Close
Így lehet a jó buli fővárosa Budapest

Így lehet a jó buli fővárosa Budapest

A dánok pedig tudhatnak valamit: Koppenhága évről évre az egyik éllovasa a világ legélhetőbb városait jelző listáknak. Hol tart Budapest? És mitől igazán jó egy város? Szétnéztünk a nagyvilágban, hol milyen urbanisztikai projektekkel operálnak mostanában, és melyekből lehetne adott esetben Budapest tekintetében is inspirálódni.

Legyen a folyópart az embereké!

Ha létezne olyan rangsor, amely a világ városait szimplán a fekvésük alapján rangsorolná, Budapest kérdés nélkül dobogós helyen végezne. Páratlan szépsége önmagában azonban nem elég. Ahhoz, hogy a várost ne a tehetséges, de lusta diák képével azonosítsuk, és hogy az adottságait kihasználva ténylegesen hozzájáruljon az emberek életminőségének javításához, konkrét és tudatos városfejlesztési programokra van szükség – a Duna-part esetében legalábbis biztosan.

A Duna-part nagy része jelenlegi formájában ugyanis nem a városlakókat, hanem az autós forgalmat szolgálja, a rakparton is leginkább csak a Parlamentet fotózó turisták lézengenek, a budai oldal ki nem használtságáról nem is beszélve.

Pozitív kezdeményezések szerencsére vannak – ilyen volt például a Valyo Kikötő –, ahhoz azonban, hogy József Attilának igaza legyen, és a Duna valóban a „múlt, jelen s jövendő” lehessen, többre van szükség. Követendő példáért pedig elég csak Párizsig menni, ahol a Szajna-part mára lényegében egy gyalogossétány lett.

Mindez persze Párizsban sem egyik napról a másikra következett be. A plázsprojekt keretében először csak egy-egy napra zárták le a Szajna-partot az autós forgalom elől, majd a kezdeményezés sikerét látva a napokból előbb hétvégék, majd hetek lettek. Mára a partszakasz már egész nyáron tengerparti sétánnyá alakul, mi több, évről évre újabb és újabb közösségteremtő eszközökkel bővül. (A sportpályákat, medencéket és pop-up könyvtárakat e ponton csak félve merem megemlíteni, nehogy kisebb kivándorlási hullámot indítsak el.)

Miközben mi budapestiként már annak is örülnénk, ha a Szajna-parti plázs csak egy basic verzióját láthatnánk viszont nyaranta a Duna-parton, a franciák nem érték be ennyivel. Egy 2018-as bírósági határozat értelmében ugyanis – a bal part parkosítása után – a Szajna jobb parti szakasza is a gyalogosoké és a bicikliseké lesz, véglegesen. Félicitations, Paris!

Börtönkomplexumból energiasemleges lakópark, avagy elhagyatott épületek revitalizációja holland módra

Miután a bűnözés mértékét sikerült olyannyira visszaszorítaniuk, hogy a hat toronyból álló, egyenként tizennégy szintes Bijlmerbajes börtönkomplexum kihasználatlanná vált, a hollandok a megüresedett épületegyüttes újbóli életre keltése során is brillíroztak. 2016-os bezárását követően a szíriai polgárháború következményeire reagálva a komplexumban egyrészt szálláshelyt alakítottak ki, majd pop-up hotelként és kreatív térként is működött, és – ironikus módon – szabadulószobaként is funkcionált, egészen mostanáig.

Az Amszterdamot is utolérő urbanizációs folyamatoknak köszönhetően az egykori börtönváros területén most kezdődik meg ugyanis a város legújabb negyedének kiépítése, az előzetes tervek alapján pedig úgy tűnik, hogy a hollandok ezúttal sem tudnak hibázni.

Az új lakóövezet az élhető város minden kritériumát hozza: a fenntarthatóság jegyében a meglévő alapanyagokat majdnem száz százalékig beépítik vagy újrafelhasználják, az épületek pedig a biomasszának, illetve a nap- és szélenergiának köszönhetően energiasemlegesek lesznek, de létrehoznak egy vertikális parkként és közösségi farmként funkcionáló ún. zöldtornyot is. Mindezek persze csak az extrák a tervekben szintén szereplő művészeti központon, parkokon, gyalogoszónákon és bicikliutakon felül.

A projekt, ami a városrészt is dzsentrifikálja: High Line

Mi a közös az évek óta üresen álló, ódon, elhagyatott épületekben, szellemvárosokban és a használaton kívülivé vált autópálya-szakaszokban vagy rozsdásodó vasútvonalakban? Az, hogy minden nagyvárosban található belőlük néhány. Igaz, a New York-i High Line sikertörténete generálta revitalizációs hullám óta egyre kevesebb. Legutóbb például Tokió és Szöul építette meg a saját High Line-ját, Szöül ráadásul anélkül, hogy lettek volna feleslegessé vált sínpályái.

Felmerül a kérdés: indokolt-e a High Line körüli hájp? Egyáltalán miben rejlik a hajdani magasvasúti hálózatból kialakított sétány varázsereje? A válasz pedig ezúttal is az élhető város kritériumaiban rejlik.

A New York-i High Line legfőbb jellemzője az emberközpontú tervezés, az, hogy egyfajta városként, oázisként funkcionál a városon belül.

A nagyvárosi forgataggal szemben autómentes, emberi léptékű, növényekkel tarkított környezetet biztosít, miközben ülőhelyeivel, food truckjaival, művészi installációival és kilátásával a Hudson folyóra kikapcsolódásra és lelassulásra invitál.

Jó hír, hogy potenciál tekintetében a használaton kívüli vasúti pályákban is jók vagyunk. Még jobb hír lenne azonban, ha a jövőben ezek nemcsak mint elvi lehetőségek léteznének, hanem konkrét városfejlesztési projektek alapjául szolgálnának. A hajlandóság, úgy tűnik, szerencsére megvan: a megújuló Közlekedési Múzeumnak az Északi Járműjavító egyik csarnoka ad majd otthont, és a beruházás a tervek szerint az egész környéket rehabilitálni fogja.

Még több közösségteremtő pop-up projektet!

Míg a High Line-féle gigaberuházások teljes városrészek lakosságára kihatással vannak, addig egy-egy kerület élhetőségének fokán már sokkal kevesebb erőforrást igénylő projektek révén is javítani lehet. Éppen erre a koncepcióra épül az autógyártó Mini és az Urban Matters közös kísérleti projektje, az Urban Bloom, mely Sanghaj egyik parkolóját varázsolja városi oázissá, gyakorlatilag nulla költségvetéssel.

A pop-up kert célja, hogy bebizonyítsa, az emberek hangulatának és életminőségének javítása nemcsak pénzkérdés, ahhoz egy raklapokból felépített, növényekkel és egyszerű léggömb-installációkkal díszített közösségi tér is elegendő lehet, ahol az emberek megpihenhetnek, elgondolkodhatnak, kapcsolatot teremthetnek egymással.

Hasonló célt szolgának itthon a Hello Wood Studio időről időre felbukkanó különböző fainstallációi, jó lenne azonban még több ilyen projekttel, alulról szerveződő kezdeményezésekkel találkozni; így talán elérhetnénk, hogy Budapest ne csak az angol legénybúcsús csapatoknak, de a budapestieknek is jó buli legyen.

Ez is érdekelhet:

(Fotók: Unsplash, Getty Images, Hello Wood, Urban Bloom, MMKM)

FOLYTASD EZZEL
Újabb várost hódítottak meg a monumentális tetovált márványszobrok
„Ami stabilan az enyém, az én magam vagyok” – Lakatos Márk-portré
Rendeld meg a Roadster magazin 5. számát!
Mi jobb, mint egy 170 oldalas Roadster magazin? Hát egy 220 oldalas Roadster magazin! Igen, a 2021-es nyári számunkra jelentősen megnöveltük a terjedelmünket, hogy még több kalandot, utazást és inspirációt élhessünk át közösen. A méret azonban nem minden, arra is figyeltünk, hogy ismét a lehető legjobbat kínáljuk olvasóinknak. A tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat, a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet. Megnézem, mert érdekel!
Close
HELLO, EZ ITT A
ROADSTER
Kövess minket a Facebookon!
Történetek, amiket nem fogsz elfelejteni!

Iratkozz fel a hírlevelünkre!

Iratkozz fel a Roadster hírlevelére, hogy mindig értesülj a legizgalmasabb hírekről, sztorikról és véleményekről az utazás, a dizájn és a gasztronómia világából!
Feliratkozom