapfunkciókban minden gép azonos elven működik, így haladjunk lépésről lépésre, és ismerkedjünk meg velük.

Ahogy korábban is írtam, a fényképezőgépeken egyfajta Bermuda-háromszögként vannak jelen a fényérték-/rekeszérték-/blende-, a záridő-/fényérzékenység-/ISO szám-beállítások. Ezek megfelelő hangolásával a legkülönfélébb fényképeket készíthetjük, kezdve a családi hétvégéktől a legelvontabb művészi fotókig. Ezek a beállítási lehetőségek márkától függetlenül minden manuálisan is használható fényképezőgépben szerepelni fognak..

Kezdjük a fényértékkel/rekeszértékkel, vagy más néven blendeszámmal, ami a mélységélességért lesz felelős, azaz azért a tartományért, ami az élesre állított ponttól előre és hátra tart a képen. Ezt úgy tudjuk a legegyszerűbben elképzelni, hogyha mondjuk portrézás közben valakinek az orra hegyére állítunk élességet, akkor a fényérték/rekeszérték/blendeszáma fogja megadni, hogy az orra hegyétől a képen előre és hátrafelé meddig lesz éles a fotónk. Minél kisebb ez a szám, pl. F1.8, ami egy nagyon tágra nyitott blende állást jelent, azaz rengeteg fény áramlik be, az élességtartománya nagyon kevés. Ellenben egy F14-re állított fotó esetében már jóval szűkebb a blende nyílása, sokkal kevesebb fény jut az érzékelőre, de a képünk szinte a témánk legközelebbi pontjától a legtávolabbig éles lehet.

Tekergessük a rekeszállító tárcsát a gépen, és látni fogjuk, hogyan változik a fénymérőből kapott eredmény egy tágabbra vagy egy szűkebbre nyitott beállítás szerint. Mérlegelni kell és alkalmazkodni a lehetőségekhez, nincs aranyszabály és nincs egy örök érvényű igazság, úgyis a fény fogja eldönteni. Vagy esetleg vakuzzunk, és akkor szabadabban alakíthatunk bizonyos részeket, de az is fény.

A záridő jön, avagy a zársebesség. Minél rövidebb ez az idő, annál gyorsabban mozog a zárszerkezet, annál kevésbé fog a témánk bemozdulni. Alapszabály, hogy a zársebesség kézből történő fotózás esetén nem lehet kevesebb a gyújtótávolság értékénél, azaz egy 85 mm-es objektívvel, minimum 1/100-ad zársebességgel ildomos fotózni, vagy egy 24 mm-es esetén ez már csak 1/30-ad. Főleg ha hideg van és remeg az ember keze, de ez a minimum, hogy álló témát biztos kézzel bemozdulás nélkül fotózhassunk le. Egy sétáló embert lőhetünk a korábban írt 1/100-on, ellenben, ha ki akarunk merevíteni egy versenyautót a képen, akkor már 1/1000 lesz a zársebesség, és így tovább.

Álló téma esetén állványról ez az érték egy jó kioldóval, vagy a gépbe épített mezei késleltetővel lehet jóval kevesebb is, ha a fénymérőnk a korábbi szabálynál említett minimum szám alatt javasol. Így az állvány elvégzi helyettünk a piszkos munkát. Vagy használhatunk vakut, és úgy fotózhatjuk témánkat lassabb sebességgel is, ha annyira kevés a fény, vagy egy bemozdulás hatását keltő effektust szeretnénk. DE! Nem szabad elfelejteni, hogy a villanófény által létrehozott fény nem befolyásolja a környezeti fényt, így a témánkat kimerevítő vaku fényétől függetlenül, a háttér, ahová már nem ért a vaku fénye, simán lehet bemozdult, ha lassú zársebességet hagytunk. Klasszikus kipróbálós-játszós feladat, hogy pontosan megértsük, mi a különbség hatás és adottság között.

A háromszög utolsó sarka az ISO, azaz fényérzékenység. Ahogy a filmnek, úgy a digitalis szenzornak is ugyanúgy van fényérzékenysége. Ezzel az egységgel tudjuk beállítani. Minél erősebb a fény, annál kisebb ez a szám, annál tisztább/kevésbé zajos a kép, ugyanakkor a zársebességet vagy a rekeszt is ahhoz illően kell állítanunk. Vagyis egy 100-as ISÓ-n fotózott kép jóval tisztább, zajmentesebb lesz, mint egy 800-on lőtt fotóé, ellenben jóval tágabb blendét vagy lassabb zársebességet fog kérni. Rajtunk áll, melyik szerint exponálunk helyesen, vagy ahogy a végeredmény kéri.

És még valami: a zaj. A fotókon látható fura szemcsézettséget zajnak hívják, ami lehet jó is, attól függően, hogy mi a cél, de leginkább tiszta képekre és szép színekre hajtunk. Például napsütésben 100-as ISÓ-n lehetünk, míg szürkületkor már 800-as is kevés lehet.

Ahogy írtam, nincs egy mindig érvényes igazság. Ugyanúgy lehet szép egy elmosódott, nagyon zajos, alig éles kép, mint egy tökéletesen tiszta, már-már bántóan éles fotó is. A mi döntésünk, hogy milyen irányba indulunk el a Bermuda-háromszögben.

Korábban azt írtam, hogy most manuális módban fotózunk, ahol mindhárom korábban megtárgyalt értéket magunk állítjuk be, vannak azonban szituációk, amikor választhatunk “félautomata” módon, egyik-másik priorizálása szerint. Például a legtöbb gépen állíthatunk rekesz-előválasztást. Ilyenkor a rekeszértékünket fixen megadjuk, ellenben a zársebességet a már megadott rekesz és ISO száma szerint fogja a gép automatán a fénymérés szerint állítani. Ez akkor lehet érdekes, ha biztosan tudjuk, hogy nincs nagyobb élesség tartományra szükségünk, mondjuk elég F4, de a gép a zársebességet már maga fogja automatán állítani, így nekünk már nem kell arra figyelni. Nem szégyen kihasználni a gép által nyújtott segítséget, vannak szituációk, amikor nagyon hasznos vagy szimplán kényelmes tud lenni. Ugyanúgy létezik fordított esetben zársebesség-előválasztás, ahol a megadott sebességgel lő a gép, és a rekeszt ő állítja hozzá a zár és az ISO szerint.

Végtelen gyakorlás után fognak rögzülni az olvasottak, így érdemes kipróbálni a következő szituációkat! Figyeljük meg az eredményt, és gondoljuk végig, hogy mi-miért történt!

  • Nappal, lassabb zársebességnél, valamit vagy valakit messziről kísérve fotózzunk! (Ezt hívják svenkelésnek, mint például ahogy a Forma-1-es autókat fotózzák, miközben 300 km/h-val elsuhannak, a kocsik azonban élesek a képen, minden más elmosódott). Avagy egy helyben állunk, és a kamerával lekövetjük a fotó tárgyának mozgását.)
  • Próbálgassuk az élességtartomány hatását egy közelre vagy távolra állított élesség esetén, hogy mekkora az a rész, ahol élesnek látjuk a képet! (Általános esetben F2.8-t közelre állítva jóval kisebb mértékben látjuk élesnek, mint távolra, mivel az objektíveknek ez is egy tulajdonságuk.)
  • Teljesen sötétben próbáljuk ki, miként változik a háttér világossága, ha a témánkat ugyanazzal a vakufénnyel fotóztuk – lehet akár a gépbe épített kis vaku is –, de a zársebességet különböző értékre állítjuk. Gyorsan rájöhetünk, mi a különbség a környezeti és az általunk állított vaku fénye között.

A következő részben elkezdjük már konkrét témákban is használni a gépünket. Kipróbáljuk, hogy bizonyos területeken milyen szabályok és praktikák vannak, és hasonlóan a mostanihoz, legközelebb is lesz némi játék a végére.

Megjelent a legújabb Roadster magazin!
Ismét egy magazin azoknak, akik szerint nem arra születtünk, hogy a négy fal között üljünk, akik szerint az élet olyasmi, amit nagykanállal kell fogyasztani és amiből sosem lehet elég. 170 oldalnyi friss, színes és energiával teli kontent felfedezőknek, kalandoroknak, inspirációt keresőknek mindarról, ami miatt érdemes nekivágni a világnak. Ha velünk tartanál ezen az utazáson, ezen a linken megrendelheted a magazint.
Close

Iratkozz fel a hírlevelünkre!

Iratkozz fel a Roadster hírlevelére, hogy mindig értesülj a legizgalmasabb hírekről, sztorikról és véleményekről az utazás, a dizájn és a gasztronómia világából!
Feliratkozom