Close
A sebesség és a stílus brit ragadozója – A Jaguar-sztori

A sebesség és a stílus brit ragadozója – A Jaguar-sztori

A legendás Jaguar D-Type hírnevét főleg a három egymást követő évben szerzett (1955, 1956, 1957) Le Mans-i 24 órás-győzelemnek köszönheti. Na meg annak, hogy a tervezett száz példányból végül csak hetvenöt készült el – hát hol a maradék huszonöt? Most, 62 évvel az utolsó, gyártósorról legördülő D-Type után a Jaguar a modell történetének méltó befejezése mellett döntött: hamarosan legyártják az eredeti tervekkel minden egyes részletében megegyező, hiányzó huszonöt darabot. És ha már feléled egy legenda, utánanéztünk, hogyan is lett mára a Jaguar világszerte keresett márka.

Az angliai Blackpoolban 1901-ben született Bill Lyonst tizenhét évesen fertőzte meg az autógyártás – akkor kezdett mérnökgyakornokként dolgozni az autókat, buszokat és katonai járműveket gyártó Crossley Motorsnál, majd rövidesen kereskedő lett a Sunbeam Motorcarsnál.

Peter Whitehead és Peter Walker közös, Jaguar XK120C-vel aratott győzelme az 1951-es Le Mans-i 24 óráson. Jobbról a második William Lyons, a Jaguar alapítója

Pár évre rá, 1922-ben találkozott a stílusos motorkerékpár-oldalkocsikat gyártó William Walmsleyvel, akivel rövidesen közös vállalkozásba fogott: Walmsley és Lyons megalapították cégüket, az oldalkocsik gyártására specializálódott Swallow Sidecar Companyt. Az oldalkocsikat rövidesen saját karosszériák követték, amelyeket először Austin Seven, majd Standard, Swift és Fiat alvázakra építettek.

A recept egyszerű volt: olcsó, de stílusos, elegáns autókat építeni – ennek szellemében készült az első két teljesen új modell, az SS I és az SS II kupé, amelyek az 1931-es London Motor Show-n debütáltak. Walmsley pár évvel később kiszállt a cégből, és az akkor még S.S. Cars Ltd. néven alatt futó Jaguar elindult a világsiker felé.

A legendás D-Type, a Le Mans-i 24 óráson, 1957-ben

Lyons lelkesedése és odaadása minden egyes modellben visszaköszönt – az elkövetkező évtizedekben a versenyautók és az E-Type kivételével minden modell dizájnját maga tervezte, mindezt úgy, hogy állítólag rajzolni sem tudott.

„Az autó a legélőbb dolog, amit valaha megalkothatunk” – vallotta.

A márka gyors ütemben fejlődött, egyre kifinomultabb autókat gyártott, hamarosan új, jobban illeszkedő névre lett szükség. Így született meg a cég reklámügynökségének javaslatára a Jaguar név, 1935-ben még csak kategórianévként. A teljesen új luxus- és sportkocsisorozat – beleértve a háború előtti idők sportautóinak nagy klasszikusát, az SS Jaguar 100-at – hatalmas siker lett.

A második világháború alatt az oldalkocsik gyártása a katonai megrendelések következtében jelentősen megnőtt, a háború utáni évek azonban nehéz időszakot jelentettek a brit ipar számára, különösen az acélhiány miatt. Mindeközben, mivel a nyilvánosság az SS elnevezést a náci védőosztaggal azonosította, a vállalat elhagyta nevéből a cég gyökereire uraló előtagot, és Jaguar Cars néven folytatta.

Az első logó még egész másképp festett

1948-ban a Jaguar megjelent az első háború utáni modellel, a Mark V-val, néhány évre biztosította a vállalat megélhetését. Lyons azonban szeretett volna belépni a az autóversenyzés világába, hogy a Jaguar végre nemzetközi terepen is bizonyíthasson: a vállalat a sportkocsigyártás felé fordult, és nem sokkal később megszületett a Lyons által tervezett XK120, mely az 1948-as Motor Show-n óriási sikert aratott.

A bivalyerős XK120

Az autó komoly teljesítményével (120 lóerő – ami a névadó is egyben) és csúcssebességével (193 km/h) akkoriban a világ leggyorsabb sorozatgyártású modelljének számított. Az XK120 modellel a Jaguar belépett az autóversenyek világába: 1949-ben Silverstone-ban a Production Sports Car versenyen három modell is indult, olyan neves versenyzőkkel a volán mögött, mint Peter Walker, Leslie Johnson és a sziámi Bira herceg, akik közül Walker és Johnson megszerezték a dobogó első két helyét.

Az 1950-es években a Jaguar megjelent az első nagy szedánokkal, az Mk VII sorozattal, melyek a motorháztető alatt rejtőző XK-motor ellenére nem arattak elsöprő sikert. A kisebb és eltérő megjelenésű Mk II viszont a Jaguar második legkeresettebb autója lett. Mindeközben pedig az XK-motorral a Jaguar a versenypályákon is aratott: 1951 és 1953 után az 1954-ben bemutatott D-Type 1955 és 1957 között sorozatban nyerte a versenyeket.

Az 1956-os év két okból is mérföldkőnek számít a vállalat és az alapító Lyons életében: a Jaguar elsőként tudott győzni a Le Mans-i és a monte-carlói versenyen is, Erzsébet királynő pedig lovagi címmel tüntette ki William Lyonst a brit iparnak nyújtott szolgálataiért.

Az ikonikus E-Type

Öt év sem telt el, mire a vállalat bemutatta a világ egyik leghíresebb versenyautójaként számon tartott E-Type-ot. Közben a cég számos komoly átalakuláson ment keresztül: felvásárolták a Daimlert és a tehergépkocsikat gyártó Guy Motorst, ’63-ban átvették a motorokat és villástargoncákat gyártó Coventry–Climax vezetését, ’68-ban pedig egyesültek a British Motor Corporationnel, mely innentől British Motor Holdings (BMH) néven működött tovább.

A kormány nyomására a BMH néhány évvel később egyesült a Leyland Motorral, 1975-ös szétválásuk viszont komoly anyagi nehézségekkel járt. Sir William Lyons 1972-ben nyugdíjba vonult, de még megérhette a vállalat Sir John Egan irányítása alatti újjászületését. 1989-ben a Jaguart végül eladták a Ford Motorsnak a British Land Roverrel együtt, míg nem 2008-ban az indiai Tata Motorsnál landolt mindkét márka.

Az erő, luxus és elegancia mintaképének számító brit Jaguar a filmvásznon is sokszor sikert aratott: Hitchcock 1958-es Szédülés-ében egy Mk VIII modell tűnt fel, a Blues Brothers-ben és az Austin Powers-ben a híres E-Type-pal tépték az aszfaltot, Pierce Brosnan, alias James Bond pedig egy Jaguar XKR-t vezetett a Halj meg máskor-ban.

A legjobb mégis az, hogy a Jaguar azóta se adta alább, a forma és a stílus a mai napig egyedivé teszi a születő modelleket.

(Fotók: Getty Images)

Close