Close
A műkereskedő, aki 230 millióra árazta be Csontváryt – Kieselbach Tamás-interjú

A műkereskedő, aki 230 millióra árazta be Csontváryt – Kieselbach Tamás-interjú

Kieselbach Tamás a legélesebb szemű festményszakértő ma Magyarországon. A nemzetközi színtéren is szaktekintélynek számító kincsvadász nevéhez fűződik a sokáig csúcstartó összegért elkelt műtárgy-rekord magyar aukción: 2006-ban 230 millió forintig pörögtek fel a számok Csontváry Kosztka Tivadar Szerelmesek találkozása című festményének licitjén. Harminckilenc évesen nyitotta első galériáját a Falk Miksa utcában, és sorolták már a leggazdagabb száz magyar közé is.

Már egészen fiatalon jó iránytűt tartott a kezében, még húszéves sem volt, amikor az első festményét vásárolta, harmincöt éves korára összerakta a komplett modern magyar festőművészeti gyűjteményét, ami azóta is az egyik legjelentősebb magángyűjtemény hazánkban. A Kieselbach Galéria és Aukciósház alapítója és tulajdonosa kezdetektől fogva azon dolgozik, hogy a műtárgy-gyűjtés fogalmát levegye arról polcról, ahová csak a kiváltságosoknak van bejárása. Kieselbach Tamással műgyűjtésről, a művészet megközelítéséről, a hazai műtárgypiacról és a szenvedélyen átszűrt szakmaiságról beszélgettünk.

De mi is a műkincsgyűjtés lényege?

Befektetési forma, önmegfogalmazás, gyarapodás, önmagad és a világod térben való megjelenítése.

Az egyén szintjén túl, a műgyűjtésnek létezik társadalmi szinten is értelmezhető, életminőséget javító hatása azáltal, hogy a tárgyak, amelyekkel körülvesszük magunkat, definiálnak minket: kik vagyunk, honnan jöttünk, mi a múltunk, milyen értékeket vallunk, milyen témákat szeretünk, ez mind-mind kialakít, megerősít egy identitástudatot.

Ma még, ha valakinek van pluszpénze, akkor lecseréli az autóját, vesz egy új órát, vagy befekteti valamibe, vesz egy ingatlant, vagy leköti valamelyik banknál, de a legritkább esetben néz szét a műtárgypiacon. Miért van ez így? Hiszen vásárolni egy festményt befektetésként is hasznos, de akár működhet egyfajta státuszszimbólumként is.

Távoltartjuk magunkat ettől a területtől, valahogy túl szakmainak vagy elitnek tűnik, amit nehéz megérteni, mint az operában az énekesnő szövegét. “A gyűjtés elkezdéséhez kiváló belépési lehetőség az aukció, ez egy látványosság, bele lehet kóstolni ebbe a világba, teljesen nyilvános.” A Kieselbach Galéria évente három saját aukciót szervez: tavasszal, ősszel és télen. Ezekre mintegy hétszáz képet válogatnak be eseményenként meghatározott, de széles merítésű tematika alapján.

“Igyekszem a kiválasztott képekbe azt az olvasatot is belefogalmazni, amit én izgalmasnak tartok a magyar valóságról, benne vannak a különböző attitűdök, a csúcsteljesítmények, a kortárs, a második világháború utáni időszak is benne van, a történelem is benne van, ezzel tudok kommunikálni.”

És miért jó megnézni egy aukciót?

Egy aukcióra elmenni mindig élmény. Kieselbach Tamás, aki mára sikeres műkereskedő, -gyűjtő, művészettörténész, könyvszerkesztő és -kiadó, 1978 óta jár ilyen eseményekre. Emlékszik még, őt is meglepte eleinte, mekkora összegek repkednek egy licit során. Ennek ellenére gyorsan be lehet csatolódni abba az izgalmi sávba, ami azt kutatja, vajon mitől megy fel egyes tárgyak értéke olyan meredeken, míg másoké kevésbé, pedig első pillantásra a kevesebbért elkelt tárgy akár szebb, nagyobb, tetszetősebbnek tűnhet. “Meg lehet tanulni az egészet egy viszonyrendszerben értelmezni, és ez a kincskeresés kivételesen izgalmassá teszi az életem.”

“Mindennap veszek képeket. Ha felkészült a szemed és jó a mintafelismerő képességed, akkor sikeres lehetsz a kincskeresésben. Izgalmas, mikor valamilyen értelemben megmozdít a kép, érdekel, azt érzem, jó, hogy itt van, és a későbbiekben jó befektetésnek bizonyulhat”

Vettem három képet, akkor én most gyűjtő vagyok?

“Az nevezhető gyűjtőnek, akinek már otthon nem fér a falra több kép, és a raktárjába vásárol.” Nincs tipikus gyűjtő Kieselbach Tamás szerint, a gyűjtés lehet túlkompenzálás, extrém viselkedés, de lehet egy nagyon hasznos társadalmi szerepvállalás is. Az értékmentést saját útjába mindig próbálta beépíteni. Tizennégy éves korában a nagyapai hagyaték régiségeit értékesítve tapasztalta meg először a tárgyak által nyújtott azonnali anyagi gyarapodás élményét. Nem sokkal később felfedezte azt a lehetőséget is, hogy ezeket a tárgyakat csak össze kell gyűjteni, azokat valamilyen rendszerbe helyezni, ezáltal szavak nélkül is lehet kommunikálni.

“Műtárgyakat vásárolni egy teljesen hétköznapi dolog is lehet, de ha ez valakinél bedurvul, akkor van valami plusz motiváció. Nálam ez a világról való közlésvágy, és ezt próbálom a környezetem számára is hasznossá formálni.”

A modern magyar festészet feldolgozása

A hullámtörőnek számító Modern Magyar Festészet két kötetének összeállítása komoly kihívások elé állította Kieselbach Tamást, és amikor 2004-ben megjelent a második kötet is, azt gondolta, soha többé nem vállalkozik ilyen léptékű feladatra. “Ez a két könyv egy képi nagyregény, szonettkoszorú, nemcsak 2500 kép összefűzve, hanem sokdimenziós, többrétegű, nagyon átgondolt szövet.”

A könyvek létjogosultsága az volt, hogy eddig teljesen más attitűddel közelítették meg a korszak feldolgozását.

A vízió szerint erről a korszakról úgy érdemes beszélni, hogy ha valaki nem ismeri a magyar kultúrát, nem itt él, nem itt nőtt fel, nem tudja elhelyezni a világ-viszonyrendszerben ezt a művészettörténeti korszakot, az is kapjon egy releváns képet az ország festészeti teljesítményéről. “Ehhez kimagasló képeket kellett egymás mellé válogatni, ami egy külföldi szemével nézve is értelmezhető és magas színvonalú.”

Öt év előkészítői munka után a 2000-es évek elején jelent meg a két kötet. A Modern Magyar Festészet első kötete az 1892-től az első világháborúig tartó időszakot foglalja magába, míg a második könyv a világháborútól 1964-ig húzódó, sok szempontból drámaian széttöredezett korszakot. Koncepció szerint a képek nem utalásként szerepelnek a kötetek leíró szövegeinek illusztrációjaként, hanem főszereplők, egytől egyig kiváló minőségű reprodukciós fotók, amelyeket külön a könyvekhez készítettek, végigjárva az ország összes fellelhető gyűjteményét.

“Képekben gondolkodva akartam elmesélni ezt a korszakot, mint mikor a magyar költészetet valaki a legjobb költeményekkel akarja bemutatni.”

Mégis kit érdekel ez az egész?

Magyarországon elég szűk a felvevőpiac, trendek és szegmentáltság alig érzékelhető. Kevés, a társadalom számára is jelentős magángyűjtemény létezik. “Ezen a téren az államnak fontos szerepe lehet: okos törvényekkel, pontos és körültekintően meghozott adószabályokkal. Az emberek nem fognak egyszer csak maguktól átkattanni”, hogy aktívabb résztvevői legyenek ennek szférának.

„Amit csinálok, azt nagyon szeretem, ezt próbálom megosztani minél nagyobb felületen. Célközönség az, ahol élek. Egy kép annyira tömény információhalmaz, amihez képest a legcizelláltabb szöveg is halvány. Ezt persze nem tudja mindenki így olvasni, de ez a vizuális világ megnyitható, ha az ember beszél róla”

Kieselbach Tamás hisz abban, hogy a művészet ilyenfajta befogadása valós élménnyé válhat, ehhez szükséges az a társadalmi állapot, amikor az embereknek a kötelező napi rutinok mellett van lehetőségük felismerni ezt, tehát “nem áhítattal meg félelemmel közelítenek, hanem egy izgalmas, közvetlenebb világnak látják, amiben akár pancsolni is lehet”. Ha ezt felismerik, akkor kezd sűrűsödni a piac.

Lovebrand

“Ha valaki egy branddel foglalkozik, akkor tudja, hogy kell érzelmeket tenni a szakmaiság mellé, mert hatni szeretnénk, de ezeknek valós érzelmeknek kell lenni, mert akkor hiteles az egész.”

Kieselbach Tamás nem kimetsz bizonyos részleteket az egészből, hanem a történelembe merítve értelmezi a festészetet, mindezt átitatva a vizualitás iránti szenvedéllyel. “Persze, jó figyelni arra, hogy ez ne vezessen bolyongáshoz, de kellenek a bekötések, a kapcsolódási pontok a korhoz, helyszínhez, ahol élünk, ahol felnőttünk.”

Saját tapasztalata szerint is az önmeghatározás, annak erősítése és megszilárdítása egy egész életen át tartó képlékeny folyamat. Pályája elején még nem létezett annyira nyitott világ, mint ma, volt az Ikarus, Puskás, Bartók meg a Pick szalámi. Ekkor fedezte fel, hogy a festészet, képzőművészet lehet táptalaja az identitásunknak. “Ez a stratégia van a kiadványok, könyvek, kiállítások, aukciós képanyagok mögött, hogy a művészet végre közügy legyen.”

Ez is érdekelhet:

(Fotó: Hartyányi Norbert)

galéria | kieselbach galéria | csontváry kosztka tivadar | aukció | kieselbach tamás

FOLYTASD EZZEL

Öt csodás gasztokönyv karácsonyra

Egy új, virtuális túrán fedezhetjük fel Egyiptom titkait

Rendeld meg a Roadster magazin 10. számát!
Izgalmas, színes és gazdag. Ha három szóval kellene jellemeznünk legújabb, jubileumi kiadásunkat, akkor ezeket a szavakat választanánk. Miért mondjuk ezt? Mert megjártuk Kappadókiát, Valenciát és Kelet-Tirolt. Találkoztunk a háromszoros olimpiai bajnok Szilágyi Áronnal, a világ egyik legérdekesebb újságírójával, Malcolm Gladwell-lel, a provokatív, magyar származású fotóssal, Pol Kuruczzal, plusz összehoztunk az eddigi legvidámabb borítónkat, amivel Budapestet ünnepeljük. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat, a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet. Megnézem, mert érdekel!
Instagram