Milyen egy kölyökjaguár? Játékos, bájos, szerethető, néha kicsit esetlen, aki olykor megmutatja a karmait és erejét. Megnézzük az E-Pace-t, és azt mondjuk: stimmel.
A nemrég bemutatott Jaguar XF Sportbrake-kel töltött teszthét konklúziója az volt, hogy az a kocsi egy nagyon szép, a mai kornak megfelelő technikájú autó azoknak, akik valami ellen döntenek, és a legnagyobb prémiumgyártók típusai helyett mást akarnak, hasonló szolgáltatásokkal.
Az E-Pace viszont teljesen más – a jelek szerint a már indiai tulajdonú Jaguar üzletpolitikája nem egy harmonikus típuskínálat létrehozása, hanem az, hogy minden kategóriában kínáljon egy abban a közegben versenyképes modellt. Úgy látszik, a kompakt SUV-k osztályát találták alkalmasnak arra, hogy kicsit kiéljék a kreativitásukat.
Különben is: ha már egy márka egy nagymacskáról kapta a nevét és a logóját – amiről egyébként Hitler tehet, miatta keresztelték át érhető okokból a háború után az SS Cars Ltd.-t Jaguar Cars Ltd.-re –, akkor ezzel érdemes is élni.
A kis E-Pace igazi egyéniségére két utalást találhatunk: az egyiket a szélvédő alsó részénél, a másikat pedig a kocsi mellett, a földön, este.
V8-as Teslák gyártására sem volt kisebb esély, mint arra, hogy a Jaguar a 2010-es évek vége felé poénkodni kezd, ráadásul még jól is áll neki. Okosan kitalálták, hogy az E-Pace potenciális vásárlói értékelni fogják ezt, a kisebb prémium SUV-knál többet számít a dizájn és a hasonló részletek, mint hogy az adott modell jön-e ki legjobban az Excel-táblás összehasonlításból.
Leginkább a fara jaguaros, ha a hátsó lámpák nem lógnának rá a hátsó sárvédőre, oldalnézetből szinte bármilyen modern, divatos kis SUV lehetne, és a hűtőmaszkján is viselhetne sokféle emblémát, ha nem épp a Jaguaré volna rajta. Eleve nem hosszú a kocsi, de a nagy lemezfelületek és a szűk ablakok miatt még a valóságosnál is zömökebbnek tűnik, a húszcolos kerekekkel akkor is vonzaná a tekintetet, ha nem piroslana ki a szürke világból.
Aki látta már belülről mondjuk a nagyobbik SUV F-Pace-t vagy az XF-et, azonnal felismeri majd az E-Pace-ből a kicsit bumszli közepű kormányt – körülbelül ennyi a hasonlóság az infotainment menürendszerén kívül. Itt nem tekerő, hanem kar a váltó előválasztója, a kormány mögött hagyományos órák vannak, középen egy kis képernyővel, a váltókar körül egy indokolatlan fémbetétutánzattal, mellette egy dizájnkapaszkodóval. Barátságos és modern az összkép, de hiába a bőr és a piros cérna, egy adag jóindulat is kell hozzá, hogy prémiumbelsőnek nevezzük.
A jóindulatunk megvan, a baby Jag ugyanis elérte azt, amit csak kevesen manapság: szerethető.
Erre szüksége is van, mert a kompakt SUV-k kategóriája zsúfolt, mint a reptéri busz, a tehetősebb-nagyobb igényű vevőket is célozzák sokan, az E-Pace viszont azok műszaki szintjét még nem üti meg, ha formában ott is van a legjobbak között.
Zömöksége egyébként nem csak látszat: mivel a márka nagyobb SUV-jával szemben alumínium helyett a Range Rover Evoque acélalapjára épül, üresen is több mint 1,8 tonna, szerencse, hogy a tesztautót egy kétliteres, 250 lóerőre turbósított négyhengeres benzines mozgatta. A kisjaguáros erő tehát adott, az esetlenségről pedig a váltó gondoskodik: a program olyan zavarba jön néha, mintha nem csupán választania kellene a kilenc fokozatból, hanem követnie az örök traffipax-elkerülés Grabovoj-számsorát. Súlyos patthelyzet, hogy ez az automata rossz, manuális viszont a benzinesekhez nincs.
Kár, mert különben a tömege ellenére jó vele menni, stabilan fekszi az aszfaltot, ezzel is kifejezve, hogy ne akarjuk elhagyni azt. Hét másodperc alatt ér százra, ha nem a sportkocsit keressük benne, akkor jót közlekedhetünk egy szükségesnél jóval dinamikusabb SUV-val, ehhez a kicsit megtévesztő nevű Race vezetési mód javasolt.
Ennek persze ára van: bár az alap E-Pace-t sikerült hajszálra tízmillió forint alá nyomni, az első modellévben elérhető First Edition változat 20,3 millió ezzel a benzinmotorral, vagy néhány ezerrel olcsóbb a 180 lóerős, szintén négyhengeres dízellel. Csak ehhez kérhető a Caldera Red fényezés (a fekete és a fehér mellett), és minden jár hozzá – összkerékhajtás, LED-fényszórók, húszcolos felnik, tízcolos infotainment rendszer, navigáció, Meridian hifi, head-up display, hasítottbőr-hatású tetőkárpit és bőrkárpit… –, ami kell, vagy nem kell, de a prémiumkategóriában illik. Elég húzós egy Nissan Qashqai-méretű kocsiért, de érthető, ha valaki kiadhat ennyit, és a Jaguar-kölyköt választja.
Ez is érdekelhet:
Ha valóság, hogy Kim Dzsongun a dél-koreai elnök kezét szorongatva az atomprogram visszafogásáról beszél, akkor egy dízel, kombi Jag sem meglepő. Az viszont kicsit az, hogy kiknek ajánlható.
(Fotók: Jaksa Bálint)
nagy sztori | 4x4 | teszt | jaguar | jaguar e-pace | crossover
Amikor a Városliget a nappalidig ér – Élet a Dürer Park zöld ligetében
A tavaszi stílus kulcsa: jól megválasztott ékszerek
Sose felejtsd otthon, ha utazol: ez a zsebtolmács lehet a legjobb barátod egy idegen országban
A Ferrari, ami tönkreteszi a Ferrari márkát
Amerika emblematikus tanulmányautóit egy olasz stúdió tervezte
Ilyen, amikor egy filmrendező készít trailereket egy új autóhoz
Itt a tavasz, a Roadster legújabb lapszáma pedig diadalmas dübörgéssel robog be az életünkbe! A hagyományoknak megfelelően kalandok sora követi egymást a magazin színes, szélesvásznú lapjain, tele inspiráló történetekkel és még inspirálóbb karakterekkel. Mit találhatunk a 220 oldalas magazinban? Elutazunk Varsóba és Szicíliába, találkozunk a szupersztárokat fotózó Agata Serge-zsel, a gyönyörű izraeli színésznővel, Efrat Dorral, megnézzük, hogyan tiszteleg egy párizsi galéria egy magyar belsőépítész előtt, kipróbáljuk, milyen az új Mercedes és Omoda, megmutatunk négy új és lenyűgöző hotelt, végigjárjuk a Dolomitokat egy Audi A6-tal, belekóstolunk Dubai legjobb éttermeibe, és találkozunk a zseniális divattervezővel, Abodi Dórával is. És ahogy mondani szokás, ez még messze nem minden, a magazin még ezeken kívül is rengeteg színes kalandot tartogat!
Különleges csomagajánlatok itt!