Close
A nyolckerből indulva terjeszti a japán teakultúrát a Kezemura

A nyolckerből indulva terjeszti a japán teakultúrát a Kezemura

Somoskői Gábor alkotásait a természet, az építészet, és mindenek előtt Ázsia ihleti. Kezemura néven nagyrészt teázáshoz köthető kerámiákat gyárt egy nyolcadik kerületi műhelyben megbújva, kizárólag kézzel. Meglátogattuk. 

Hogy az általános iskolai agyagozás és a japán esztétika szeretete együtt mivé tud fajulni, arra Gábor esete az egyik legjobb precedens.

A korábban fotózással és gördeszkakészítéssel foglalkozó fiatalember ugyanis mára keramikusként bűvöli el a világot könnyedén felismerhető termékeivel.

Egy átlagember kerámiázással kapcsolatos ismeretei alighanem kimerülnek a Szomszédok teleregényben Szikszai Etus művésznőtől látott késztermékek simogatásában, esetleg a kultikus Ghost film talán legemlékezetesebb jelenetének pillanatképeiben, amikor Patrick Swayze és Demi Moore összefonódott ujjai lágy dallamok kíséretében túrnak bele a korongon formálódó, még nedves agyagba.

Somoskői Gábor műhelye a fenti két steril példával ellentétben igazi életszagot áraszt. A roskadozónak tűnő helyiségben tucatjaival hevernek a kész és félkész(nek tűnő) poharak, edények, kannák, aztán ott figyel egy szerszámoktól düledező asztal, illetve természetesen a bizonyára több ezer kerámia születésénél bábáskodott alapfelszerelés, a korong.

Gábor még általános iskolában nézte ki magának az agyagozást, hogy aztán egy egyéves egyesült államokbeli gimnáziumi kiküldetésén szeressen bele végleg. Hazatérését követően picit szünetelt a viszonyuk, majd miután kezébe került egy kerámiából készült pohár, az elfeledettnek hitt érzések újra visszatértek. Gyártott magának egy csészét, és egy műhelyben hobbiból ismét korongozni kezdett.

Amikor a tanítómesteréről kérdezzük, lelki szemeink előtt rögtön bevillannak képek a Karate kölyök-ben látott Miyagiról, de letöri a lelkesedésünket, mert nagyrészt autodidakta módon tanult, rengeteg gyakorlással – ha valahol mégis elakadt, ismert keramikusokhoz (Buday Nagy Anna, Szabó Edit, Saás Kinga) fordult, végső esetben felvette a kapcsolatot “YouTube-mesterrel.”

Fő inspirációként a nyugat-európai példák jártak előtte, ahol négy-öt esztendővel ezelőtt kezdtek divatba jönni a mini manufaktúrákban kézzel készített kerámiák.

Az utóbbi egy-két évben Gábor szerint mintha kicsit túlcsordult volna a kerámiatrend, ami azért némi előnnyel is jár: az év ezen szakaszában egymást érik a megrendelések.

Az agyagozás ugyan elsőre a világ legnyugtatóbb munkájának tűnik, azért nem minden esetben van így. Gábor: “A legtöbben interneten találnak rám. Gyakran az egyedi kerámiára vágyó megrendelővel közös ötletelésen találkoznak az elképzeléseink, ami néha stresszes is lehet, mert ki kell találnom, milyen mázat tudok elképzelni a megálmodott kerámiához. Utána pedig azon izgulok, vajon a vevőnek is bejön-e. Inspiráció? Általában magától jön, és szerencsére még nem fogyott ki az ötletládám, sőt. Nagyon sok elképzelés van a fejemben, amiket a megrendelések és a vásárokra készülődés miatt nem tudtam még megvalósítani.”

Sokaknak nem esik le az utólag egyértelműnek tűnő áthallás a Kezemura elnevezésről, melyről azt hinnénk, valamilyen agyagozáshoz köthető japán szakkifejezés.

Nem is tévedhetnénk nagyobbat.

“Rengeteg gyakorlást igénylő, precíziós kézmunkáról beszélünk. Ha fejben megvan, mit szeretnék alkotni, akkor ahhoz, hogy meg tudjam csinálni, magabiztosnak, a kezem urának kell lennem. Innen a név.”

Mindennap bejár a műtermébe, reggeltől késő délutánig tart a munkaideje. Maga a kerámia elkészítése igen lassú folyamat, hiszen a kemencét hosszú ideig melegíti, aztán a késznek tűnő darabnak száradnia és hűlnie is kell, nem beszélve a mázolásról. “Az egész műveletnek van egy fajta fejlődéstörténete. Első lépésként megpróbálom lerajzolni az koncepciómat, igaz, nem vagyok benne valami ügyes. Talán ezért is foglalkozom agyagozással, mert a kerámia sokkal könnyebben alakítható. Szóval ha összeálltak a fejemben a gondolatok, leülök a koronghoz, bekészítem, majd lemérem az agyagot, hogy az adott tárgyhoz éppen mennyi szükséges. Megcsinálom a formát, ami lehet, hogy csak ötödjére sikerül. Miután egyre közelebb kerülök az elképzelt ideálhoz, »megkorongozom«, majd hagyom megszikkadni, hogy kimenjen belőle a víz.

Utána berakom a kemencébe, ahol eltölt néhány napot. Időközben keresek hozzá mázat – a mázkeverés a legnagyobb kihívás, mert tiszta alkímia az egész: oda kell figyelnem, mivel, mit és mennyit kutyulok össze. Tisztára, mint egy receptkönyvben. Előfordulhat, hogy másként fest a kikevert a máz, mint a majdani végeredmény, például a sötétbarna máz világoskékre éghet. Ha ezzel is megvagyok, visszateszem az ezerkétszáz fokra hevített kemencébe, aztán jön a legizgalmasabb rész, a kemencenyitás. Ilyenkor vagy nagyon boldog vagyok, vagy bosszús, mert megesett már, hogy nem azt kaptam vissza, amit elképzeltem.”

A termékeit illetően a teázós kellékeket mondanánk zászlóshajónak.

Imád csészéket formázni, de azzal nem ért egyet, hogy csak teáskészletekre specializálódott volna.

Azért nem lehet véletlen, hogy Budapest legmeghittebb teázójával, a Zhao Zhouval összeért már az életvonala.

Mostanában tányérok, kannák és étkészletek gyártása tölti ki az idejét. Mind közül a legnehezebben egy teáskanna áll össze, mert aprólékos odafigyelést igényelnek a munkafolyamatok: a forma, a kiöntő, a hozzá igazítandó fogó, és persze a fedőnek sem árt pontosan illeszkednie. Mivel mindent kézzel csinál, ezért két totálisan egyforma kerámia nehezen jön létre, pici eltérést mindig találunk közöttük.

“Szeretném azt mondani, hogy van saját stílusom. Úgy érzem, még keresem, de talán a letisztultságot említeném. A Kezemura márkának a geometrikus, színes mázazás a védjegye, ám szeretnék ebből kilépni” – mondja befejezésül Gábor, kikacsintva picit a jövőbeni tervei felé. – “Az álmom egy természethez közeli, a mostaninál nagyobb és inspirálóbb műhely, ahol esetleg tanítanék, vagy lehetőséget adnék az embereknek, hogy kipróbálhassák az agyagozást. A kerámiakészítés igazi meditatív tevékenység, teljesen kikapcsol. Sokaknak jót tenne.”

(Fotók: Kezemura)

Itt a Roadster legújabb, negyedik száma!
Ismét egy magazin azoknak, akik szerint nem arra születtünk, hogy a négy fal között üljünk, akik szerint az élet olyasmi, amit nagykanállal kell fogyasztani és amiből sosem lehet elég. 170 oldalnyi friss, színes és energiával teli kontent felfedezőknek, kalandoroknak, inspirációt keresőknek mindarról, ami miatt érdemes nekivágni a világnak. Ha velünk tartanál ezen az utazáson, ezen a linken megrendelheted a magazint.
Close

Iratkozz fel a hírlevelünkre!

Iratkozz fel a Roadster hírlevelére, hogy mindig értesülj a legizgalmasabb hírekről, sztorikról és véleményekről az utazás, a dizájn és a gasztronómia világából!
Feliratkozom