Close
Így lehet a jó buli fővárosa Budapest

Így lehet a jó buli fővárosa Budapest

A dánok pedig tudhatnak valamit: Koppenhága évről évre az egyik éllovasa a világ legélhetőbb városait jelző listáknak. Hol tart Budapest? És mitől igazán jó egy város? Szétnéztünk a nagyvilágban, hol milyen urbanisztikai projektekkel operálnak mostanában, és melyekből lehetne adott esetben Budapest tekintetében is inspirálódni.

Legyen a folyópart az embereké!

Ha létezne olyan rangsor, amely a világ városait szimplán a fekvésük alapján rangsorolná, Budapest kérdés nélkül dobogós helyen végezne. Páratlan szépsége önmagában azonban nem elég. Ahhoz, hogy a várost ne a tehetséges, de lusta diák képével azonosítsuk, és hogy az adottságait kihasználva ténylegesen hozzájáruljon az emberek életminőségének javításához, konkrét és tudatos városfejlesztési programokra van szükség – a Duna-part esetében legalábbis biztosan.

A Duna-part nagy része jelenlegi formájában ugyanis nem a városlakókat, hanem az autós forgalmat szolgálja, a rakparton is leginkább csak a Parlamentet fotózó turisták lézengenek, a budai oldal ki nem használtságáról nem is beszélve.

Pozitív kezdeményezések szerencsére vannak – ilyen volt például a Valyo Kikötő –, ahhoz azonban, hogy József Attilának igaza legyen, és a Duna valóban a „múlt, jelen s jövendő” lehessen, többre van szükség. Követendő példáért pedig elég csak Párizsig menni, ahol a Szajna-part mára lényegében egy gyalogossétány lett.

Mindez persze Párizsban sem egyik napról a másikra következett be. A plázsprojekt keretében először csak egy-egy napra zárták le a Szajna-partot az autós forgalom elől, majd a kezdeményezés sikerét látva a napokból előbb hétvégék, majd hetek lettek. Mára a partszakasz már egész nyáron tengerparti sétánnyá alakul, mi több, évről évre újabb és újabb közösségteremtő eszközökkel bővül. (A sportpályákat, medencéket és pop-up könyvtárakat e ponton csak félve merem megemlíteni, nehogy kisebb kivándorlási hullámot indítsak el.)

Miközben mi budapestiként már annak is örülnénk, ha a Szajna-parti plázs csak egy basic verzióját láthatnánk viszont nyaranta a Duna-parton, a franciák nem érték be ennyivel. Egy 2018-as bírósági határozat értelmében ugyanis – a bal part parkosítása után – a Szajna jobb parti szakasza is a gyalogosoké és a bicikliseké lesz, véglegesen. Félicitations, Paris!

Börtönkomplexumból energiasemleges lakópark, avagy elhagyatott épületek revitalizációja holland módra

Miután a bűnözés mértékét sikerült olyannyira visszaszorítaniuk, hogy a hat toronyból álló, egyenként tizennégy szintes Bijlmerbajes börtönkomplexum kihasználatlanná vált, a hollandok a megüresedett épületegyüttes újbóli életre keltése során is brillíroztak. 2016-os bezárását követően a szíriai polgárháború következményeire reagálva a komplexumban egyrészt szálláshelyt alakítottak ki, majd pop-up hotelként és kreatív térként is működött, és – ironikus módon – szabadulószobaként is funkcionált, egészen mostanáig.

Az Amszterdamot is utolérő urbanizációs folyamatoknak köszönhetően az egykori börtönváros területén most kezdődik meg ugyanis a város legújabb negyedének kiépítése, az előzetes tervek alapján pedig úgy tűnik, hogy a hollandok ezúttal sem tudnak hibázni.

Az új lakóövezet az élhető város minden kritériumát hozza: a fenntarthatóság jegyében a meglévő alapanyagokat majdnem száz százalékig beépítik vagy újrafelhasználják, az épületek pedig a biomasszának, illetve a nap- és szélenergiának köszönhetően energiasemlegesek lesznek, de létrehoznak egy vertikális parkként és közösségi farmként funkcionáló ún. zöldtornyot is. Mindezek persze csak az extrák a tervekben szintén szereplő művészeti központon, parkokon, gyalogoszónákon és bicikliutakon felül.

A projekt, ami a városrészt is dzsentrifikálja: High Line

Mi a közös az évek óta üresen álló, ódon, elhagyatott épületekben, szellemvárosokban és a használaton kívülivé vált autópálya-szakaszokban vagy rozsdásodó vasútvonalakban? Az, hogy minden nagyvárosban található belőlük néhány. Igaz, a New York-i High Line sikertörténete generálta revitalizációs hullám óta egyre kevesebb. Legutóbb például Tokió és Szöul építette meg a saját High Line-ját, Szöül ráadásul anélkül, hogy lettek volna feleslegessé vált sínpályái.

Felmerül a kérdés: indokolt-e a High Line körüli hájp? Egyáltalán miben rejlik a hajdani magasvasúti hálózatból kialakított sétány varázsereje? A válasz pedig ezúttal is az élhető város kritériumaiban rejlik.

A New York-i High Line legfőbb jellemzője az emberközpontú tervezés, az, hogy egyfajta városként, oázisként funkcionál a városon belül.

A nagyvárosi forgataggal szemben autómentes, emberi léptékű, növényekkel tarkított környezetet biztosít, miközben ülőhelyeivel, food truckjaival, művészi installációival és kilátásával a Hudson folyóra kikapcsolódásra és lelassulásra invitál.

Jó hír, hogy potenciál tekintetében a használaton kívüli vasúti pályákban is jók vagyunk. Még jobb hír lenne azonban, ha a jövőben ezek nemcsak mint elvi lehetőségek léteznének, hanem konkrét városfejlesztési projektek alapjául szolgálnának. A hajlandóság, úgy tűnik, szerencsére megvan: a megújuló Közlekedési Múzeumnak az Északi Járműjavító egyik csarnoka ad majd otthont, és a beruházás a tervek szerint az egész környéket rehabilitálni fogja.

Még több közösségteremtő pop-up projektet!

Míg a High Line-féle gigaberuházások teljes városrészek lakosságára kihatással vannak, addig egy-egy kerület élhetőségének fokán már sokkal kevesebb erőforrást igénylő projektek révén is javítani lehet. Éppen erre a koncepcióra épül az autógyártó Mini és az Urban Matters közös kísérleti projektje, az Urban Bloom, mely Sanghaj egyik parkolóját varázsolja városi oázissá, gyakorlatilag nulla költségvetéssel.

A pop-up kert célja, hogy bebizonyítsa, az emberek hangulatának és életminőségének javítása nemcsak pénzkérdés, ahhoz egy raklapokból felépített, növényekkel és egyszerű léggömb-installációkkal díszített közösségi tér is elegendő lehet, ahol az emberek megpihenhetnek, elgondolkodhatnak, kapcsolatot teremthetnek egymással.

Hasonló célt szolgának itthon a Hello Wood Studio időről időre felbukkanó különböző fainstallációi, jó lenne azonban még több ilyen projekttel, alulról szerveződő kezdeményezésekkel találkozni; így talán elérhetnénk, hogy Budapest ne csak az angol legénybúcsús csapatoknak, de a budapestieknek is jó buli legyen.

Ez is érdekelhet:

(Fotók: Unsplash, Getty Images, Hello Wood, Urban Bloom, MMKM)

A kaland folytatódik
Megjelent a Roadster magazin második nyomtatott kiadása, amelyben ismét olyan történeteket gyűjtöttünk össze, amelyek minket is folyamatosan inspirálnak. Szerintünk szebb lett, mint az első szám, reméljük, neked is tetszeni fog. Ha velünk tartanál ezen az utazáson, ezen a linken megrendelheted a magazint.
Close

Iratkozz fel a hírlevelünkre!

Iratkozz fel a Roadster hírlevelére, hogy mindig értesülj a legizgalmasabb hírekről, sztorikról és véleményekről az utazás, a dizájn és a gasztronómia világából!
Feliratkozom