Az egyik legszebb magyar modell meséli el nekünk.
Barabás Heni magazinunk indulása olyan számunkra, mintha a nem hivatalos utazó nagykövetünk lenne, egy állandó inspirációs forrás, aki utazásaival, de leginkább felfedező szellemével lelkesít minket, miközben mi egy irodában ülve a klaviatúrát püföljük. Heni korábban már elmesélte nekünk, milyen volt ellátogatni Tibetbe, a Yarchen Gar kolostorba.
Mivel Heni az utóbbi időben Kínában modellkedik, főként ázsiai célpontokat keresett fel. Nekünk nagyon szimpatikus, hogy nem a nagyvárosokban és azok bevásárlókerületeiben érzi jól magát, hanem a terepen.
Szöul és Gangnam negyed? Tokió és Shindzsuku? Szingapúr és Orchard street?
Őt az ilyesmi nem motiválja, helyette sokkal jobban érdeklik Mongólia végtelen sztyeppéi, a semmi közepén fekvő tibeti kolostorok, és az sem baj, ha nincs fürdőszoba és egy szerzetes apró kuckójában kell meghúznia magát másokkal együtt.
Tavaly eljutott a dél-kínai Kujlinba és Csangsuóba, arra a vidékre, ami évszázadok óta kínai művészek generációit ejtette ámulatba.
Heni nagyon egészségesen és környezettudatosan él, vegán, alkalmanként meditál, nyitott lélekkel jár a világban, és igyekszik túljutni a felszínen. Talán ezért is ment el idén nyáron Portugáliába, hogy kicsit elszakadhasson a világtól egy menedékben, amely a Serra da Estrela Nemzeti Parktól délre, egy hegyvidékes területen bújik meg. Hogy milyen élmény is volt egy hét ebben a jóga retreatben, azt maga Heni fogja elmesélni nekünk.
“Már régóta terveztem, hogy egyszer elmegyek egy retreatbe, és kicsit újra gondolom a dolgaim… Mindannyian próbálunk megbirkózni a körülöttünk/bennünk lévő görcsökkel, nyomásokkal, amik az én esetemben évek óta elnyomva várták, hogy valamikor úgy igazán kiengedjem őket magamból. Nekem ez itt, a portugál hegyek között egy varázslatos helyen történt meg először, úgy igazán…
Egy nagyon régi, szívemhez közel álló barátom, Frák Péter itthoni látogatása során említette a helyet, ahol aromaterapeutaként dolgozik, és ami mára az otthonává vált. Fantasztikusan hangzott, de nem tudtam, hogy így, utolsó pillanatban lenne-e helyük, találunk-e időben megfelelő repülőjegyet és így tovább. Végül úgy alakult, hogy mindent sikerült megszervezni, és egy hét múlva már a gépen ültem.
Mint később kiderült, ez volt életem egyik legjobb, legmeghatározóbb döntése.
Július első hetében hat napot töltöttem a Vale de Moses nevü jóga retreatben. Egy sátrat választottam szállásnak, mert a lehető legközelebb szerettem volna érezni magam a természethez. A program mindennap ugyanaz volt, de semmi sem volt kötelező, mindenki úgy tölthette az idejét, ahogy azt jónak látta.
Minden reggelt csendes reggeli sétával (senki nem beszélt a másikkal), kisebb meditációs gyakorlatokkal kezdtük, amit kétórás jóga követett. Nekem eddig nem képezte a napi rutint a jóga és a meditálás, de örökké hálás leszek azért, hogy ez mára már beépült a mindennapjaimba. Rengeteget számít! Nem is értem, miért nem adtam ennek elég időd korábban.
A retreat hatalmas területen fekszik, azt az egyet sajnálom, hogy nem hikingoltam többet, és nem töltöttem több időt barangolással kicsit távolabb a völgyben. A legkedvesebb, legkülönlegesebb hely számomra a főépület alatt fekvő, természetes módon kialakult tavacska volt.
Az ember mindennap igénybe vehetett treatmenteket, például aromaterápiát vagy masszázst, a menü vegetáriánus/vegán, csodálatos emberek vesznek körül. A csapat, akikkel kiutaztam, nagyon hamar összekovácsolódott.
Petinek és a csapatnak köszönhetően mélyebb fogalmam lett magammal kapcsolatosan, sok szinten átformáló volt az élmény. Több ez, mint egy retreat: befogadtak a kis családjukba, amiért örökké hálás leszek.
(Fotók: Barabás Heni)
barabás heni | jóga | vale de moses | portugália | menedékNagyon morbid szabály lépett életbe az egyik francia kisvárosban: temetési kauciót kell fizetni a Mont Blanc megmászásához
Ezért nem szabad értékelést írni egy szállodáról, ha rossz az idő
