Close
Ő az, aki Kádár Jánost is meg merte viccelni

Ő az, aki Kádár Jánost is meg merte viccelni

Weiler Péter a kortárs magyar kulturális élet fenegyereke. Profi gegmester, aki cartoonsos világának képeit úgy fűzi témánként egy huzalra, mint a legnagyobb amerikai sitcomgyártók az epizódokat.

Ha a Studio54, Andy Warhol, banán, konzervdobozok printjei, Marilyn Monroe, Elvis, Kennedy kontrasztos portréi ugranak be, akkor jó irányba indulunk. A hatvanas-hetvenes években kibontakozó, minden hangsúlyt átcsoportosító művészeti stílus kiindulási pontjainak New York és London számítanak, amely közérthető formanyelvével cunamiként zúdult a világra. A Szövetség utcai pesti bérház legfelső emeletén kialakított stúdióban, a Weiler Design brand alatt futó saját tervezésű körbejárható, hatalmas, zegzugos, mégis levegővel teli teret a pop artot idéző hangulat jellemzi. Itt beszélgetünk Weiler Péterrel Amerikáról, bátorságról, és arról, mire van szüksége egy művésznek az érvényesüléshez 2018-ban.

Kezdetben volt Disney és Márai

Weiler Péter azóta rajzol, mióta két lábra állt, máig meghatározó élménye a Disney-mesék addig szokatlan dimenziója a benne élő különös figurákkal. A Donald kacsás korszakot követően komplett képregényeket rakott össze, tizenhét évesen pedig szervezett magának egy kiállítást is, meghívót tervezett, szponzort szerzett, mindent úgy csinált, ahogy a nagyok. Felhívta magára a figyelmet, de saját bevallása szerint ezt nem a képeivel érte el. Az elmúlt húsz évben azon dolgozik, hogy munkái önmagukban is megállják a helyüket.

Még gimnazistaként került San Diegóba, mindössze pár héttel azután, hogy a közel egy évtizede a városban élő Márai Sándor egy pisztolylövéssel véget vetett életének. „Mindenki erről beszélt, az élmény egy életre beitta magát a tudatomba.” 2008-ban megjelent első regényének címe: Márai-véletlen. Ő szofisztikált thrillerként definiálja, az ajánlókban krimiként szerepel. A kritikák A Da Vinci-kód-hoz hasonlították, a cselekményszál ötvözi a valós és a fikciós elemeket. Az ekkor már sikeres Weiler Péter a kéziratot a kiadó egyik asztalán hagyta, magát nem szerzőként, hanem kapcsolattartóként tüntette fel, mert nem akarta befolyásolni a kiadó véleményét. Aztán egyszer csak csengett a telefonja.

Középiskolai tanulmányait itthon fejezte be, majd nem sokkal később elnyert egy amerikai főiskolai ösztöndíjat az Art Institute of Philadelphiára. Ebben az időszakban rengeteget tanult, és nemcsak a kötelezőket, hanem az életről is. Mint mondja, nem cserélné el semmivel, ezek a tapasztalások mégsem tartották az ígéret földjén.

Gyerekkori szomszédjuk a neves festőművész Keserű Ilona, akire mentorként tekintett. Húszévesen dolgozott Friderikusszal, az állást egy postai úton küldött CV-vel nyerte el. Meghatározó képzőművész az életében: Wahorn András. Társadalmi, közéleti témákat feszegető performanszaival állandóan felkavarja a hazai állóvizet

“Miután hazatértem Amerikából, hardcore könyvelést kezdtem tanulni az IBS-en, mert szerintem az intézményes tanulás hasonló a katonasághoz, az a jó, ha keményebb, nehezebb, küzdelmesebb, mint a való élet. Az is volt, de a siker érdekében megcsináltam.”

De mi kell még a sikerhez?

„Bátorság és kitartás, ha fűnyírókat árulsz, vagy fakitermeléssel foglalkozol, akkor is.” A művészeti életben érvényesülni azért eggyel nehezebb a lecke. A művészet megfoghatatlan, erősen szubjektív, főleg, ha nincs meg az a bázis, ahol építkezni lehet. Jó, ha van egy közeg, amit adhat egy közös iskola vagy akár egy galéria.

Az üzletemberként is ismert Weiler Péter szerint a nemzetközi zenei ipar tendenciáit követve látható, hogy az induló zenekarok a közösségi média felületeit használva képesek érvényesülni, vagyis kiadói menedzsmentre nem feltétlenül van már szükségük. Ő maga mégsem minden esetben dolgozik így: munkái mindig elismert kapcsolódási felületeken jelennek meg, például, az utóbbi két évben két kiállítása nyílt a kortárs galériák elitjébe tartozó Godot Galériában. A galéria művészeti vezetője Kozák Gábor.

“Nekem ő olyan, mint egy klassz kiadó szerkesztője, soha nem mondja egy képre, hogy az most jó vagy rossz, inkább irányba rak.”

És kell valami más is

Elsősorban nem anyagi forrásokról beszél, sokkal inkább arról az egyszerű tényről, miszerint kreativitással, meglepő megoldásokkal, a bevett klisék kerülésével, jól tervezett kommunikációval, gegek beépítésével létre lehet hozni egy ütős eventet. Arról is megvan a határozott véleménye, milyen egy jó katalógus, videó, szöveg, kommunikáció, ami mind meghatározza egy esemény sikerességét. „Ezeket azért tanultam meg, mert arra gondoltam, senki sem fog bekopogni az ajtómon – helló, segíthetek? Ezek a mikroterületek egy kortárs galéria megnyitójánál éppen úgy meghatározzák, mennyien mennek el az eseményre, és milyen lesz a visszhangja, mint ahogy eldönti, Sting vagy a Metallica fogja jobban megtölteni az arénát. Ezt a fajta közönségszervezést a környezetemben például a szintén pécsi Halott Pénz nagyon jól csinálja.”

Hevesi Judit Holnap ne gyere című verseskötetéhez készült munkáinak megnyitója egyben a könyv bemutatója is. Együtt gondolkodásuk gyújtópontja egy, a Facebookon posztolt Weiler Péter-kép volt. Az eseményre érkezőket egy raklapnyi tányér várta, amiket különböző üzenetekkel címkézve bárki a falhoz vághatott. (2017)

“Berobbantani új bányákat, amik tele vannak szénnel, és azt kiabálni, hogy hé, ide gyertek!”

Weiler Péter Weiner Judit belsőépítésszel közösen tereket, lakásokat is tervez és épít. Ehhez a projekthez a művészet úgy kapcsolódik, hogy a fejében lévő képeket 3D-re szélesíti a kialakítandó terekben. Itt természetesen más szempontok dominálnak, de a színhasználat és a különböző anyagokkal való kísérletezés hasonló kreatív lemezeket mozgat. Ami egyéb folyamatban lévő projektjeit illeti: szervezés alatt áll egy street art-kiállítás, ahol hazavihető felületekre graffitiművészek készítenek olyan képeket, mint amiket az utcák falaira fújnak, stencileznek. „Már Banksyt is haza lehet vinni.” Készül egy lakókocsis turnéra Linczényi Márkó zenésszel, karavánszerű, több állomásos tripet tesznek majd külföldön és a hazai fesztiválokon.

“A cél az, hogy új emberekkel találkozzunk, ismerkedjünk. Mindig is irigyeltem a rocksztárok életét.”

Ez is érdekelhet:

(Fotó: Tóth István, art: Weiler Péter)

Close